2026 05 24, nem tudom ki hogy viseli a gyerekkora helyszíneinek elvesztését, én elég szarul. a maradék anyámat eléggé fújja a szél, a kardiológusa szerint a hátralévő élettartama pár hónaptól akár évekig is terjedhet, és nem állok készen erre. úgyhogy a hatalmas, lepusztultságában is gyönyörű kert 80%-a eladó lett, csak hogy szabaduljunk a problémák egy részétől, és ez elég nehéz. ezek alatt a fák alatt nőttem fel, ezen a réten gyűjtöttem össze minden bogarat, hogy befőttesüvegekben aztán belopjam őket a szobámba, anyám nagy bánatára.
sic transit.
mindenesetre a pünkösdi rózsák idén is kitettek magukért, és szerintem a májusi cseresznye tíz éve nem termett ennyit mint idén, az egyre jobban rákapcsoló klímaváltozásban ritkán volt olyan ablak, hogy volt elég víz, meleg, és nem is fagyott le, úgyhogy ezért elég hálás voltam, kétpofára tömtem magamba, és még a fagysztóba is raktam el, nyomasztó, szürke napokra.
--
i don't know how others bear the loss of their childhood places, I'm pretty screwed. my remaining mother is blown by the wind pretty much, her cardiologist says she has a few months to years left to live, and I'm not ready for that. so 80% of the huge, dilapidated but still beautiful garden is up for sale, just to get rid of some of the problems, and that's pretty hard. i grew up under these trees, I collected all the bugs in this meadow, I put them in mason jars and then I sneak them into my room, much to my mother's chagrin. sic transit.
anyway, the paeonias did a great job this year, and I don't think the may cherries have produced as much as they did this time in the last ten years. in the increasingly severe climate change, there was rarely a window where there was enough water, warmth, and it didn't freeze off, so i was quite grateful for that, i stuffed them into my mouth and even put some in the freezer, for depressing, gray days.
