Üdvözöllek a lelkemben. Vedd le a cipőd és érezd magad otthon. Teát? ♡
2025 on Tumblr: Trends That Defined the Year
d e v o n
Jules of Nature
No title available

祝日 / Permanent Vacation
Monterey Bay Aquarium
No title available
art blog(derogatory)
DEAR READER
styofa doing anything
Cosimo Galluzzi
YOU ARE THE REASON
One Nice Bug Per Day
No title available

blake kathryn

#extradirty
Alisa U Zemlji Chuda

Janaina Medeiros

No title available
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ

seen from Germany
seen from Malaysia
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Malaysia
seen from United States
seen from China
seen from United States
seen from Malaysia

seen from Germany

seen from United States
seen from Greece
seen from United States

seen from Türkiye
seen from Malaysia
seen from Ireland
seen from Türkiye
seen from United States

seen from Malaysia
@csilingelofelhok
Üdvözöllek a lelkemben. Vedd le a cipőd és érezd magad otthon. Teát? ♡
Néha fotózok dolgokat. Semmilyen mély művészi intellektualitást nem szeretnék közölni, egyszerűen csak vannak pillanatok, amikről eszembe jut egy másik pillanat, amiről egy másik, amiről egy másik, és így tovább... Nem azért szeretnék megragadni egy pillanatot, mert gyönyörű és egyszeri, hanem mert örökkévaló és mindig ismétlődik, olyan egyszerű, mint minden más és nem kiemelkedően szép, csak van. És valakinek, valamikor eszébe jut róla, valami jelentőségteljes dolog, ami megalapozza a létezését és feljogosítja az örökkévalóságra.
Furcsa álmokban furcsa vágyak
Gondolok rád de nem úgy látlak
Ahogy azt te tőlem vágyod
Furcsa képzeletek közt
Összekulcsolt kezek
Minden lépéssel
Leng mint inga
Előre-hátra
Szívdobbanásra
Fogd meg a mellkasom kérlek
Csak meztelenül érints meg
Csak érints meg kérlek
Csak vágyakozok, nem érlek
El nem érhetlek
Meg nem érinthetlek
Ha tehetném se tenném
Utána soha nem elengedném
El nem engedhetnélek
Bárcsak maradhatnál
Szívmadár kitárt
Hófehér szárnyán
Mellőlem el ne szállnál
Álmodom a veled-létet
Az eggyé válást
A kristályos vízzel
Elolvadok ha hozzámérsz
Nem túlozva mondom ezt
De kérlek még egyszer
Ujjaiddal érints meg
Fogd meg a mellkasom kérlek
Csak meztelenül érints meg
Ahogy megdobban érezd
Ujjbegyeddel a szívemet
A kagylók a tengerparton
Egyszer még szív volt bennük, és amikor a kagylóhéj kinyílt, elengedte a szívet szeretni.
Az ölelés simogatja a lelket, ha engeded neki. Ölelésben két szív találkozik, érzed gomolyogni a meleg szeretetet.
Az ölelés árulkodik az ölelőről. Van hideg ölelés, a távolságtartó, ami falat állít a szív elé, és van meleg ölelés, ami úgy tart körbefonva, mint diót a héja.
A bátor szív melegen ölel.
A szó erő
A szó teremtő
Ha lenne szavam
Lenne hatalmam
Elmondanék mindent
Írnék, mesélnék
A szó festék
Képet fest a Képzelet
Elképzeli, aki mondja
Elképzeli, aki hallja,
A szónok is festő
Festő a költő
Én is festő vagyok
Amíg hallgatok
És a megfestett világ
Amit akarunk, elénk tár
Ha akarlak, elképzellek
Ha szeretlek
Festek neked
Egy világot
Hol szerethetsz
És te is festesz
A virágok csillagok akarnak lenni:
Elérhetetlen messziről ragyogni,
A millió ékkővel kirakott eget lakni,
Hajnali harmatként megcsillanni.
A csillagok virágszálak akarnak lenni:
Szellőben fűszálak közt lengedezni,
Bársonykabátos méheket ölelni át,
Érintésre, simogatásra, illatozásra vár
minden csillag. És ragyogásra vár
minden virág.
A legigazibb törődés és gondoskodás megmutatkozása egy virágoskert.
Kinek a tenger, kinek a hajnal
Csillagok és fények hanggal
Számtalan dologhoz hasonlanak
Semmit mondó hasonlatok
Tenger a metafora, benne gyöngyszem
Egymást váltó két fél fény a Holdban
Műveltségbe, költői képekbe bújtatott
Egyszerű, unalmas, világi tudatlanok
Létezik
Egy az általunk ismert világban létező dolgot csak más dolgokkal alkotott viszonyai, kölcsönös összefüggései alapján tudunk leírni. Önmagában valami még semmi, pontosabban nem semmi, hanem valami, bár ez a valami semmilyen és semmit sem csinál, csak van, de ezen kívül tulajdonképpen semmi. Valami, akkor lesz valami, ha létezik egy másvalami is, amivel a valami kölcsönös viszonyban van, így már elmondható lesz valami a két létező valamiről.
