műfű, beton és a túlélésünk
Ez egy amolyan anti-régenminden bejegyzés. Van az a kép a kertvárosi házikóval meg a bogarakkal.
A hülye városi kiköltözik vidékre, nulladik lépésként letarolja a kertet, hogy az építkezéskor ne kelljen kerülgetni a fákat, bokrokat, meg egyébként is ott a látványterv, és az nem így van elrendezve. Aztán mikor kész a ház, mindent lebetonoz, leteszi a műfüvet, hogy ne kelljen folyton nyírni meg locsolni, mert ő a kertben pihenkélni akar és nem dolgozni. Ültet pár facsemetét (általában nem őshonost, mert most más a trend) aminek jó ha a harmada kibírja az első 10 évet, de árnyék nem sok van. Legfeljebb a terasz fölé kifeszített vitorla alatt. Jaj, és persze mindent lefúj mérgekkel, mert szúnyog van, meg pók, légy és hangya, és a vakondok mindenhova kupacokat ásnak, ami belerondít a dizájnba. (Évek óta nem láttam pillangót.)
Aztán bepereli a bennszülött szomszédot, akinek ugat a kutyája, és a csirkéi állandóan ott motoszkálnak a kerítésnél. Ember! Ez ugyanolyan lakótelep mint a külvárosi panel, csak nem függőlegesen, hanem vízszintesen, és a megmaradó élőhelyből még nagyobb területet rabol.
Senkit nem érdekel a mezőgazdaság. Nem a mi dolgunk, semmi közünk hozzá, foglalkozzon vele az, aki ebből él. A baj csak az, hogy nem az él meg belőle, aki foglalkozna vele, hanem aki birtokolja, ezért felveheti rá a nagy támogatásokat.
És ha művelné is valaki azt a földet, több kárt csinál mint hasznot, mert rossz a szisztéma. Egyre többen jönnek rá, de a modern mezőgazdaság egy nehezen mozduló szörny.
"Már a nagyapáink is így csinálták, csak mi hatékonyabbak vagyunk." Az interkontinentális ballisztikus rakéta is hatékonyabb a kőbunkónál. Kérdés, mi a cél: hogy baromi fejlettnek érezzük magunkat, vagy hogy túléljük legalább a következő évszázadot?
És akkor eszembe jutnak az akkugyárak meg az izomból átnyomott neres agymenések, amelyek még a világvége előtt elpusztítanak bennünket talajostól, vizestől, levegőstől. És tehetetlen dühöt érzek, mert ez a dilettantizmus és fékezhetetlen kapzsiság diadala a józan ész fölött.
Ami most jön, az egy kis ízelítő egy konferenciábó. amit szakembereknek tartanak. Nyugi, azért érthető, és elég rövid is. Imádom, ahogy ez a pali gondolkozik, beszél. Majd keresek majd olyat, ami civileknek való, mert diákokat is szokott kivinni terepre, hogy lássák, tapintsák, szagolják, miről beszél. (Ezt hívják élményalapú oktatának, ami ezerszer hatékonyabb, mint ha bebifláztatnák a legjobb tankönyveket.)
A szálláshoz külön írtam egy tájékoztatót, hogy igen, vannak itt állatok, és nem csak cuki szőrös mókuskák, hanem hogy geci nagy farkaspókok, hálóval, sőt, nyáron majd egymillió darázs is, akiket igyekszünk ugyan kitessékelni még a teraszról is, a beltérből pláne, de hát mégiscsak ők voltak itt előbb, meg hát erdőbe tetszett jönni, nem a steril, frissen nyitott welness-szállóba.
A darazsakról azt olvastam valami bio-fórumon, hogy állítólag úgy lehet őket távol tartani, hogy egy olyan barna papírzacskót felfújunk és bekötött szájával fellógatunk valahova, és ők oda nem fészkelnek, mert a zacskó nagyon hasonlít egy darázsfészekhez, és ők más darazsak közelébe nem fészkelnek. Tetszett az ötlet, de eddig nem sikerült kipróbálnunk, mert annyi darazsunk eddig még nem volt.
Megelőzés jelleggel nem hagyunk kint ételeket (lehetőleg nem is étkezünk a szabadban augusztusban), és időzünk bontott és lefedetlen üveges és dobozos sörök meg üdítők felett, ha féltjük a nyelvünket meg a torkunkat. A hullott, cefrés gyümölcsöt meg a húst imádják. Saját szememmel láttam jó pár évvel ezelőtt, mikor a maradék főtt húsos csontot a kutyának kitette valaki a teraszra, és a kutya ott nyüszített mellette, mert fehérre pucolták a csontot a darazsak a szeme láttára, és szegény nem tudott a közelébe se menni. Nem hagyunk ajtókat hosszasan nyitva, szúnyoghálós ablakokon át szellőztetünk darázs szezonban. Ha betéved egy darázs az otthonunkba, fogunk egy műanyag poharat és egy darabka merevebb papírt, amint az ablak felé repdes a jószág, ráborítjuk a poharat, alácsúsztatjuk a papírt, és így ezzel a kis kalickával együtt tudjuk kivinni a kertbe. Ő is jobban szeret odakint. Lehet darázscsapdát készíteni, a pet-palack tetejét levágjuk, a tetejét fordítva bedugjuk az aljába, körbecelluxozzuk, és öntünk bele valami sörfélét vagy cukros italt. Berepül, de a kiutat már nem találja, mert a kis hülye oldalt próbálkozik, és nem középen. Ez a módszer a muslicáknak is jó, nekik az ecetesedésnek indult cuccok is megfelelnek.
Farkaspókot a szobából hálójával együtt tudunk kivinni tollseprű vagy partvis segítségével, amivel együtt egyben leemeljük, és átlakoltatjuk olyan kinti helyre, ahol talál repülő rovarokat. Ha túl nagy a szaporulat, sajnos ritkítani kell. Tavaly vittünk ki olyan nőstényeket, amelyeknek a potroha tele volt a kicsinyeivel.
A papírzacskó nálunk nem jött be, sőt, a régi, le nem vert fészkek mellé is odaköltöztek. A padláson volt egy nagyon régi, kiszáradt fészek, de ilyen labda méret. Nagy óvatosan leszedtem, lehoztam, felraktam az eresz alá, attól fél méterre is befészkeltek. A sörcsapda remekül működött (egyébként még a mangós Monstert imádják, sajnos azt én is, így derült ki), de ezt csak akkor szedjük elő, amikor már tényleg tarthatatlan a helyzet. Egyrészt mert tényleg nem akarom bántani őket, másrészt itt szigorúan védettek is. Viszont tavaly annyira beindultak, hogy miközben csináltam a terasztetőt, konkrétan a számba-orromba próbáltak bemászni huszasával, na ott elkopott a tolerancián, és úgy döntöttem, most egy kicsit nem lesznek védettek.
A padláson kísérleteztem sokat, mindenféle illóolajakkal, elsősorban citrusfélékkel, de hiába. Viszont ami bejött, a leggagyibb belógatós citromos WC-illatosító, na az távol tartja őket. Ugyanez pókokra is beválik.
reblog a pokok miatt, jobb az nekik kint, de meg nem sikarult kitalalni a riasztot - na majd talan most
Pokok a borsmentat ruhellik eleg alaposan
A farkaspók nem készít hálót, vadásznak, igazi ragadozók ;)
