Május 5.-én írtam kettőnkről legutóbb, azóta nem is nagyon voltam itt, most Július 30.-a van. Rengeteg minden történt azóta, szinte fel sem fogom mennyi minden. Kezdem onnan, ahol tartottam legutóbb.
A matek érettségim napja volt, elképesztően ideges voltam aznap, előtte éjjel aludni is alig tudtam. Viszont előtte való nap, bejöttél a városba a magyar érettségim után. Beszélgettünk, megnyugtattál, megöleltél, nevettünk, sztorizgattunk. Odaadtad nekem a dzsekid, mert fáztam. Amikor rátetted a vállamra a dzsekit, mérhetetlenül hatalmas energia és erő járta át minden porcikámat. Nem csak azért, mert nem fáztam utána már, hanem a közelséged miatt. Nincs perc, hogy ne futna végig a fejemben a gondolat, hogy mennyire is boldog vagyok általad. Minden veled eltöltött perc olyan számomra mintha a fellegekben járnék. Veled úgy érzem magam, ahogy mindig is akartam. Olyan boldog vagyok amire mindig is vágytam. És tudod, neked a csillagokat is képes lennék lehozni. Legnagyobb félelmeimet éltem meg az érettségi időszak alatt is és te mellettem voltál, bíztattál, támogattál mindvégig. Mérhetetlenül hatalmas boldogságot okozol.
Következő nagyobb alkalom amikor találkoztunk
Angol érettségi napja volt. Számomra a legstresszmentesebb nap. Bejöttél a városba igaz, csak egy óránk volt. De azért jöttél be, hogy találkozz velem, hogy a hosszú stresszes időszak vége után velem legyél és mellettem legyél. Jobbat nem is kívánhattam volna, minthogy egy ilyen időszak után a karjaidba bújjak és szorosan átöleljelek.
Na ez aztán egy nap volt. Nem sok kellett, hogy elájuljak a sok pillangótól a gyomromban. Viszont eszméletlen buta is voltam, attól, hogy visszagondolva így volt helyes, akkor is így gondolom. Meg akartál csókolni, már ott volt a pillanat már majdnem megtörtént. Én mit csináltam? Kitértem. Hát ki az a bolond aki arra vágyik hónapok óta, hogy a kiszemeltje így közeledjen aztán kitér a lehetőség alkalmakor? Hát én. A szívem kiugrott a helyéről, nem tudom pontosan miért tértem ki. Talán megijedtem a hirtelen erős érzésektől vagy erősek voltak a pillangók a gyomromban. Nem tudom. De annak így kellett lennie és hála az égnek nem haragudtál meg rám emiatt és megértettél. Az utána lévő beszélgetésünk is elég szépen megmaradt a fejemben, mondjuk az összes de van ami jobban és szinte minden nap feljön a gondolat, hogy hogy is zajlott le egy egy beszélgetésünk. Napról napra egyre jobban beléd zúgok.
Első alkalom, hogy felmentünk kilátóba ami csodaszép volt. Azt gondoltam, hogy ezen a napon újra megpróbálod a csókot és éreztem, hogy benned volt, hogy megpróbáld de végül mégsem tetted mert más terved volt. Sétáltunk aznap nagyon sokat, hintáztunk, nagyon jól éreztük magunkat. Anyának is bemutattalak, mert haza kellett jönnünk a dzsekidért a hűvös idő miatt. Este nagyon hideg volt, mindketten fáztunk a gondolattal mégis eljátszottunk, hogy bent maradunk egész éjjel a városban és majd reggel hazamegyünk. Viszont végül elindultunk a buszra de már csak az én buszomat értük el így nem maradt más választás. Jöttél velem. A szívem ezerrel vert. Féltem és örültem is. Nem tudtam mi lesz vagy hogy mi fog történni. Hazaértünk, megágyaztam és befeküdtünk az ágyba, este fél12 körül járhatott az idő. Meg akartalak csókolni. Bár tudtam, hogy nem szabad, mégis nagyon az volt bennem, hogy meg kell tennem. De elvetettem az ötletet. Nagyon sokat beszélgettünk, végig beszéltük az egész éjszakát és majd csak reggel aludtunk 2 órát körülbelül. Nem csókoltál meg de homlokpuszit kaptam amitől úgy éreztem, mindenem megvan pedig akkor még együtt sem voltunk. Hazamentél én pedig kitörő boldogságban voltam. Elképesztő érzés, hogy oly sok ideje vágytam már rád és mostmár végre veled lehetek.
gummygunk
yousharknotpass
origamiaround
ellievsbear
