Kisgyerekes szülők, help!
Tőlem szokatlan módon gyakorló szülőket kérdeznék arról, hogy mi a vélemény a következőről:
Ádi 3,5 éves. Tudom elfogult vagyok, de a gyerek 30-ig számol, önállóan öltözködik, eszik-iszik, felismeri a számokat, ismerkedik a betűkkel, választékosan, tisztán fejezi ki magát. Versel, énekel, képes önállóan játszani, könyvet "olvasgatni", képernyőideje minden vasárnap délelőtt 2-4 db max 10 perces mese, ami magyar népmesék, vagy állatos mesék, de nem AI vagy 3D rajzfilmek. Fel tudja sorolni a bolygókat, tisztában van a hét napjaival az év hónapjaival, ismerkedünk az órával. Ismeri az állatokat, tudja pl, hogy növényevők vagy húsevők, érzékenyített gyerek, aki kellő empátiával áll másokhoz, az utcán mindenkitől megkérdi " Szia, téged hogy hívnak? Én Ádám vagyok" és sorolhatnám...Szóval a lányom mindent meg tud valósítani a nevelésében, ami jelentős szülői effortot igényel és nagyon büszke vagyok rá!
Tegnap behívták fogadóórára és az óvónő közölte, hogy a gyereket pszichológushoz kellene vinni, mert szerintük erőszakos (mert volt már, hogy meghúzta egy kislány haját) túl hangos (mert b@sznak odafigyelni rá), nehéz lekötni a figyelmét és túlságosan ragaszkodik gyerekekhez a csoportban, neki az a safe place, ha ott van a kisbarátja... Ki vagyok akadva, mint a szar, mert a gyerek szimplán magasabb érettségi szinten van, mint a társai, akik között van, aki még nem szobatiszta vagy etetni kell, mert nem képes önállóan, vagy öltöztetni, amikor Ádi egyedül veszi fel a ruháit (és tudja, hogy melyik a bal és jobb keze vagy lába)...
Szóval kurvanagy szerencse most, hogy nem én vagyok, akinek szembe kell kerülnie egy huszonpáréves óvónővel, akinek 28 gyerek van a csoportjában, és van egy, akit nem kötnek le a standard feladatok és esetleg kiemelt feladadatot kellene neki adni. Én megértem, hogy van ott másik 27 gyerek is, de milyen szintű inkompetenciát mutat az, hogy az egyetlen megoldási képlete az, hogy a gyerekkel baj van és pszichológushoz kellene vinni! (mellesleg volt gyerekpszichológusnál már, ahol megállapították, hogy az intelligenciaszintje jóval a korát meghaladó, nem SNI-s, nincsenek autisztikus viselkedésre utaló jelek, a gyerek teljesen egészséges.)
Szóval e hosszú bevezető után kérdezem: Ti kivennétek a gyereket ebből a közegből? Érdemes mondjuk Waldorfban gondolkozni? Mert nyitottak vagyunk mindenre. (én igyekszem nem az ovi közelébe menni, mert ha nem is mondanék semmit, a pofámra rá lenne írva, hogy nektek bizony a kva anyátokat!)
(ja, és tudom, hogy kurvára elfogult vagyok vele, de amúgy gyógypedagógiai asszisztensi képesítésem is van)...
