☀️

lelkünket kivisszük a napra melegedni ☀︎ zsófi

[holdakcsillagok]

És hull a fény… Ereim sodrán apró elektromos ütésekben nyargalnak a Nap szikrázó csókjai (...). Tikkadt, tikkasztó napverésben, lángvirágos domboldalhoz szegezve gyüjtöm magamba a nyár kincseit; szikrázó csókok lüktetnek ereimben: s míg álmodozó vágyaim gályái távoli tengereken horgonyoznak: bordóbársony leplek simulnak csukott pilláim alá és fölöttem őrjöngő haraggal dobálja tovább a hullámló egekbe lobogó fáklyáit a Nap!

— Szabó Lőrinc, „Augusztus”, részlet

[pitymallik]

Rád gondoltam délután, Fönn az arany nap sütött, S lehunyt szemhéjaimon Rózsaszínnel átütött.

— Tóth Árpád, „Elejtetted a napot”, részlet

[holdakcsillagok]

“Mint kerek betonkeverő, forog ottfönn a nyári Nap, dőlnek belőle remegő, finom szemcséjű sugarak. Egy patak partján hűsölök, árnyékot vet a parti sás. Szemembe piros derű gyűl: katicabogár-villogás. Dél van, kábító június, delelni ledől a világ, csupán az erdő fekszik ki a dombra, süttetni magát.”

— Csoóri Sándor: Pihenés patakparton (részlet)

[pitymallik]

Fél négyig ülni és próbálni rendszert építeni, ami egy pillanat alatt feloldódik abban, hogy fölkelsz, kijössz, és szép vagy, mint a nap.

— Simon Márton, „Ciklon”, részlet, Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni, 2021

[arsvitaest-deactivated20260111]

Matthew Wong, The Journey Home, 2017, oil on panel

[pitymallik]

Az otthonom, Az otthonom, megsúgom: egy karcsú fűszál, oly szép látvány kélvén a nap. A nap betűz, áthatol, zölden ragyog a kárpiton, oly szép látvány fűszálszobám.

Bereményi Géza: „Fűszálszobám”, részlet, Egy ember élete

[pitymallik]

Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek.

—József Attila: Eszmélet, részlet, 1934

[szeptember]

“Mosolyognak a sodródó százlábúak, az őrszolgálatos férgek pántlikásan, eszik az édes húst, süt rájuk a nap, nem is ismernek, nem is látnak.”

— Csoóri Sándor, “Nyakamban harmat-kolonccal,” Párbeszéd, sötétben, 1973

[szeptember]

— csoóri sándor: “éjszaka, a város utcáin”, részlet, menekülés a magányból, 1962

[equatorjournal]

Australia, 1973

[pitymallik]

s tán nem is az istent dicsérték, / csak (...) / a hajnal cserepébe ültetett napot

— csoóri sándor, “egy templom falára”, részlet, menekülés a magányból, 1962

[pitymallik]

Nem történt itt ma semmi, csak valaki a Nap fátylai közt / meglátta kedvese testét és megvakult

— Csoóri Sándor, “Köznapi alkonyat” (Orosz Jánosnak), Menekülés a magányból, 1962

[holdakcsillagok]

Fehérruhás cseresznyefák közt a részeg napfény csupa csók,

— szabó lőrinc: elvesztett vigasz, részlet

[holdakcsillagok]

Nyár van, / kiköltözöm az ég alá / szerelmed nomádjának: / süssön a Nap, mint a végzet – / egész testemmel / égjek!

Csoóri Sándor: Elengednélek, visszahívnálak, részlet (via holdakcsillagok)

[obrashir]

Jók voltunk, jók és engedelmesek, / láttuk Grúzia szikláit bátor napsütésben, / ittuk borát, / láttuk a hazaballagó Fekete-tengert alkonyatkor / s a száj nélkül maradt ősi isteneket / és bársonyos gyomorral vacsoráztunk meg csakazértis. / A tormás fartőhöz Mozart muzsikált nekünk / hideg csillagon állva.

— Csoóri Sándor: Jók voltunk, jók és engedelmesek (részlet)

[colealexmain]

totality (2017)

[pitymallik]

kanyargós folyók tükrében láttam kelni a napot, sugaraiban álmos hajnal mosakodott.

— hamvas béla: isten tenyerén ébredtem, részlet