Elvileg öt évvel ezelőtt még pont hallgattam is több zenét, mégse ismertem ezt, mondjuk eddig háromezer megtekintése van, szóval nem vagyok ezzel egyedül. Állati jó pedig.
Game of Thrones Daily
will byers stan first human second
No title available

JBB: An Artblog!
🪼
d e v o n
RMH

Product Placement
dirt enthusiast
Alisa U Zemlji Chuda
TVSTRANGERTHINGS
Misplaced Lens Cap
Cosmic Funnies

if i look back, i am lost

@theartofmadeline
i don't do bad sauce passes
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ

ellievsbear
Claire Keane
$LAYYYTER

seen from Singapore

seen from Spain

seen from Canada

seen from United States
seen from United States

seen from Greece

seen from United Kingdom

seen from United States
seen from United States

seen from Singapore
seen from United States

seen from United States
seen from Malaysia
seen from United States
seen from Türkiye

seen from Malaysia
seen from United States

seen from United States
seen from China
seen from Japan
@csadag
Elvileg öt évvel ezelőtt még pont hallgattam is több zenét, mégse ismertem ezt, mondjuk eddig háromezer megtekintése van, szóval nem vagyok ezzel egyedül. Állati jó pedig.
Cegó professzor egy novellahosszúságú cikkben jelentette be, hogy elmegy
baristának
nem sajnálom, nyilván önmagát navigálta olyan helyzetbe, ahonnan nincs visszatérés, de olyan nagy bajom sincs ezzel, sok sikert, eredményes pályafutást kívánok
köszi neki a face to face nyomigyerekezést, sokkal jobb volt, mint a selyemmajmozás, doktor szözizés vagy a diákhitelközpont volt vezérigazgatójázás!
Miután volt szerencsém Schiffer és Hont kontenthez is az elmúlt egy hétben, azt kell mondjam, hogy messze a legkorrektebb reakció a három közül a Ceglédi cikke. Tok őszintén: godspeed Cego
aadam jacobs's archive
Atyaeg
imagine, schifi
Jut eszembe, valaki, akit nem tiltott le, nézze már meg, Ceglédi tényleg cancellálta magát fácséról?
tényleg (már tegnap este)
Nem gondoltam volna, de a reggeli 444 videó megnézése után azt kell mondjam, hogy a legrosszabban Hont András viselte a vereséget. Mennyire lehet már valaki készen, hogy már este tízkor kiposztolja, hogy majd egy év múlva én nevetek rajtatok!
Új kedvenc énekesnőm
Vonattal Európában halp
Akik utaznak Magyarország és Nyugat-Európa között időnként: melyik weboldalon érdemes keresni a legelőnyösebben? Annyira emlékszem, hogy szinte mindig mindenhol eltérő árak jelennek meg, a DB oldala számomra felfoghatatlanul bonyolult, a többiben nem vagyok biztos.
Válaszokat "vonattal Hollandiáig" jeligére a szerkesztőségbe
Kicsit el vagyok úszva, de nagoyn köszönöm mindenkinek a legkülönbözőbb infókat! Tanultam egy-két újat is, például úgy tűnik, hogy nappali utazással sokkal nagyobb szívás / több átszállás, és csak a nightjet az igazán erős játékos.
Árad a csí!
Ez már lehet nem aktuális, de én 2023-ban és 24-ben is lenyomtam ezt a távot vonattal. Első évben oda-vissza, 24-ben csak visszafelé (odafelé nem akartam kockáztatni, siettem, ezért repültem). Mindkét alkalommal kb 25-30ezer volt a jegy egy irányba nagyjából, mint egy repjegy, a MÁV-on keresztül intéztem, 23-ban konkrétan csak a MÁV starton vettem a jegyet egészen Utrechtig, (talán bementem a Keleti nemzetközi pénztárába, hogy meglegyen kinyomtatva is, de megvolt telón is), teljesen okés volt így is. Reggel 6 körüli indulással Bp-ről Utrechtben voltam este 10-re. Szóval nem kell túlgondolni.
