Csengő Felhők

Mindenki különleges akar lenni. Csak én jobban.

[csilingelofelhok]

Üdvözöllek a lelkemben. Vedd le a cipőd és érezd magad otthon. Teát? ♡

[csilingelofelhok]

View this post on Instagram

A post shared by @absztrahalt.szintezis

Néha fotózok dolgokat. Semmilyen mély művészi intellektualitást nem szeretnék közölni, egyszerűen csak vannak pillanatok, amikről eszembe jut egy másik pillanat, amiről egy másik, amiről egy másik, és így tovább... Nem azért szeretnék megragadni egy pillanatot, mert gyönyörű és egyszeri, hanem mert örökkévaló és mindig ismétlődik, olyan egyszerű, mint minden más és nem kiemelkedően szép, csak van. És valakinek, valamikor eszébe jut róla, valami jelentőségteljes dolog, ami megalapozza a létezését és feljogosítja az örökkévalóságra.

[csilingelofelhok]

Furcsa álmokban furcsa vágyak

Gondolok rád de nem úgy látlak

Ahogy azt te tőlem vágyod

Furcsa képzeletek közt

Összekulcsolt kezek

Minden lépéssel

Leng mint inga

Előre-hátra

Szívdobbanásra

Fogd meg a mellkasom kérlek

Csak meztelenül érints meg

Csak érints meg kérlek

Csak vágyakozok, nem érlek

El nem érhetlek

Meg nem érinthetlek

Ha tehetném se tenném

Utána soha nem elengedném

El nem engedhetnélek

Bárcsak maradhatnál

Szívmadár kitárt

Hófehér szárnyán

Mellőlem el ne szállnál

Álmodom a veled-létet

Az eggyé válást

A kristályos vízzel

Elolvadok ha hozzámérsz

Nem túlozva mondom ezt

De kérlek még egyszer

Ujjaiddal érints meg

Fogd meg a mellkasom kérlek

Csak meztelenül érints meg

Ahogy megdobban érezd

Ujjbegyeddel a szívemet

[csilingelofelhok]

A kagylók a tengerparton

Egyszer még szív volt bennük, és amikor a kagylóhéj kinyílt, elengedte a szívet szeretni.

[csilingelofelhok]

Az ölelés simogatja a lelket, ha engeded neki. Ölelésben két szív találkozik, érzed gomolyogni a meleg szeretetet.

Az ölelés árulkodik az ölelőről. Van hideg ölelés, a távolságtartó, ami falat állít a szív elé, és van meleg ölelés, ami úgy tart körbefonva, mint diót a héja.

A bátor szív melegen ölel.

[csilingelofelhok]

A szó erő

A szó teremtő

Ha lenne szavam

Lenne hatalmam

Elmondanék mindent

Írnék, mesélnék

A szó festék

Képet fest a Képzelet

Elképzeli, aki mondja

Elképzeli, aki hallja,

A szónok is festő

Festő a költő

Én is festő vagyok

Amíg hallgatok

És a megfestett világ

Amit akarunk, elénk tár

Ha akarlak, elképzellek

Ha szeretlek

Festek neked

Egy világot

Hol szerethetsz

És te is festesz

[csilingelofelhok]

A virágok csillagok akarnak lenni:

Elérhetetlen messziről ragyogni,

A millió ékkővel kirakott eget lakni,

Hajnali harmatként megcsillanni.

A csillagok virágszálak akarnak lenni:

Szellőben fűszálak közt lengedezni,

Bársonykabátos méheket ölelni át,

Érintésre, simogatásra, illatozásra vár

minden csillag. És ragyogásra vár

minden virág.

[csilingelofelhok]

A legigazibb törődés és gondoskodás megmutatkozása egy virágoskert.

[csilingelofelhok]

Kinek a tenger, kinek a hajnal

Csillagok és fények hanggal

Számtalan dologhoz hasonlanak

Semmit mondó hasonlatok

Tenger a metafora, benne gyöngyszem

Egymást váltó két fél fény a Holdban

Műveltségbe, költői képekbe bújtatott

Egyszerű, unalmas, világi tudatlanok

[csilingelofelhok]

Létezik

Egy az általunk ismert világban létező dolgot csak más dolgokkal alkotott viszonyai, kölcsönös összefüggései alapján tudunk leírni. Önmagában valami még semmi, pontosabban nem semmi, hanem valami, bár ez a valami semmilyen és semmit sem csinál, csak van, de ezen kívül tulajdonképpen semmi. Valami, akkor lesz valami, ha létezik egy másvalami is, amivel a valami kölcsönös viszonyban van, így már elmondható lesz valami a két létező valamiről.

Bárminek csak akkor lesz értelme, ha létezik valami más, ami nem a bármi.

