Nem azért csak volt, mert a kapcsolatnak vége lett, hanem mert az életének. Sosem ismertem, csak azok alapján amit hallok róla.
A volt apĂłsom egyedĂĽli gyermek volt. BuzgĂł, pedáns, törekvĹ‘ szĂĽlĹ‘k egyedĂĽli gyermeke. Ilyenkor nĂ©hány szĂĽlĹ‘nek szokása több szeretetet rátukmálni a gyerekre, mint amit elbĂr. ĂŤgy volt ez vele is. HegesztĹ‘kĂ©nt vĂ©gzett Ă©s dolgozott (jĂłl dolgozott) láttam több munkáját. Ezt a rengeteg szeretetet nem bĂrta feldolgozni (meg mĂ©g ki tudja mit), de alkohollal prĂłbálta oltani. Fiatalon lett szĂĽlĹ‘, egy eleven kisfiĂş Ă©desapja, volt pár szĂ©p Ă©vĂĽk, de az ivás a válásig sodorta Ĺ‘ket. Itt kezdĹ‘dött a lejtĹ‘ Ă©s lett nem sokára hajlĂ©ktalan. Hogy miĂ©rt? Mert nem bĂrta feldolgozni, hogy semmit sem kell tennie, hogy nincs miĂ©rt kĂĽzdjön, hisz a szĂĽlĹ‘k otthon bármikor várják Ă©s el is tartják ha kell. RettentĹ‘ bele gondolni, hogy egy ember ennyire bele tud betegedni a mániákus szeretetbe.
HajlĂ©ktalankĂ©nt halt meg, jelöletlen, önkormányzati sĂrban temettĂ©k el. Annyi mindent megköszönnĂ©k neki, de mĂ©g csak a sĂrjához sem tudok kimenni, hisz nincs. Hát Ĺ‘ az Ă©n volt apĂłsom.
Ha tehetitek hát ne aludjatok el éhesen.. nem jó dolog.