sade85

male I HU

[sade85]

Nem a piát veszem meg, hanem a menekülést a valóságból.

[sade85]

Örülj az esőnek. Ha nem örülsz, akkor is esni fog.

[sade85]

[sade85]

Hogy lehet, hogy majdnem fél évvel a szakításunk után még gyomorbamarkolóbb a fájdalom?!?!

[sade85]

Ha bezárul egy ajtó, mindig van egy ablak, amin kiugorhatsz.

[sade85]

Lehet, nem a fájdalom nagyobb. Csak én viselem nehezebben.

[sade85]

Újra és újra kínzom magam a gondolatokkal, milyen volt veled. Előtörnek az apró emlékek, hiába próbálom legyűrni őket.

[sade85]

Nem tudom, hogy mikor fogok készen állni arra, hogy szeressek. Lehet, hogy soha.

[sade85]

Egy vallásos barátom szerint a pokolban örök vágy fog kínozni... Ez új. Azt hittem, ott büntetnek.

[sade85]

Káosz vagyok. Ne szeress.

[sade85]

Bárhová megyek, a gondolataimat nem tudom nem magammal vinni. Követnek mindenhova. Bassza meg.

[sade85]

[sade85]

Tiszta szívvel, mocskos aggyal

fagyok meg a kánikulában.

[sade85]

Nem félem a holnapot,

nem tudom, hol vagyok

ha valaki kérdezi,

azt mondom, jól vagyok.

[sade85]

Magány van nélküled. Csend honol.

Hol egykor nem Huszt, de mosolyod vára állt,

s rám néztél, és most sírni tudnék,

csak mert könnyezni támadt kedvem,

és ez a hiány a legrosszabb,

mert tőled megfoszthat,

s én hiába kereslek

a piába’,

kezemet kinyújtva,

cigit gyújtva

a sötétben, mert

nem lellek,

s félek, ha rád lehellek,

eltűnsz, mint a kámfor,

s akárhányszor próbálom,

de nem is...

csak szeretném, hogy ez is elmúljon,

s ne fájjon,

és szél fújjon,

ami elviszi ezt a szorongással teleszőtt ördögszekeret.

Mitől van ez?

A válasz mindig rejtve marad,

s az ember könnyet ejtve beéri a kérdéssel.

[sade85]

az egész szimulált

valahány kilobájt

[sade85]

(f)élni tudni kell