Plátói
Tudom hogy csalódni fogok mégis elindulok, érzem hogy nem működik mégis rágondolok. Rágondolok s elképzelem milyen lenne ha velem szemben állna. Ahogy dús haját meglengetné a szél, szeplős arcára rávetülne a napfény. Bár hamis ábrándokat kergetek tudom jól hisz másodlagos vagyok neki érzem jól. Hogy milyen lehet bele látni a fejébe mit gondolhat kérdéseimre biztos választ kapnék. Nem gondol rám vagy egyáltalán érdekli-e őt ez az egész és nem csak azt akarja hogy álmokat kergessek. Tudom a táv ami köztünk van viszonylag sok. Viszont úgy gondolom ha az esélyt megadtuk volna a kilométert legyőztük volna. Nem tudhatom ezt már hisz esélyt sem adtál csak hazudoztál S engem ámítottál. Ezt még leírom és többet nem gondolok rád, neved kitörlöm arcod felejtem s innentől már csak a múltamban élsz a jelenemből kitöröltelek s a jövőmbe sem képzellek.
