Mindenki mást szeret
Veled képzelem el. Megbeszéltük. Egy albi, és nem lesz ciki, hogy régen kavartunk. Persze. Tök elfogadom, tényleg! Nem zavar, ha mással vagy, amíg boldog vagy! Én is elvagyok mással. Ő tud rólad. Hogy fontosabb vagy nekem mindennél.
Feküdtem vele egy ágyon. Átkarolt, aztán nyomott egy puszit a homlokomra. Tudom, hogy jobban szeret, mint kéne. Nem akartam ezt. Bántom. Érzem. Pedig jól érzem vele magam. Te mégis... valahol mélyen belül bántasz és mégis hozzád húz a szívem! Megtörte a nyugodt csendet;
-“Boldog vagy?”-kérdezte. A nyugalmat felváltotta a szorongás. Mondanám, hogy igen, de nincs így. Valami hiányzik. Valami kibaszott darabka hiányzik. Nem tudja kitölteni, vagy pótolni.
-“Asszem, majdnem teljesen!” -válaszoltam végül hatalmas gondolkodás után. De éreztem, ahogy homályosodik a látott kép, a bútorokból barna pacák lesznek, a zöld fal pedig elfolyt, mint a kiömlött tea.
-“Én az vagyok, és nem akarom, hogy vége legyen!”- suttogta és arcát a nyakamba fúrta.-“Mi lesz szeptembertől?”
-“Nem tudom. Ahogy megbeszéltük. Az lesz a legjobb, ha csak barátok leszünk! Nem akarlak bántani, de új életet akarok kezdeni.”- válaszoltam megfontoltan.
-“Tudom, hogy nagyon szereted. Meg azt is, hogy mennyi ideje vársz rá, és most úgy érzed, felrúgtad. Megértem... De simán lehettek még együtt.”-felé fordultam, és láttam a szemeiben a végtelen szomorúságot.
Rólad volt szó. Ő miattad szomorú, ahogy én... Hiszen hatalmad van felettem! Mindent úgy csinálok, hogy neked jobb legyen. Bárcsak képes lennék megtörni a bűvköröd! Hiszen az élet igazságtalan, és mindenki mást szeret.
@artronaut000