és behúzott függönyökkel várnálak, kulcsra zárnám utánad az ajtót, pedig tudom, nem jön senki, csókkal köszöntenélek, csak utána kérdezném, milyen napod volt
a teád már meleg lenne, másfél kanál cukorral, és pucolnék mandarint, amíg elmeséled, ki nevettetett meg, ki idegesített fel, hogy vártad, hazagyere
csak a szemedet nézném végig, mikor észrevennéd, megkérdeznéd, mi az, én meg csak zavartan mosolyognék
szép vagy, mondanám, szép a lelked, vagy nem mondanék semmit, csak mosolyognék, úgyis értenéd a szeretetet
megszokott lenne és otthonos és a miénk lenne, és várnálak haza minden nap a nehéz napok után amik nem akarnak véget érni meg a napsütéses tavaszillatú napok után meg a veszekedős napok után is mert az otthon az ahol mi mi vagyunk és ahol minden rendben van akkor is ha épp nincs
meggyújtanék pár gyertyát vagy égőt ami nem csak karácsonykor lógna mindenfelé, hogy leolthassam a lámpát de a szemedben még épp lássam a csillogást
és ha fáradtan dőlnél az ágyra a mellkasodra feküdnék és hallgatnám veled a csendet amíg percek múlva a kezem után nyúlnál és tudnám hogy megoldjuk
és ha tusolni mennél már a szobában levetnéd a ruháid ahogy egy hosszú napot vetsz le magadról
és eljátszanék a gondolattal hogy bejöjjek utánad de meghagynám neked a pillanatot, majd mikor kijönnél játékosan szemrehányva közölnéd, hogy vártál, és miért nem jöttem
és befeküdnél mellém az ágyba és megcsókolnálak hosszan és simogatnám az oldalad és te a mellemre tennéd a kezed
csupán megszokásból kérdeznéd, hogy szabad-e, a választ a felgyorsult szívverésem adná, ahogyan a csók egyre hevesebbe megy át, érzem a fogaid az ajkamon, magamhoz szorítalak, érzem ahogy belemosolyogsz
és kapnál apró puszikat a nyakadba de harapnám meg szivnám és galaxisokat hagynék a kulcscsontod körül
és végigcsókolnám a hátad és a mellkasod, az apró rezdüléseidből tudnám vágysz rám, és én is vágynék rád
és gyengéden megfognálak és a számba vezetnélek és hallanám ahogy hevesebben veszed a levegőt ahogy lassan mozognának az ajkaim körülötted
és mikor mélyebbre mennék érezném ahogyan csípőből akaratlanul is megemelkedsz mert többet szeretnél de én azt szeretném hogy sokáig tartson ezért mikor már kezd elakadni a lélegzeted egy pillanatra megállnék és a hasad puszilnám
majd gyorsra váltanék és a kezemmel is besegítenék és érezném ahogy megfeszülsz alattam de nem állnék meg amíg a megkönnyebbülten elengeded a kezem, amit észrevétlenül megszorítottál percekkel ezelőtt
és magadhoz húznál és megcsókolnál - kikészítesz - mondanád, én meg csak mosolyognék rád
és hirtelen felhúznál és fölötted lennék és te a combomat csókolnád és megremegnék mikor előszőr hozzám érsz mire te közelebb húznál és gyengéden szívnál és harapnál amíg már azt sem tunám ki vagyok és hol vagyok
és muszáj lenne megfognom a kezed pedig jó érzés a mellemen de már nem tudnék csendben sem maradni amíg végül már mindent és semmit érzek egyszerre és tüzijátékok robbannak bennem és levegő után kapkodva feküdnék melléd
és egyikünk sem tudná, mennyi idő telik el összebújva, míg a melkasunk szinkronban emelkedik és süllyed és álmosan simogatnánk egymást
fölém hajolnál és megpuszilnád a homlokom és összegabalyodó testtel összeérő meztelen bőrrel aludnánk el egymás karjában
