Gyűjts minél több szavazatot, és nyerj egy Wellness pihenést!
❥ ❥ ❥
kérlek szavazzatok ránk! nagyon szeretnénk nyerni! ❤ a megosztást is megköszönöm!
köszönjük szépen!
❥ ❥ ❥
Mike Driver

Andulka
Today's Document
No title available

izzy's playlists!
TVSTRANGERTHINGS
todays bird
No title available
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open
NASA
Xuebing Du
Not today Justin
Game of Thrones Daily
Jules of Nature

roma★
trying on a metaphor
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
d e v o n
One Nice Bug Per Day
tumblr dot com
seen from United States
seen from United States
seen from United States

seen from United States
seen from United States

seen from Malaysia
seen from United States
seen from Türkiye

seen from United States
seen from Tunisia

seen from Iraq
seen from Netherlands
seen from Malaysia
seen from Germany
seen from India

seen from United States

seen from Türkiye
seen from Malaysia
seen from United States
seen from France
@fyeahszabobalazsbandaja
Gyűjts minél több szavazatot, és nyerj egy Wellness pihenést!
❥ ❥ ❥
kérlek szavazzatok ránk! nagyon szeretnénk nyerni! ❤ a megosztást is megköszönöm!
köszönjük szépen!
❥ ❥ ❥
Radnóti Miklós - Tarkómon jobb kezeddel
Tarkómon jobb kezeddel feküdtem én az éjjel, a nappal fájhatott még, mert kértelek, ne vedd el; hallgattam, hogy keringél a vér ütőeredben.
Tizenkettő felé jár s elöntött már az álom, oly hirtelen szakadt rám, mint régesrégen, álmos, pihés gyerekkoromban s úgy ringatott szelíden.
Meséled, még nem is volt egészen három óra, mikor már felriadtam rémülten és felültem, motyogtam, majd szavaltam, süvöltve, érthetetlen,
a két karom kitártam, mint félelemtől borzas madár rebbenti szárnyát, ha árnyék leng a kertben. Hová készültem? merre? milyen halál ijesztett?
Te csittitottál drága s én ülve-alva tűrtem, s hanyattfeküdtem némán, a rémek útja várt. S továbbálmodtam akkor. Talán egy más halált.
óm igen
Győrfi Kata - amíg addig
az eltelt idő arrébb rakja a körülöttem levő dolgokat. hogy ne addig toljam az asztalt, amíg felgyűröm a szőnyeget. itt maradok, és várok, amíg a hangsúly áttevődik. amíg addig rakódnak a szavak körülöttem, hogy kimaradok.
az eltelt idő arrébb tolja az asztalt, a szőnyeg nem fog felgyűrődni, a várakozásnak nem marad tárgya, és én átkerülök hangsúlytalannak az előző mondatba.
Radnóti Miklós
MÁRCIUS
Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad, vidám, kamaszfiús szellőkkel jár a fák alatt, s zajong a március. A fázós rügy nem bujt ki még, hálót se sző a pók, de futnak már a kiscsibék, sárgás aranygolyók.
1941. február 26.
Pakulár Erika - Százas
Felhúztad a dzsekimen a cipzárt, pedig a Tóth Jani már kint várt, az udvaron, a nagyszünetben. Emlékszem, másodikban, fogadtunk száz forintban, hogy elveszel feleségül. Egy hókiflit tettél a füzetemre, a porcukor ráolvadt a nevemre, százszor le kellett írnom, hogy jobban fogok vigyázni. És „adj király katonázni" mentünk délután, nem tudtak minket szétszakítani, még egy hatodikos fiú sem, a Dani, úgy szorítottad a kezem. Negyedik végén, a technikaórán, egy bőrszíjat fontál, még most is jó rám, megvan a rajz is. Azt mondtad, ez lesz a család, masnis kislány, s egy fiú, Csanád, zsírkrétával, a mi gyerekeink. De aztán hetedikben, a kiránduláson, Molnár Lia mellé ültél, a farakáson neki számoltad az évgyűrűket. Nyolcadikban padtársat cseréltünk, a ballagáson már nem is beszéltünk, nem írtam alá a tablóképedet. A pályaudvaron múltkor láttalak, elöl már őszül, ritkul a hajad, ismerjük egymást, bólintottam. Visszanéztél, nem voltál egyedül, siettem én is, a mobilom lemerül, indul a vonatom. Egy tornacipős kissrác, s egy tacskó volt veled, a rajzlapról a masnis fogta a kezed, a százassal még mindig tartozol.
Pilinszky János: Parafrázis
Mindenki táplálékaként, ahogy már írva van, adom, mint élő eledelt, a világnak magam.
Mert minden élő egyedűl az elevenre éhes, lehet a legjobb szeretőd, végül is összevérez.
Csak hányódom hát ágyamon és beléreszketek, hogy kikkel is zabáltatom a szívverésemet! Miféle vályu ez az ágy, ugyan miféle vályú? S mi odalök, micsoda vágy, tündöklő tisztaságú!
Szünetlen érkező szivem hogy falja föl a horda! Eleven táplálék vagyok dadogva és dobogva.
Eleven étketek vagyok szünetlen és egészen; emésszétek föl lényegem, hogy éhségtek megértsem.
Mert aki végkép senkié, az mindenki falatja. Pusztíts hát szörnyű szerelem. Ölj meg. Ne hagyj magamra.
