Death Valley, CA 2019 September
Peter Solarz
dirt enthusiast

shark vs the universe

❣ Chile in a Photography ❣
styofa doing anything
Three Goblin Art
d e v o n
occasionally subtle
Monterey Bay Aquarium

Janaina Medeiros
Stranger Things

#extradirty
No title available

Origami Around

@theartofmadeline

祝日 / Permanent Vacation
h
Cosimo Galluzzi
AnasAbdin
Xuebing Du

seen from United Kingdom
seen from T1
seen from Türkiye
seen from United States
seen from Türkiye

seen from Australia
seen from Malaysia
seen from Ireland

seen from United States
seen from Australia

seen from Malaysia

seen from United States

seen from Hungary

seen from Singapore
seen from United States

seen from United States

seen from United States

seen from Türkiye

seen from Singapore
seen from United States
@ringlety
Death Valley, CA 2019 September
TOPAZ LAKE MOTEL, 2019 September
TODD HIDO
A Road Divided
Szó ami szó
Miközben beszéltünk szüntelen remegtem Mint magyar vizslák az izgatottságtól hajtóvadászat előtt Hajnali, deres fűben állva fegyelmezetten Várva arra a bizonyos vezényszóra Inaikat a végletekig megfeszítve A zsigereikben van. Akárcsak nekem. Mert tudtam, hogy most messzire mentem. Ott álltam lecsupaszítva. Kitárulkozva. Egy olyan világban, amit én teremtettem. Reszkettem. Tudtam, hogy a szó sosem hangzik el. Hogy a kódolt üzenet megfejthetetlen. Hogy ez a hatásmechanizmus kivédhetetlen. Mert mindenen áthatolsz. Sejtszinten indulsz. Szervileg hatsz. És akkor a gerincem mentén elkezdett felkúszni a félelem. Mire letettük már kitisztult: Az egész csak szójáték volt.
https://www.facebook.com/elkepzeltem/
INA JANG
Anthony Friedkin
LEGÖNMAGAM
A nagy karimás lámpa mellett ültél és Szebben vetült rád a fény, mint valaha Én meg csak néztelek Néztem a barna köröket és a szeplőszerű foltokat Melyeket az íriszed borostyánsárga vásznára festettek a sámánok
Egész lényed fénylőn ragyogott A nyár színeit öltve magára Szemed mosolyra húztad s Benne ott volt a végtelen színtiszta nyugalom Az én helyem.
Ilyen mikor két ember szavak nélkül is Ilyenkor vagyok: legönmagam
A küldönc
Elmém tengerén hullámzik a gondolat Mint álom mezsgyéjén a sötét, zavaros víz Egy varjú véres tetemet hozott csőrében Éles karmával a tető paláit markolta Várt. Akár az őrzők, Beteg ember halálos ágya felett az utolsó lélegzetvételre Üvegszeme élesen villant rám S ében tolla kéken csillant meg az esti fényben Lelkem egy darabja ott halt meg a pillanattal Magával vitte a nagy fekete madár. Talán maga a halál is csupán ennyi Jön valami, ami után már nem leszel ugyanaz Aztán minden megy tovább a deliriumban Küldetése végeztével Elrugaszkodott és tova szállt. Azt a visszafordíthatatlan és csontig hatoló érzést hagyva bennem, hogy: Te küldted elém.
#35 Üresen álló ház falába vakolt, kimondatlan szavak, Magányos szemtanúi minden lopott csóknak. Holnap műemlékké avatják, nehogy leomoljon.
Shelter
Tudod Én csak ennyit szerettem volna Jelen lenni Akkor és ott Veled. Mindig az adott pillanatban maradni Benne ragadni és nem gondolni tovább Hogy mi kerekedik ebből Vihar vagy szélcsend Hagyni hogy vigyen Vigyen az a hajó a mélykék Északi-tenger vizén Sodorjon el ha az kell A hatalas godzilla formát öltő fjordok felé Azt is engedem. Mert amíg nézlek nem kell törődnöm semmivel Akkor nem vagyok más Nem vagyok jó vagy rossz Csak vagyok. Csak veled vagyok. Egy térben - egy időben. Belesüppedve a nyugalom puha dunnájába Egy volt-nincs menedékház oltalmazó fa gerendái közt.
Tássia Bianchini, 2017
nemkelltöbbrózsa.