Akkora superboomer elmenyunk volt ma.
Edzes utan a gyerek ehes szokott lenni, be akar nyomni egy burritot, megyunk a szokasos helyre.
Keri, amit mindig szokott.
Neni a pult mogott: ez az etel online only lett
Mi: hogy pardon micsoda?
Neni: szoval levettek a menurol, csak online lehet rendelni.
Alljanak felre, toltsek le a ceg alkalmazasat, regisztraljanak. Azonositsak, melyik uzletbol akarnak rendelni (ebbol, ahol allnak), rendeljek meg az etelt es en elkeszitem.
Gyerek: es igy kerni szavakkal nem lehet?
Neni: nem. Csak az alkalmazason keresztul. Irasban.
En: mkay…
Ketszer kellett bepotyogni a kartyaszamom, mert elsore nem fogadta el. Nevvel cimmel telefonszammal, iranyitoszammal es passworddel (szam, nagybetu, specialis karakter) kellett rendelni egy etelt, attol az embertol, aki a pult masik oldalan allt, ahelyett, hogy kimondtam volna harom szot: egy burritot kerek.
Total kiakadtam.
hasonlo - azota nem nagyon eszunk ott. (biztos olcsobb igy nekik, biztos terelnek arra az embereket, ertem en - nekem nem jo, ugyhogy inkabb mashoz megyek.)





















