A szerelem erősebb mindennél, egy legjobb barátságnál, egy családi köteleknél, egy álomnál. Észre sem veszed, és eldobtál mindent csak, mert szerelmes vagy. Szét hullik körülötted az életed, eldobod a barátaid, a családod, az álmaid, mert az életed egy emberre bízod. Mind ezt le tagadod mikor a rózsaszín köd a szemed előtt káprázik, de mikor elszáll rá jössz, már nincs senkid, csak ő volt neked, mert miatta fel adtál mindent. Új társoság, új álmok, új család, de ez vele együtt elment és nincs többé. A szerelem pusztító és mikor véget ér a nulláról kezdhetsz megint mindent, újra és újra ugyan az a harc. Már nincs senki melletted, egyedül kell fel állj és végig csináld, mert másképp nem lesz semmid. Az űr a szívedben amit ő töltött ki, ahogy elment megint nagyobb lett, mindig ugyan az a körforgás. Aztán eljön az idő, hogy az utolsó reményed is egy emberbe fekteted, és ha elhagy többé senki nem fogja azt a hatalmas űrt ki tölteni ott bent. Majd magadra maradsz, szerezhetsz barátokat, vagy vissza a családod, célokat tűzhetsz ki magad elé, de sose leszel ugyan az. Sose leszel már boldog, mint az előtt. Odabent csak te tudod mi zajlik, és érzed hiányos vagy, mert minden egyes le játszott kör elvitt egy darabot ami többé nem jön vissza már.