[csilingelofelhok]

Azért rossz ürességet érezni magamban, mert közben érzem mások fájdalmát, mintha a sajátom lenne. Tudom, hogy semmit érzek, semmi vagyok, még csak nem is jelentéktelen, hanem egyszerűen semmi. A semmivel nem lehet mit kezdeni. Nem létezik semmi a világon, mindig van valami, minden valami. Nincs olyan, hogy valami semmi. Nem lehetek semmi, nem érezhetek semmit, csak akkor, ha nem is vagyok. De lenni akarok. Valamilyen akarok lenni. Sőt, nem valamilyen, hanem pont olyan. Azt akarom. Azt a valamit, ami nem semmi, azt a fájdalmat, ami az enyém és nem másé. Magamat akarom és nem valakit. Lenni akarok és én akarok lenni. A világban akarok létezni, a világ akarok lenni.

[csilingelofelhok]

Igazán költői hangulata lenne ennek a szobának - ennek a kis doboznak amibe beszaladok a lyukon, mint egy kisegér - ha a tumblr draftok kézzel írott, szanaszét heverő papírfecnikként terítenék be az asztalt és a padlót, ha a kuka mellett véres ruhák helyett összegyűrt regények gyűlnének, és por helyett cigarettafüst tapadna a bútorokra.

De sajnos csak rendetlen vagyok. Tehetséges már kevésbé…

[csilingelofelhok]

Néha létezem,

Friss levegőt lélegzem,

Kosztolányit olvasok,

Meleg tejet kortyolok,

Tollal hadonászok egy

papír fecni felett,

Azt játszom, amit mindenki,

Úgy csinálom, ahogy mindenki,

És próbálok valaki lenni

Ki a levegőt máshogy veszi,

És elrejtem, ahogy a torkomon

Akadt szavaktól fulladozom,

Mert zagyva hang jön csak fel,

Valami formát próbál ölteni fel,

De valódi hangot csak az szól,

Mit papírra rávet a toll,

Mert, ahol tinta és papír egy-

másra rálel, ott születik meg

A kételybe zuhant gondolati egységnek

Létjogosultságának megkérdőjelezése,

Hiszen, amit a papír mond, azt

csak ő, a papír mondja,

Nem ők, nem te, nem én,

Csak egy elképzelt lírai én,

És valójában a szó mit ír

Az anti-hős szerepet vállaló papír,

Annak jelentése oly szubjektív,

Mint maga a valóság, e világi sík,

Hol a végtelenbe nyúló egyenesek

Körbe futnak s vissza a tenyeredbe,

Hol a szó, bármit is jelenthet,

Míg te bármi mást gondolsz bele,

És ha szólsz, nem is tudod mit mondasz,

Mert amit gondolsz, az nem egyenes,

Inkább csillagok az égen.

Minden ember fejében

Egy elképzelt valóság lebeg,

Amiről gondolja, a világ ez lehet

És oly biztosan állítja a saját

Tébolyodott valóságát,

Hogy talán valaki még el is hiszi,

Önmagát meg bolondnak képzeli.

Ez hát a szó, amit kiejtesz,

A szó, mit papírra vetsz

Amint kikerül belőled

Bármi is lehet belőle,

Téged csak a felelősség terhel,

Hogy emberként szólalj fel,

Mert ez köt össze embert emberrel:

-

A közös képzelgés és hit a saját gondolataink ésszerűségében. A hit abban, hogy nem mi vagyunk őrültek, hanem mindenki más…

[csilingelofelhok]

Miért a gondolat, ha nincs rá szó?

[csilingelofelhok]

Bárányok mind. Feketék.

Azt hiszi mind, különb a többinél.

Futószalagon gyártott egyediség,

Lóg róluk öt különféle személyiség,

Azt bégetik “szabadság”.

Addig tart a szabadság,

Míg a kutyák nem ugatják.

Fekete bárányok, sötétek,

Koszfoltként terül a rétre.

Tőlük a farkas is megijed.

Ki béget a leghangosabban?

Ő legyen a legszabadabb,

A legbirkább,

A legsötétebb.

[csilingelofelhok]

Két szellősimogatás közt felnézek a Napra

És a helyén téged pillantalak

Szívem,

Tetszik ahogy megcsillansz a szememben?

Nekem tetszik a szerelem,

Ami akkora tűzzel ég, hogy beragyogja a világot

És amikor az éjszakai semmit bevilágítja a Hold,

Még ő is csak a Nap csókjaitól ragyog úgy.

[csilingelofelhok]

Nem tudom, hogy miattam veszett-e el belőlem valami, amit most nagyon hiányolok, vagy ennek így kellett lennie, és majd jönni fog helyette valami más, amit ugyanúgy fogok szeretni, mint azt az oldalamat, amit most nem találok - vagy talán majd mer előbbukanni újra, ha már sikerült végetvetnem az önmagammal vívott értelmetlen csatáimnak, amiket látván érthetően én is eltűnnék a föld felszínéről.

Kérlek kedves Én, gyere vissza, mert neked építem a jövőt!