d e v o n

No title available
🪼
macklin celebrini has autism
trying on a metaphor
Cosmic Funnies

titsay
styofa doing anything
h
hello vonnie
occasionally subtle
taylor price

#extradirty
he wasn't even looking at me and he found me
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open
AnasAbdin
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year

if i look back, i am lost
Misplaced Lens Cap
we're not kids anymore.
seen from United States

seen from Tunisia
seen from United States
seen from Spain
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from Malaysia

seen from Russia

seen from Germany
seen from United States

seen from Türkiye

seen from Singapore

seen from Malaysia

seen from India
@boldogboldogtalan17
Nem vagyok szomorú se boldog se mérges se csalódott se semmi. Olyan semleges vagyok. Olyan semmilyen. Egy nulla. Senki nem keres. Senkit nem keresek. Csak ülök a szobámban és csak úgy vagyok. Éppen hogy létezem. De nem vagyok szomorú se boldog se mérges se csalódott se semmi. Csak üres vagyok. Mélységesen keserűen nevetségesen üres.
Ezért nem akarlak látni. Tűnj el.(már se kedvesen se csúnyán nem tudlak elküldeni.)Ezért inkább kérlek.. Menj el.. Hagyj békén. Többet ne találkozzunk..ne beszéljünk.
Te lettél életem egyik bukása. S puztán a pillantásod eszembe juttatja azt a napot ,amikor mindent elvesztettem..
Fogalmam sincs mi van velem. Kínomban mosolygok, mindenkivel bunkó vagyok, eltaszítom az embereket magam mellől, sírok éjjel, nem alszom és nem is eszem. S folyton az öngyilkosság jár az eszemben.
@almodozoangyal-818
alien
~megölöd magad, majd szépen lassan mindenkit magad körül.
Lucifer
Soha nem becsülnek meg, csak miután elveszítettek.
“Egy nap, amikor már nem leszek melletted, hiányozni fogok neked! Egy nap, amikor már továbbléptem… Hidd el, hiányozni fog minden, amit most eldobsz magadtól. Hiányozni fog a mosolyom.. amikor minden ok nélkül őszintén rádmosolyogtam. Hiányozni fog a nevetésem.. és a közös nevetéseink. A viccelődéseink.., mert ne tagadd, volt idő, mikor te is jól érezted magad velem! Hiányozni fog az aggódásom, hogy bármi ostobaságot tettél, én aggódó tekintettel figyeltelek. Hiányozni fog az érintésem, a szavaim, a tekintetem… De még az is hiányozni fog, hogy idegesítselek. Sőt, még a veszekedéseink is hiányozni fognak. Idővel majd.. amikor rájösz, hogy valójában szerettél, csupán túl büszke, és kalandvágyó voltál, hogy ezt beismerd, és mellettem maradj!… Akkor majd.. csak annyit mondhatok: Sajnálom! Sajnálom, hogy most hiányzom, akkor, amikor már túl késő!”
—
Tulajdonképpen megdöbbentő, hogy mennyire betudunk zárkózni és mennyire magunk ellen tudunk fordulni. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy meggyűlöltük az egész életünket, magányosak vagyunk és úgy érezzük innen már nincs visszaút. Eszméletlen nehéz pozitívan hozzá állni a dolgokhoz, ha lelkileg padlón vagy és egyszerűen nincs életerőd. Csak nézel ki a fejedből és rájössz, hogy nincs is igazán kihez szólnod, az embereket nem érdeklik az érzéseid. Magadba vannak szorítva a problémáid és nem tudod kivel megosztani őket.
Sírj annyit, amennyit sírni akarsz. Felfrissülsz a sírás után, és újra képes leszel nevetni.
A jövő nélküled, számomra semmit sem jelent.
Csak boldog szeretnék lenni… ennyire nagy kérés ez?