Jah, fun fact, nekünk ez nem csak Valentin nap, hanem az évfordulónk xD Ennek is megvan a prózai oka (ami a menyecskémtől független), de innen számoljuk, mert ekkor mondtunk az egész kapcsolatra igent. :)
“ és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk, a kezem s kezed közé, a kezem s kezed közé…. “
:))))))
nézd már…. van amin én is el tudom bőgni magam…
Pilinszky János: Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek; lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz. De láthatod, az istenek, a por, meg az idő mégis oly súlyos buckákat emel közéd-közém, hogy olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma. Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanúl és jelzés nélkül. Azután újra hiszem, hogy összetartozunk, hogy kezemet kezedbe tettem.
💗🎆 Van, ami örök. #nemmégnemunom #szbb #szabóbalázsbandája #bájoló #pécs #pécsiestcafé #örök #instavideo #blekböri (helyszín: Pécsi Est Café)
Tóth Árpád: A fa
Oh nézd a furcsa ferde fát, Mint hajlik a patakon át, Oh lehet-e, hogy ne szeresd, Hogy benne társad ne keresd? Már ága között az arany napot Nem tartja, madara elhallgatott, Virága nincs már, sem gyümölcse, Õ mégis áll, az alkony bölcse, Mint a tünõdõ, ki ily estelen A végtelen titkába elmerûl És testtel is szelíden arra dûl, Amerre lelke vonja testtelen…
Állok szemben a Léttel a csendben, Farkasként harap, metszi a testem, és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök. Látod, én vagyok élve az első, akit kísér egy tenyérnyi felhő, és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök. Most már fázom, kérd meg az estet, dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer, és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök. Mára félbe törtek az estek, maradtak morzsák e néma verembe, és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök. Még nem vagyok készen az estre, fázom, állok a szürke hidegben, látod, ha adnál egy jó szót a percnek, legelne itt és bújna ölembe, de a Lét csak fújja a füstöt, ábrándokkal terelve üldöz, alszom, eldob, simít a földhöz, jobbat álmodom, mint amit küldött.. Szarvasok ugranak Holdra az égen, lehajtott fejjel, nem veszem észre, és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök. Meg sem mozdul az árnyék az utcán, arasznyi részeken kerget a patkán, és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök. Aztán megfog a szél, itt a Földön, éjszaka csábít, fektet a röghöz, és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök. Most már fázom, kérd meg az estet, dúdoljon, öleljen úgy, ahogy egyszer, és csak fújja szememre a füstöt: álmodj jobbat, mint amit küldök. Még nem vagyok készen az estre, fázom, állok a szürke hidegben, látod, ha adnál egy jó szót a percnek, legelne itt és bújna ölembe, de a Lét csak fújja a füstöt, ábrándokkal terelve üldöz, alszom, eldob, simít a földhöz, jobbat álmodom, mint amit küldött..
Ez a csönd,
ami öl, ami jön, Ez a buta feledés, neve nincs ölelés, Ez a fura lebegés, ez a halk remegés, Hogy másra vágyom. Mert ez a kin, ami irt, Ami film, ami olyan, mint a sír Temetés, üres fecsegés, nekem árt ez a táj, Mert vágyra járok. Én mást akarok, nem ilyen takarót, Amiben puha csók harapott Zsugaló fene rágja a fát, a magányt, Mert csalódni vágyom. Megy a ‘még nem elég’, fut a lét, a remény, Csevegés, csobogás, napozás, Terelés, minden más nevetés Csak kínos mosolygás. Kínos mosolygás! Refrén [2x]: Jaj, szívem milyen sovány vagy, Annyi részed mind azt kívánja Két kamrádban megannyi más van Miért pont ezt az életet vágytad? Miért pont ezt kívántad? Na jó, tényleg ezt kívántam… Szívem más ez a vágy, Ez a más kutatás, ez a lét nyugovás, Ez a zár pucolás, hogy szöknél már De ez a rács rég bezárult… Most futni elég Törni, zúzni kemény falakat kifelé Nem elég, gyere még, ide nézz ide fenn ez a fény A kalandba száguld. Nekem így neked úgy ez a nem szigorú Beborult alagút, amiben van a múlt Ez a sárnyi barát, aki mást kiabál Nem ezt akarják. Mégis így akarom, valahogy sehogyan, komolyan Mindig más, mindig ég, mindig van Mindig azt, hogy eddig is Mást akartam. Mást akartam! Na jó, tényleg ezt akartam…
Weöres Sándor: Hindu dal. Részlet.
…ezerszer kutatom köszönve tanulom jó,hogy eljöttél… 😇😘💞 @szabobalazsbandaja #latergram #szbb #szabóbalázsbandája #0903 #harkány #hálásköszönetmindigmindenkedvesszóértésölelésért Nekünk van a legjobb anyukás szelfink! Igaz e @editgorliczay ? 😍😘 (helyszín: Harkány)
🐼🎻🎶volt ám muzsikálás! 🎸🍻👑 #ihajjcsuhajj #szbb #szabóbalázsbandája #boomerang #instavideo #táncolótalpak #happyfeet👣 (helyszín: Vármegyeháza Szekszárd)