hogy bizonyos esetekben megváltozik a körülötte lévők viselkedése vele szemben, anélkül, hogy beszélt volna velük. Szerinte ilyenkor valamit szeretnének tőle, vagy valahol szóba került és amiatt változott az ő megítélése. Mindez tőle függetlenül történik, úgy érezte erre nincs befolyása.
Azt is, ha neki ellenszenves valaki és méltat, dicsér valamit, akkor ő könnyen válik elutasítóvá azzal a valamivel szemben, mert összeköti a mesélővel, annak ellenére, hogy tudja egyébként annak semmi köze hozzá. Mert olyankor a másik lelkesedését, rajongását utasítja el.
Ugyanakkor számtalanszor érezte, hogy hiába nyit, képes átlépni a saját világából a másikéba, ott együtt lenni vele megértéssel, elfogadással, mikor próbálja a magáéba hívni, azt megmutatni egyszerre egyedül marad. Mint a sétánál párat egyedül előre lépő, fordul vissza és csodálkozó, fürkésző hallgatást, mozdulatlanságot észlel a másikon. A feszült csend végül újra a másik világába lépve oldódik. Ezeket az önfeladás díszlépéseinek tartja.
Azt, hogyha érzelmes, elgondolkodtató dalt hall vagy felbosszantja valami, a düh forráspontjakor teljesen máshol, egy visszatérő, fel nem dolgozott problémánál, le nem zárt kapcsolatnál, szerelemnél találja magát. Feltárul a feldúlt, rendetlen szekrény ajtaja, amit rendszerint visszazár. Elnapolja a pakolást, rendcsinálást, halogatja az őszinte szembenézés pillanatát.
Megfigyelte, a szeretett elhunyta után, mindig marad a hozzátartozó élőben egyfajta lelkiismeret furdalás, megbánás, de a kirendelt időn belül a távozó ugyanúgy tehet az együttlét milyenségéről, mikéntjéről és mennyiségéről. Az igazukkal meghalókat elkerüli az érett életbölcselet, ők megmaradnak az igazukkal, hogy ők emlékeznek jól, azt a „fődet” nem tudják kiverni a fejükből, pedig az a „főd” már el van adva.
Megfigyelte, hogy a történtekre tud emlékezni, ábrándjaira kevésbé. Emlékei az öregedéssel fordítottan, az idő múlásával szépülnek. A rosszra, ugyanarra az eseményre, a bevillanás keserű pillanatán túl egyre elfogadóbban gondol. Lehet ez a megbocsátás következménye, az azzal vegyes nosztalgiáé, mert benne volt, van, a részese.
Azt, hogy az emberek a rossz dolgokban is ugyanúgy várják a kimondást, megerősítést, mint a jókban. Szükségét érzik a megbizonyosodásnak, mert az a továbblépés kiindulási pontjává válhat.
Megfigyelte, hogy megfigyelték.
prguitarman
romaincrisis
theartofmadeline
2087
vaporwave
