Ámulattal nézem egy ideje
mi minden nem szükséges ahhoz, hogy valaki szeressen valakit.
Persze vannak ebben a felsorolásban/gondolatmenetben megkérdőjelezhető dolgok, hiszen nem biztos, hogy ugyanazt/ugyanolyannak látunk valakit.
De nekem úgy tűnik, hogy nem kell
szépnek lennie
szexinek a klasszikus sztereotípiák szerint
kedvesnek lennie
gondoskodónak
gyengédnek
tevékenynek, aktívnak
viccesnek vagy kreatívnak
Úgy tűnik, hogy azoknak van igaza, akik azt mondják, ez csupán egy döntés.
Őt választom, őt választottam egy pillanatban, nem érdekel miért, és vállalom a választásom a további időkben és mindent ehhez a döntéshez igazítok. Nem keresek mást, nem kutatom, hogy ki jobb, valami belső kapcsolódási stabilitásban élek.
Olyan ez mint egy házassági eskü, amit nem elmondatnak és nem nagy szavak meg érzelmekről szól, inkább egy na, ez jó lesz, erről le van a gond, innentől amíg el nem kopik, meg nem eszi a rozsda, fel nem emészti a tűző nap, én ebben a kapcsolatban leszek és pont.
Nekem úgy tűnik (amúgy ezt több pszichológus is mondta,) hogy a jó kapcsolat valódi titka, hogy elfogadjuk, hogy nem minden problémának van megoldása. Elfogadjuk, hogy van ami "olyan" és kész.
Azt gondolom, hogy ehhez viszont először meg kell próbálni megoldani, és el kell jutni arra a pontra, hogy ennek nincs megoldás. Oké, akkor együttélek vele, de már megnyugodva abban, hogy a megoldás az elfogadása.
Érdekes volt az a tréningen, hogy olyanok is voltak, akik jó házasságban élnek. Mégis azt mondták, hogy eljöttek egy tréningre a jobb komunikáció, jobb megértés, a mégjobb kapcsolat érdekében.
És érdekes volt beszélgetni olyannal, aki elmondta, hogy gyerekkora óta milyen szorongásokkal és kényszerekkel küzd, hogy rendszeresen szed gyógyszert, hogy egyáltalán élni tudjon, de sosem gondolta, hogy terápiára kéne mennie. Őszinte értetlenséggel nézett rám, hogy miért kéne?
És emlékszem olyanra is, aki azt mondta, hogy majd ő megküzd a saját démonaival.
Hát, azóta is küzd velük. :(
De visszakanyarodva az elejére, tényleg azt gondolom, hogy valóban bedarál minket az élet, és többnyire nem jól szeretjük egymást, aztán van rá mindenféle mondás, végül az egymásra sokasodó kompromisszumokból, fájdalmakból és rossz megoldásból az egyik vagy mindkettő ki akar törni. Nincs visszaút.
Nagyon egyedi, amikor valaki azt mondja, hogy veled ez a társkeresés le van tudva, én mostantól téged úgy kezellek, hogy az életem másik fele vagy, és amit magamért megteszek, azt megteszem érted is.
őőőő....
a legtöbb ember nem teszi meg magáért sem azt, amire szüksége van.
vaporwave
annaxmalina
andulkaphoto
discoholicmusic