Maga az utazás persze már más kérdés, ha nem sietsz és nem időre mész akkor ajánlom, és ha újra megyek így, biztos betervezek egy esti megállót, mert az igaz, hogy az európai nemzetközi vonatközlekedés még mindig nagyon sok gebasszal küzd. Furamód pont a legelső Utrecht felé vezető út volt a legsimább, szép idő, gyönyörű kilátások, főleg Regensburg felé, aztán visszafelé már több átszállás, necces időkkel, 24-ben pedig beleszaladtam a hírhedt DB-s káoszba és megértettem, hogy miről beszélnek sokan, amikor szidják a német vasutat. KB MÁV-szintű összeomlás, fejetlenség és szopódás volt Köln és Frankfurt között (persze azért a kalauz mindeközben azért kedves volt), de azért Bécsig összejött jópár óra késés, amivel lemaradtam az utólsó Pestre induló vonatról, úgyhogy egy éjfél körül induló FlixBus-szal értem haza éjjel 3-ra, így nagyjából 20 óra alatt voltam meg.
MEGHÍVÓ: Bruce Lee emléktáblát avatnak a PTE Egészségtudományi Karán
végre, hiszen ki ne tudná, hogy Bruce Lee mennyit tett a PTE egészségtudományi karáért
Van másik!
jó, hát ezt terjeszteni fogom
A Dózsa György úti Honvéd Sporttelepen is van egy, tavaly avatták azt is, azt pont láttam.
Ipsa Corpora from Nathan Salsburg
Talán az eddigi legszebb Salsburg lemez, legalábbis nem annyira haunted, mint ahogy emlékeim szerint a többi.
(Ugyanitt, fun fact. Rateyourmusicozas közben látom hogy Salsburg és Joan Shelley férj és feleség. Mekkora power couple!)
Mihály Víg 6th March 2026 | Listen on NTS
The Hungarian musician, soundtrack composer and actor Mihály Vig, most famous for his film scores for Béla Tarr, and member of the bands Bal
Európai turné, koncert a Café OTOban, aztán ez. Jól megérdemelt (mini)világhír a Krasznahorkai és Tarr hype farvizén.
Ma reggel úgy érezte az algoritmus, hogy ez érdekelhet, naná, kösz. Jó sok éve nem láttam, de még mindig csúcs. Egyébként a Super Bowl Half Time Show tökéletes fellépője lett volna ez a Sonics ekkoriban, rasszistáknak is oké, a buli garantált, és hát ennél amerikaibb dolog a világon nincs.
Amerikai népegyesítés és utcabál: a Super Bowl félidei műsorában fellépő Puerto Ricó-i zenész nagy ölelést kínált Amerikának Lady Gagával és
életigenlő partit csapott, és szerelmeslevelet küldött Puerto Ricónak
közös táncuk a Baile Inolvidable című dalra végső soron értelmezhető az egység és az összetartás szimbólumaként, de talán mégsem ütött akkorát, mint a többi apró, csupaszív részlet
Bad Bunny a vidámságot választotta a tetemre hívás helyett
borzasztóan kedves és szórakoztató
mögötte pedig az „A gyűlöletnél csak a szeretet erősebb” szlogen állt a kivetítőkön
Amit Bad Bunny nagy ölelésnek szánt egymilliárd embernek
na végre, nagy fel a telex szerzőjének, hogy meg sem próbálja eljátszani, miszerint ez a Geszti Péter, egy tetszőleges dohánybolti eladó meg kábé a legretardáltabb volt osztálytársaid ízlésére és kulturális igényeire optimalizált algoritmus-popzene valami minimálisan is figyelemre méltó művészeti produkció lenne, ami mögött bármilyen más elképzelés is van azon kívül, hogy érezzük jól magunkat és szóljon valamilyen zene a háttérben. remélem, ez már a kibaszott poptimista újságírás halálát jelzi!