Bárminek csak akkor lesz értelme, ha létezik valami más, ami nem a bármi.
Azért rossz ürességet érezni magamban, mert közben érzem mások fájdalmát, mintha a sajátom lenne. Tudom, hogy semmit érzek, semmi vagyok, még csak nem is jelentéktelen, hanem egyszerűen semmi. A semmivel nem lehet mit kezdeni. Nem létezik semmi a világon, mindig van valami, minden valami. Nincs olyan, hogy valami semmi. Nem lehetek semmi, nem érezhetek semmit, csak akkor, ha nem is vagyok. De lenni akarok. Valamilyen akarok lenni. Sőt, nem valamilyen, hanem pont olyan. Azt akarom. Azt a valamit, ami nem semmi, azt a fájdalmat, ami az enyém és nem másé. Magamat akarom és nem valakit. Lenni akarok és én akarok lenni. A világban akarok létezni, a világ akarok lenni.
Igazán költői hangulata lenne ennek a szobának - ennek a kis doboznak amibe beszaladok a lyukon, mint egy kisegér - ha a tumblr draftok kézzel írott, szanaszét heverő papírfecnikként terítenék be az asztalt és a padlót, ha a kuka mellett véres ruhák helyett összegyűrt regények gyűlnének, és por helyett cigarettafüst tapadna a bútorokra.
De sajnos csak rendetlen vagyok. Tehetséges már kevésbé…
Néha létezem,
Friss levegőt lélegzem,
Kosztolányit olvasok,
Meleg tejet kortyolok,
Tollal hadonászok egy
papír fecni felett,
Azt játszom, amit mindenki,
Úgy csinálom, ahogy mindenki,
És próbálok valaki lenni
Ki a levegőt máshogy veszi,
És elrejtem, ahogy a torkomon
Akadt szavaktól fulladozom,
Mert zagyva hang jön csak fel,
Valami formát próbál ölteni fel,
De valódi hangot csak az szól,
Mit papírra rávet a toll,
Mert, ahol tinta és papír egy-
másra rálel, ott születik meg
A kételybe zuhant gondolati egységnek
Létjogosultságának megkérdőjelezése,
Hiszen, amit a papír mond, azt
csak ő, a papír mondja,
Nem ők, nem te, nem én,
Csak egy elképzelt lírai én,
És valójában a szó mit ír
Az anti-hős szerepet vállaló papír,
Annak jelentése oly szubjektív,
Mint maga a valóság, e világi sík,
Hol a végtelenbe nyúló egyenesek
Körbe futnak s vissza a tenyeredbe,
Hol a szó, bármit is jelenthet,
Míg te bármi mást gondolsz bele,
És ha szólsz, nem is tudod mit mondasz,
Mert amit gondolsz, az nem egyenes,
Inkább csillagok az égen.
Minden ember fejében
Egy elképzelt valóság lebeg,
Amiről gondolja, a világ ez lehet
És oly biztosan állítja a saját
Tébolyodott valóságát,
Hogy talán valaki még el is hiszi,
Önmagát meg bolondnak képzeli.
Ez hát a szó, amit kiejtesz,
A szó, mit papírra vetsz
Amint kikerül belőled
Bármi is lehet belőle,
Téged csak a felelősség terhel,
Hogy emberként szólalj fel,
Mert ez köt össze embert emberrel:
-
A közös képzelgés és hit a saját gondolataink ésszerűségében. A hit abban, hogy nem mi vagyunk őrültek, hanem mindenki más…
Miért a gondolat, ha nincs rá szó?
Bárányok mind. Feketék.
Azt hiszi mind, különb a többinél.
Futószalagon gyártott egyediség,
Lóg róluk öt különféle személyiség,
Azt bégetik “szabadság”.
Addig tart a szabadság,
Míg a kutyák nem ugatják.
Fekete bárányok, sötétek,
Koszfoltként terül a rétre.
Tőlük a farkas is megijed.
Ki béget a leghangosabban?
Ő legyen a legszabadabb,
A legbirkább,
A legsötétebb.
Két szellősimogatás közt felnézek a Napra
És a helyén téged pillantalak
Szívem,
Tetszik ahogy megcsillansz a szememben?
Nekem tetszik a szerelem,
Ami akkora tűzzel ég, hogy beragyogja a világot
És amikor az éjszakai semmit bevilágítja a Hold,
Még ő is csak a Nap csókjaitól ragyog úgy.
Nem tudom, hogy miattam veszett-e el belőlem valami, amit most nagyon hiányolok, vagy ennek így kellett lennie, és majd jönni fog helyette valami más, amit ugyanúgy fogok szeretni, mint azt az oldalamat, amit most nem találok - vagy talán majd mer előbbukanni újra, ha már sikerült végetvetnem az önmagammal vívott értelmetlen csatáimnak, amiket látván érthetően én is eltűnnék a föld felszínéről.
Kérlek kedves Én, gyere vissza, mert neked építem a jövőt!