Aki volt már kéktúrázni, pontosan tudja mekkora dilemma tud lenni a közlekedés. Én is órákig latolgattam, hogy a túra utolsó szakaszát hogy közelítsem meg. Eredetileg egy köztes településen akartam hagyni az autóm, ahonnan az indulási és érkezési pont is könnyedén megközelíthető közforgalmú közlekedéssel, de ezt közbiztonsági megfontolások, azaz biztos hogy nem fogom otthagyni a kocsim az utcán Komjátiban, felülírta.
Szóval 2,5 órát buszoztam Tornabarakonyból Jósvafőre. Ezeken a környékeken ez is kalandos tud lenni. A kép Bódvalenkén készült. 2009ben pár művész levonult vidékre, és kipingálták a düledező putrik falait.
Felszállt pár, nagyjából 10-12 évesnek tűnő srác, és közösen pörgették a tindert. Sajnos nem emlékszem hogy 12 évesen mit gondoltam egy 18 éves lányról, de az rémlik hogy 15 évesen egy 21 évest kicsit már öreg, de komoly és érett nőnek tartottam.
Valami zseniális, hogy Jósvafő a vasútállomásától 12 kilométerre van, és útközben van még két másik falu is. Elsőre meglepett, hogy nem annyit fizettem a jegyért, amennyit a menetrendek.hu saccolt, de jegyet se kaptam, szóval érthető a kedvezmény. Ráadásul Színben megállt a busz egy háznál, ahol a sofőr nekiállt nagyon agresszívan alkudozni a helyi erőkkel dinnyére, szóval még folklór műsor is volt.
Na de a lényeg. Ez itt fent már Szelcepuszta. Fantasztikus egy hely. Rajtam kívül a völgyben nem volt éppen senki.
Egy kicsit aggódtam hogy a két éve szanaszét tört gerincemmel és vállammal bírni fogom e a 13 kilós hátizsákkal való vándorlást. A végére kiderült, hogy igen, de mégse.
Hucul ménes távolról, és rázoomolva, ridegbe' tartva.
Hajlamos vagyok elódázni a végletekig a sátorállítást, szóval a sötétség beállta után kutyagoltam a mobil fényénél Volt már emiatt párszor eltévedés, de most kivételesen jól jött ki a dolog. Találtam egy rétet, aminek már már émelyítően kakukkfű illata volt. Kellemes volt erre elaludni. Az állatok is békén hagytak, csak egyszer ébredtem fel arra, hogy valami mászkál a sátor körül.
Derenk. A híres neves szellemfalu, amit kitelepített Horthy a háború idején. A házak helyét ma már csak táblák jelzik. A volt lakosok, és leszármazottaik évente egyszer Lengyelországból, Szlovákiából és a környékről összegyűlnek, és tartanak egy búcsút.
Tök véletlenül derült ez ki számomra, ugyanis a mezőn bandukolva, hirtelen szembetaláltam magam 50+ népi viseletbe öltözött lengyel és szlovák nővel.
2 hónapja nem tumbliztam, nem tudom szokás e még nyugtákat feltölteni a vásárlásokról, meg bejelenteni a lángos árát a balcsinál, de a derenki búcsúban 800 ft.
A fazon aki sütötte, vendéglátás mellett vadászik is. Mikor kérdezte, hogy hol aludtam, és közöltem, hogy sátorban, mondta, hogy ez nem volt egy jó ötlet, ugyanis a környék tele van már medvével, ő is többször találkozott velük.
Nemrég meghalt egy ismerősöm, akinek a tervei alapján rengeteg erdőt, többek között a Szelcepuszta környékit is telepítették. Megígértem, hogy ha arra járok, iszok egyet az egészségére. Tán elnézi nekem a meggyes radlert. Eredetileg mangós-citromosat akartam venni, de azt tényleg tiszteletlenségnek éreztem.
A távolban Bódvaszilas. Az egyetlen pontja a túrának, ahol volt némi kilátás. Az idő is borús volt, szóval jó képek se készültek. Tiszta Bakony feelingje volt a Szelcepuszta utáni résznek , böglyök, muslincák, iszonyat sár, és szitáló eső konstans.
A szilasi stadion, a kaputól balra a fűnyíró személyzettel.
Ez pedig az Esztramos hegy. Elvileg van itt egy via ferrata pálya, meg egy overálos barlang. El tudom képzelni hogy egyszer visszatérek még kipróbálni őket.
A Bódva kezdetű településeket halva az ember rossz közbiztonságra, lepusztult infrastruktúrára, és düledező épületekre gondol. Ennek ellenére Bódvarákó olyan takarosan nézett ki, hogy akár egy budai agglomerációs falucska is megirigyelhetné. Fura hogy közben az ország legszegényebb falvai 20 kilométeres körzetben találhatóak.
Találd meg az őzet a képen. A kis hülye, mikor észrevett, elbújt. azaz odarohant egy fa mögé, és eldugta a fejét. Azt hitte, ha nem lát, akkor én se látom őt.
És a végén, vissza a kezdethez. Tornabarakony bájos egy falu, állandó lakossága 20-30 fő lehet. Mikor négy éve jártam itt, nem gondoltam volna, hogy ez a sztori itt fog befejeződni. Mindenesetre nem bánom, hisz többek között a háttérben látható házhoz nagyon kellemes emlékek fűznek arról az estéről.