A gyűlöletnél csak a szeretet erősebb, jézusatyaúristen bazmeg, az én gyűlöletemnél semmi sem erősebb
légyszi kommenteld ezt be amerikai szereplőkkel valamelyik p4k felszopás alá, kifizetem!
amúgy <333333333333333333333333333333 :D
jajj, hát istenem, mennyivel jobb volt, amikor még olyan cikkeket írtak, hogy mittudomén, Ez a Radiohead együttes 50 legjobb és legrosszabb b-oldalas száma, nyilván azt is utáltam, mint a szart, de legalább látszott, hogy olyan emberek csinálják, akiknek ez az életük, hogy így ülnek egy tolószékben a pincében, és elmélyült arccal rangsorolják a Radiohead b-oldalakat, most meg bazmeg annyit várnak a popzenétől, hogy közvetítsen vidámságot, szeretet, elfogadást és egyéb pozitív üzeneteket és legyen egy jó nagy buli, amin mindenki remekül szórakozik, kivéve természetesen Donald Trumpot. amúgy erre Scatman John is képes volt, isten nyugosztalja, és neki legalább volt egy vagy két fülbemászó refrénje is, ski-bi-dibby-dib yo-da-dub-dub, yo-da-dub-dub. mindegy, biztos túl romantikus vagyok, vagy nem tudom, de azért én még továbbra is hiszek abban, hogy a popzene az nem valami algoritmusok által sulykolt jellegtelen hangkulissza tüzijátékkal kísérve, hanem annál valami több
Egyrészt nem tudom miért beszélnek többen (itt is) erről az egészről úgy, mintha valami koncertet kellene zeneileg megítélni. Ez egy negyed órás show, egy - alapból is a szórakozásra tökéletesitett - sport meccs félidejében. Pure entertainment jobb esetben. Ennek csak (szocio-)kulturálisan lehet jelentősége, sehogy máshogy.
Másrészt nem tudom feltűnt-e, de az elmúlt években mintha éppen egyre kevesebb lenne a vidámság, szeretet és egyéb hasonló (igen, tudom milyen gyermeteg dolog ez) jelenség a világban, pláne az USAban elég nagy a coresz, úgyhogy egy olyan show ahol az egységet, a közösséget és az egyre nyíltabban alább valónak tekintett Latino kultúrát ünneplik az pont tökéletesen a helyén van. (De ja, hát én nekem is jobban tetszett volna zeneileg ha ezt mondjuk végig úgy csináljâk mint a hetvenes években valami salsa dura előadó, de hát 2026 van.)
Playing Folk, Ambient, Minimalism, New Age. Tearooms in post-revolution Czechoslovakia symbolised places through which new spiritualities we
Ha jól számoltam most akkor kb 370 NTS Guide mix van a rádió honlapján. Ha valaki szeret ilyeneket csinálni annak remek challange lenne idénre az összeset meghallgatni, kb pont belefér.
Pitchfork Annual Tippmix 2025
Ahogyan az már régi hagyomány, a dallista után, albumlista előtt szánt szándékkal eltalálom a könnyen belőhető, pontosan mégsem meghatározható év végi picsfork top 10-et.
Még sose sikerült 10/10-re (a top 10-ben lévő lemezeket kell eltalálni, nem a pontos helyezéseket), mert bármennyire is kiszámítható az internetek zenemagazinja, azért mindig van egy kis csavar.
