vica

egy nagy büdös senki

[vicaradziwon]

őrület

csodának tartanak az emberek

belenézel a lelkükbe, elcsavarod a fejüket.

lassan a bábjaid leszünk mind

hova menjek, mondd? mit csináljak, mondd?

kedvesnek lenni könnyű, szeretni valakit nehéz.

megyek, csinálok, mindent, mindent neked.

csodának tartalak, bábod vagyok.

Elcsavarod a fejem.

hol vagyok? Mondod.

Mit csinálok? Mondod.

megőrülök, mondd!

[vicaradziwon]

Nyáreste

fények.

elmosódott festék a karodon.

üres üvegek.

kedvenc kérdésed:

"Boldog vagy?"

autók zúgnak a József körúton, egy részeg sír a villamosmegállóban.

Zaj, zaj, csend.

Csend, csend, zaj.

Nyáreste.

Elmosódott fények az arcodon.

Üres szavak, kedvenc válaszom:

"Boldog."

[vicaradziwon]

bámulat

vajon két teafilter elfér egy bögrében?

ilyesmiket kérdezel tőlem,

én mosolygok rád, rajtad, de leginkább csak neked.

virágról virágra szállunk,

mint különös bogarak.

te olyan vagy mint egy bogár, mondod, én mosolygok rád.

most tél van vagy ősz, hogy nincsenek virágok?

lehet, hogy csak te szállsz, én pedig beléd kapaszkodom?

megmutatod a világot?

cserébe itt vagyok én.

keverednek az ízeink,

meg olyan mézes lesz a tea a sok virágportól,

a víz pedig lassan kicsordul a bögréből,

látod, nem férünk el!

létezik fiú lány barátság?

én mosolygok rád, rajtad, de leginkább csak neked,

mosolyom mögött nincs semmi,

csak egy kis bogár talán,

ami szívesen szállna veled, de szárnyai nincsenek.

[vicaradziwon]

Fulladozunk

Megszagoljuk egymás haját,

Megfogjuk egymás kezét,

Megkeressük egymás tekintetét és

Fulladozunk.

Mindjárt lemegy a Nap,

Csöpörög az eső.

Ránk csöpörög az eső,

meg a mi összefont kezünkre.

[vicaradziwon]

Vasárnapok

konyhacsempéken ülünk a vasàrnapokon.

néha belegondolunk egymás helyzetébe,

néha csak bámulunk ki a fejünkből, mert nincs miről beszélgetni,

vagy ha van is, valahogy nem kerül elő.

"tudod, mindig olyan passzív vagy"

más dolgokat is mondasz,

de a más dolgok sosem maradnak meg bennem.

néha belegondolok a te helyzetedbe,

hogy vajon ízlett-e neked gyerekkorodban a tökfőzelék,

vajon zavar-e, hogy hideg a konyhapadló,

vajon te is látod-e, hogy tönkrementünk...

de nem jutok semmire, mert vasárnap van, és mi vasárnap nem teszünk fel kérdéseket.

Csak ülünk és várunk, várunk valami csodát,

vagy csak, hogy teljen az idő, és végre elmehessünk egymástól,

mert bár ki nem mondjuk,

mindketten tudjuk,

hogy ha voltak is együtt boldog perceink, elmúltak,

ahogy az összes eddigi vasárnap is elmúlt,

és ahogy a konyhapadlós beszélgetéseink is elmúlnak majd,

talán most, talán majd a jövő héten.

[vicaradziwon]

veled

minden rosszban van valami jó.

Te is, látod itt vagy még,

mint kihűlt tea a konyhaasztalon,

én pedig, bár kedvetlenül, de

boldogan maradok

rosszban, jóban veled.

[vicaradziwon]

mi

Nem emlékszem, voltunk-e valaha is valakik együtt.

Te voltál, voltam én is, de vajon megfogalmazódott-e a mi?

Nem tudom, gondolok-e majd rád öregen.

Történetünk nem volt, ami pedig nincs, annak nem lehet vége.

Azt hiszem, tőled a legnehezebb megszabadulni, mert bár elmentél

szemeim sarkában nap mint nap cseppekbe formálódsz -

így vagy mindig, mindenütt velem.

