Január 31 - Egy kaland vége...
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elkövetkezik ez a poszt is. 5 hónap úgy elillant, mintha csak most mentem volna ki - igen, ezt a posztot már Budapestről írom.
Ma reggel teljesen kipakolva a szobámból, belezsúfolva két bőröndbe - egyik meg is itta ennek a levét, haha.
Délelőtt hamar eltelt, Ilker aludt mint a bunda, így kénytelen voltam egyedül a konyhában ellenni, mivel a kulcsomat már leadtam Herr Ricknek.
Délután 3-kor indultunk 3-an, Ilker, Gustavo meg én a ZOB-ra, ahol még találkoztunk Hasannal és Emrah-val. Egy kisebb különítmény kísért engem a buszra. Előtte kajáltunk egyet egy török étkezdében, kumpirt ettem, finom volt!
Majd végül eljött a búcsú ideje, mindenkitől búcsút vettem, utolsó selfie-ket megcsináltuk, aztán elindultam Hannoverbe busszal.
Hannoverben, természetesen eső fogadott, haha. Megtaláltam a már ismert vágány a Hbf-nál, ami kivitt a reptérre. Érvényesítettem utolsó jegyemet, majd kiértem a reptérre. Feladtam poggyászomat, becsekkoltam, átmentem a secun, majd a dutyfree-ben vettem egy hannoveres hűtőmágnest a gyűjteménybe.
Majd felszálltam, és végül 23.15-kor landoltam Budapesten. Majd Ancsuék kijöttem elém, és így értem vissza most a lakásba.
Mit adott nekem az Erasmus/Campus Mundi program?
Először is rengeteg tapasztalatot, hogyan boldogul az ember egy idegen országban, idegen nyelven, idegen emberekkel.
Megismertem rengeteg kultúrát a világból, és ezáltal sok barátom lett!
Javultak a nyelvi készségeim, főleg szóban.
Nyitottabb, empatikusabb lettem gondolkodásban, meg úgy mindenben a sok külső inger, új dolog hatására.
Életre szóló élményt!
Szakmai tudást angol, illetve német nyelven. Megismertem egy másik ország oktatási rendszerét, különbségeit.
Röviden, ha még mindig kételkedsz magadban, hogy belevágj-e egy ilyen kalandba, azt javaslom, ne késlekedj. Nézd meg a sulid honlapján a partneriskolákat, Erasmus/Campus Mundi-pályázat kiírásait és jelentkezz! Nem fogod megbánni!