Idén meglepő módon nem zuhantam tovább a lejtőn az újlemezmeghallgatások szakadékába, hanem megállítottam a negatív tendenciát és biztos, hogy - ilyen-olyan mértékig - hallottam többszáz lemezt. Jó, oké, közel sem annyira sokat, mint amikor a 800-1000, vagy több volt az évi átlag, de biztos többet mint adott évben 2022 óta bármikor. Hogy ez mennyire volt jó nekem, arról megoszlanak a véleményeim, de ez itt most nem érdekes.
Azt viszont stabilan szoktam írni erre a helyzetre és most is igaz, váratlanul ér, hogy tippelni kell. Már megint? Az is mindig valahogy tök mázli, hogy épp akkor nézek rá az oldalra amikor fent már a kislemezlista és tippelni kell. És most is, mint mindig váratlanul ér, felkészületlenül, időhiányban, munkahegyek mögött, de akkor most is, mint mindig, ráveszem magam. Egy ilyen szép, 19 éve tartó hagyományt nem szabad megszakítani, ha jól számolom 19. A Pitchforkra a szokásos megszokásomból ránéztem hetente 1-2 alkalommal idén is, azt tapasztaltam, hogy nagyon tepernek, hogy ne legyen igazam a teljes elkaszálással, pont hogy látványosan próbálnak progresszívek lenni, ezt igazolja a dallista is. Kábé. Az albumlistánál arra számítok, mint tavaly, hogy lesz előző év decemberi album is rajta, mert ezt már így játsszák (hát a 2025-ös év dala is 2024-es!), lesz valami, amiről sosem hallottam, és kiszámíthatatlanabb lesz mint a 00-ás és 10-es években. 6/10-nek örülni kell majd.
A lista:
Los Thuthanaka: Los Thuthanaka
Geese: Getting Killed
FKA twigs: Eusexia
Dijon: Baby
aya!: hewed
Amaarae: Black Star
Wednesday: Bleeds
Smerz: Big City Life
Oklou: Choke Enough
SZA: Lana Cameron Winter: Heavy Metal
Joanne Robertson: Blurrr Bad Bunny: DeBÍ… Ryan Davis & The Roadhouse Band: New Threats Water From Your Eyes: It’s a Beautiful Place
Billy Woods: Golliwog Djrum: Under Tangled Silence Oneohtrix Point Never: Tranquilizer Rosalía: Lux Maria Somerville: Luster Caroline: caroline 2 DJ Koze: Music Can Hear Us Earl Sweatshirt: Live Laugh Love
Hát. Nagy fel azoknak az előadóknak, akik hagyományos nagy kezdőbetűvel írják neveiket és címeiket.
Most arra mentem rá, hogy lesz egy 2024-es lemez, és kettő ilyen sikeres decemberi jöhet szóba, a Cameron Winter és a SZA, előbbi első lett a kislemezlistán, a Geese-t csak beteszik már, szóval tök ciki lenne a Winter LP-t is 10-be, de persze nem kizárt. SZA-t szeretik mindig, de ez azért nem top 10 matéria, szóval ezzel a logikával lehet tévedek. EDITke: á, hülyeség Winter top 10 lesz, bocs ezt átírtam a publikálás után 5 perccel.
A másik irány, hogy az évközbeni jó pontozások helyett lesz a 10-ben egy kevésbé pontozott, mivel a dallistán is elől van, meg látszólag az egész világ szereti, az Oklou-t így betippelném. Nem hallottam a lemezt.
Smerz, Wednesday nem kapott rossz pontot, de az alapján már nem top 10-esek, mégis mindkettőt érzem most zeitgeistnek. Amaarae kicsit billeg, lehet azzal behúztak a csőbe, a többi tán top 10-es. A következő öt lenne még top 10-esélyes tippem (Robertson nem szerepelt a dallistán, ami jelenthet akármit, ha valamit mégis kivettem volna, az lett volna a következő betett lemez, Ryan Davist bírják, de talán elég volt egy dalos top 10 tőle, Bad Bunny fene tudja, talán nem, Winter is bármi lehet, lehet SZA helyett azt kellett volna EDITke: végül