[vicaradziwon]

jelenség

arcodon a mosoly,

kezedben a kávé

bár az enyém lennél

vagy ne lennél másé.

[nova-stims]

[vicaradziwon]

Se veled

ugyanolyanok a reggelek 

ugyalyonakok az éjszakák. 

 csak egy dolog más: 

nem vagy itt. 

a legnehezebb döntések sosem hoznak boldogságot.  

veled nincsen semmi jól 

nélküled nincsen semmi. 

 mondd, mi rosszabb? 

 örök magány, vagy örök szenvedés?

[vicaradziwon]

Hiányodba takarózom este

A fülemben csengenek a szavaid.

téged dícsér minden éber pillanatom, és ha alszom rólad álmodom.

nem is lennék nélküled.

Mondd, hogy kérjem, hogy gyere vissza, ha én küldtelek el?

[vicaradziwon]

akarod?

Beleharaptál a szád szélébe.

Vigyázz, vérzel – kedvem volna elolvadni veled, csak így megemésztődni a mindenségben

Csak nyújtsd ki a karod

Akarod?

Akarom.

A karod, nyújtsd ide.

Égek a tekintetedben, pedig még csak fél hét van és fél hétkor mi még ott szoktunk tartani, hogy köszönünk, esetleg belefér egy hogy vagy?

mondd, hogy vagy?

nehogy azt hidd, hogy nem látom: vérzel.

[vicaradziwon]

elmondhatatlanul

elsuttogott szavak csattannak a falakon 

elsuttogott szavaid csattannak rajtam 

szenvedni, nem mindenki szeret.

szeretni nem mindenki tud.

kérded: mi van?

elmondhatatlan.

(bárcsak több lenne köztünk, mint egy lerombolt fal törmelékei)

elfojtott csattogások suttognak 

elsuttogott falak fojtanak 

elsuttogott szavaid csattannak 

 rajtam, rajtam, rajtam! 

[vicaradziwon]

est

csendesen ülsz mellettem

hol vagy?

azt mondod, nincs szíved,

tessék, itt az enyém.

[vicaradziwon]

Kontroll

rám nézel

azt teszem amit mondasz - 

A kapcsolatunk peremén egyensúlyozom ( - te tartasz a felszínen)

Azt mondod maradjak - maradok

Azt mondod menjek - megsemmisülök

Sokan keresik a létezés bizonyítékát.

Én azt hiszem, téged kerestelek mindig

A kezed, a szemeid,  a hajszálaidat - téged

Azt teszem amit mondasz - az én létezésem bizonyítéka te vagy

bárcsak azt mondanád,  maradjak - rám férne már a boldogság

[vicaradziwon]

most

Szóval ott álltunk. 

 Azt mondták nekem, ez egy olyan dolog, 

ami megváltoztatja az életem. 

 Azt mondták, értelmet kap majd a világ 

Azt mondták, benned lelek majd a boldogságra. 

Bár ne így lett volna 

Bár így lett volna 

 Egy idegen életében keresem magam 

 Most mondd ki, most, mert ha nem vigyázol, 

értelmet kap majd a világ. 

 Azt mondták nekem, benned lelek a boldogságra.

[vicaradziwon]

Sajnálom, sajnállak

Nincs igazán semmi, amire még vágyhatunk.

Tükörképem, elhaló visszhang a reménytelenség maga -

Így vagyok ott benned, a szemeidben, könnyekként tükröződöm.

Kint hideg van, tél, bent tél van, hideg.

Takarózz be jól, melegen, nélkülem. Jelenlétem hozta a telet akkor, most hiányom melegítsen fel.

Lesznek még szép napjaink, ezt te is tudod, tudnod kell,

Leszünk még boldogok, egymással, vagy egymás nélkül, könnyekként vagy, mint hideg téli éjszakák,

A reménynek van vége, nem nekünk.

Fázva, önmagamban tükröződve nélküled csak sajnálni tudok, sajnálni.

Sajnállak téged, magam, magunk: nincs semmi, amire még vágyhatunk.