Confusion

[lunas-worlds-blog]

"I wonder how biology can explain the physical pain you feel in your chest when all you want to do is be with someone."

Lunas-worlds-blog

[jdinkorea]

Editorial

2012-2017 Copyright ⓒ JDIN KOREA. All Rights Reserved.

[jeanpierrot]

/ Sandra https://www.instagram.com/p/B09Fm5AH_ZN/?igshid=1jx7f1fw4fxxa

[bloodypoppyhead]

[thenewloverofbeauty]

[ofmiceandmenessay]

Ph. PaJaMa (Paul Cadmus, Jared French, Margaret French) - Man Tree | Fire Island  (1940)

[crosstheocean]

[yama-bato]

[frenchtwist]

via kirgiakos * yama-bato:

Cristina García Rodero -

El Picao San Vincente de la Sonsierra 1979

 Cristina García Rodero, Espana Occulta. Presentación Julio Caro Baroja. Copyright by Lunwerg Editores y Cristina García Rodero 1989.

via

[tokyogopop]

[cosechadehuellas]

Giovanni Gastel

[pingpongggg]

[anadevendra-blog]

Devendra Banhart and Ana Kras

[ennemtudom]

Kirajzolódom végleg a világból, mint csupasz falnak állitott fogoly, külön kezel, kivételes magányban a tanuk nélkül dolgozó pokol.

Pilinszky János: Tanuk nélkül - részlet

[partizany]

[darkandlong]

Odiseo

[konyvidezetek]

Most még nem létezünk, csak játszunk, csak játszunk, hogy élünk. Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk.

Benkő Péter (via konyvidezetek)

[ennemtudom]

.

[ennemtudom]

Szabó Lőrinc: Az Egy álmai

Mert te ilyen vagy s ők olyanok és neki az érdeke más s az igazság idegállapot vagy megfogalmazás s mert kint nem tetszik semmi sem s mert győzni nem lehet a tömegen s ami szabály, mind nélkülem született: ideje volna végre már megszöknöm közületek. Mire várjak még tovább, a jövőt lesve alázatosan? Fut az idő, és ami él, annak mind igaza van. Én vagy ti, egyikünk beteg; és mégse nézzem a fegyvereket, hogy szeretet vagy gyűlölet közelít-e felém? Ha mindig csak megértek, hol maradok én? Nem! nem! nem bírok már bolond szövevényben lenni szál; megérteni és tisztelni az őrt s vele fájni, ha fáj! Aki bírta, rég kibogozta magát s megy tőrök közt és tőrökön át. Ketten vagyunk, én és a világ, ketrecben a rab, mint neki ő, magamnak én vagyok a fontosabb. Szökünk is, lelkem, nyílik a zár, az értelem szökik, de magára festi gondosan a látszat rácsait. Bent egy, ami kint ezer darab! Hol járt, ki látta a halat, hogyha a háló megmaradt sértetlenűl? Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik, s ha kiderűl! Bennünk, bent, nincs részlet s határ, nincs semmi tilos; mi csak mi vagyunk, egy-egy magány, se jó, se rossz. Rejtőzz mélyre, magadba! Ott még rémlik valami elhagyott nagy és szabad álom, ahogy anyánk, a végtelen tenger, emlékként, könnyeink s vérünk savában megjelen. Tengerbe, magunkba, vissza! Csak ott lehetünk szabadok! Nekünk többé semmit sem ad ami kint van, a Sok. A tömeggel alkudni ha kell, az igaz, mint hamu porlik el; a mi hazánk az Egy, amely nem osztozik: álmodjuk hát, ha még lehet, az Egynek álmait!

[hauntedbystorytelling]

[hauntedbystorytelling]

Sigurdur Gudmundsson :: Event, 1975