meggondoltam magam), esetleg még Rosalía, de az már tán túl trendi most a picsforknak. A többi az még top 20 környékén lehet. Na elég ennyi ebből a játékból. Jó volt, mehetünk tovább. Nálam mi lesz az év lemeze? Nem tudom. Még azért sok van vissza belőle, nem? December 1-én letudni ezt tiszta agyrém. És most kicsit jobban is izgat a dolog, lehet még listát is írok, az az elmúlt pár évben elmaradt. Szóval, hadd gondolkozzam még. De Natalia Lafourcade új lemeze élmezőnyös lesz (ha nem első), akárcsak Mateus Aleluia új albuma, vagy Mavis Saples-é. Utóbbi kettő együtt 168 éves, szóval mondani kéne valami fiatalabbat is. Legyen Djrum (ő jön januárba a Zene Házába), billy woods, Ichiko Aoba (ő meg a Müpába), caroline is jó volt, Kali Uchist is mindig szeretem, Blawan is tetszett, Barker is tetszett, Oneohtrix is jobb a szokásosnál, oké, persze a Pulp is jó lett. Korábbi évek kedvenceiből tetszetős a Nourished By Time (na ez lehet még fekete ló és top 10-es a pitchforkon), a For Those I Love, a Tropical Fuck Storm visszatérése. Spelllingé kevésbé tetszett. Jó, a Lemonheads elénekelhetné a telefonkönyvet is. A menőzenekarok közül a Geese tényleg jó, de azért Cameron Winter nem jöhet a 2025-ös albumlistámra. A Pitchforkéra fog.
Tippeljen más is, ha van kedve!
Az előzmények:
a 2024-es tipp és a végeredmény (6/10) a 2023-as tipp és a végeredmény (6/10)
a 2022-es tipp és a végeredmény (6/10)
a 2021-es tipp és a végeredmény (6/10)
a 2020-as tipp és a végeredmény (8/10)
a 2019-es tipp és a végeredmény (8/10)
a 2018-as tipp és a végeredmény (7/10)
a 2017-es tipp és a végeredmény (8/10)
a 2016-os tipp és a végeredmény (8/10)
a 2015-ös tipp és a végeredmény (8/10)
a 2014-es tipp és a végeredmény (8/10)
a 2013-as tipp és a végeredmény (7/10)
a 2012-es tipp és a végeredmény (8/10)
a 2011-es tipp és a végeredmény (6/10)
a 2010-es tipp és a végeredmény (8/10)
a 2009-es tipp és a végeredmény (9/10)
a 2008-as tipp és a végeredmény (9/10)
a 2007-es tipp és a végeredmény (7/10)
meg volt a 2010-es évek tipp és végeredmény (5/10) :(
meg volt ez a félévtizedes hülyeség, ami ilyen lett (7/10)
meg volt a hatvanas évek, ami ilyen lett (7/10)
és volt az utólagos 1998, ami ilyen lett (6/10).
Mint mindig idén is nagyon szorítok! Én le se merem írni hány új megjelenést hallgattam idén, viszont meglepő módon ezt a Los Thuthanaka-t láttam élőben, Le Guess Who egyik meglepetés fellépői voltak, nem is tudtam beazonosítani, csak utólag találtam meg a neten. De remek volt, ez alapján top 10!
Megnéztük tegnap ezt az új Guadagnino filmet és hát olyan, amilyen (nézhető), de a soundtrack megint remek, nem is a Trent Reznir miatt, hanem mert többek között egy-ket brazil dal is felcsendül benne. Pl ennek az Alcivando Luz szerezte klasszikusnak az Arto Lindsay-féle átirata. Minden verzióban remek.
Hoppá, a majdnem teljes Devendra koncert a Le Guess Who-ról! A legvége már nincs meg, de egyébként egész jó, hallgatható minőségben van fent.
LGW '26
Idén már harmadszor jutottam el a Le Guess Who-ra és továbbra is nagyon nehezen megragadható rajongást érzek a fesztivál iránt, illetve hálát, hogy nekem egyáltalán ilyen élményekben részem lehet, és tudva azt, hogy ez mennyire nem kézenfekvő, szerintem minden zenerajongó ember egyszer legalább tegyen meg mindent, hogy eljusson ide. A legjobb dolog a koncerteken túl azért továbbra is a város, ami most tényleg a lehető legszebb arcát mutatta, a (nyilván bizonyos szempontból ijesztően meleg) pár napnyi őszi napsütésben. Egyszerűen ez a lehető legideálisabb városi környezetnek tűnik, pláne biciklivel közlekedve. Harmadjára is lenyűgöző Utrecht, akárhonnan is nézem.
Top 5 koncert idén:
Devendra Banhart szóló - Ennek valójában nem lett volna szabad ezen a fesztiválon lennie, egyrészt ha nem is teljesen, de jelentősen szemben áll a fesztivál két alapvető jellemzőjével (miszerint a fellépők egyáltalán nem vagy csak minimálisan részei a tágan értelmezett popipar nevű rettenetnek, illetve egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve nem a klasszikus verse-refrén-verse dalformátumban mozognak), másrészt egy Devendra szóló előtt, után nem szívesen hallgatnék mást, harmadrészt egy Devendra szóló ne 70 perc legyen, hanem legalább 100, sőt 1000! De gondolom ez valami olyan lehetőség volt, amit a fesztivál nem hagyhatott ki. Csodálatos dalok, egy csodálatos embertől.
Rogé - Részben hasonló gondolatok merültek fel bennem, de azért Rogé inkább ahhoz az afro-brazil szegmenshez sorolható, ami szervesen illeszkedik a fesztivál karakterébe, és amiből minden évben van pár fellépő, de talán az elmúlt három évből most volt a legerősebb, aminek én persze csak örülni tudok. LGW szinten azért meglehetősen klasszikus megszólalású koncert volt ez is, de a zsigeri örömzene mivoltja annyira átható volt, hogy a végén mindenki táncolt. (Plusz pont, hogy rögtön ezután az ugyanezen afro-brazil világ gyökereihez visszanyúló Roda de Santo koncertjére mentem, hogy aztán az estét Índió da Cuicó szambájával zárjam, ami így együtt nagyon szépen megmutatta az árnyalatait ugyanannak a zenei hagyománynak. Mindegyik szuper volt, mindegyiken mindenki táncolt és örült.)
Lido Pimienta - Az idei LGW nekem inkább a latin-amerikai fellépőkről marad majd meg. Pimienta új lemeze, a szuper vetítéssel és élő hangszereléssel nagyon szépen szólt a Grote Zaalban.
Ali Sethi & Nicolás Jaar - Hát ez nagy varázslás volt, ahogy a párom mondta, mintha egy müezzint hallgattunk volna bő egy órán keresztül, egy olyat - teszem hozzá én -, aki a modern soul, r&b világgal is nagyon képben van, még ha ezt csak egy-egy pillanatra, egy-egy hajlításra villantja is meg. Egyébként a koncert, ahogy a közös lemezük is, nagyon minimalista volt, szinte teljes egészében Sethi hangjára épült, ebből kifolyólag Jaar ebben a projektben a háttérben maradt, atmoszférát adott, itt-ott színesítette kicsit a dalokat, de egyébként egy órán át teljes csöndben ülte végig a koncertet, ahogy persze a közönség is, jó ha egy-két tucat ember ment ki közben, ami itt nagyon, nagyon ritka.
Moin featuring Sophia Al-Maria - Két év után megint ugyanott láttam őket, megint baromi jó volt, Magaletti eszméletlen dobos, imádom ezt az egész soundot, és számomra Al-Maria spoken word szövegelése is hozzáadott, nem elvett a koncertből. 29-én Trafó!
Atyaég, micsoda este lehetett ez.