Vacsora csótánnyal
DöglesztÅ‘ meleg volt az elmúlt napokban, úgyhogy szó szerint semmit sem csináltunk a házon. ElsÅ‘ nap kitéptem a gazt a kertben, ez kb 45 perc volt, aztán bemenekültem a házba, és úgy gondoltam nem is jövök ki, odabent -- a 40 centis falak mögött -- élhetÅ‘ az élet. De aztán persze elmentünk a szokásos ügyintézÅ‘ meg bevásárlós körútra. Ãœgyintézés: itt nem lehet befizetni. Talán, ahol szerzÅ‘dést kötöttünk (másik helyszÃn) Másik helyszÃn: nem tudják, nem is látják a szerzÅ‘désünk, hÃvjuk a zöld számot. De befizetni biztosan nem lehet! Másik szolgáltatónál a hitelkártyámmal nem tudok fizetni csak az olasz bankkártyámmal. (amire amúgy 4 nap alatt ment át az 50 euró az OTPtÅ‘l!) Mindig elfelejtem, hogy a Wise pár perc alatt átviszi. :( Ja és azért nem vonták, mert valaki elütötte az IBAN számot. Most javÃtották. De ez nem garancia semmire. :D
Szóval, mentünk és febosszantottuk magunkat és pénteken újra megyünk bosszankodni, ezúttal a bankba.
És akkor elmentünk vacsorázni, mi hárman csajok. Sajnos itt nem tudtam villogni az újonnan megtanult mondataimmal, hogy szeretnék egy szénsavmente ásványvizet, per favore, mert Vivi, a kinti barátnőm megszólalni se hagy, miközben elmondja ezerszer, hogy sosem fogok megtanulni rendesen olaszul, ha magyarokkal beszélgetek. :D
Leültünk az étterem teraszán, ilyen elég fapados hely, de ha azt mondta, hogy jól fÅ‘znek, akkor higgyünk neki. Kinyitom az étlapot, mire egy fürge csótány vágigiszkol az oldalon, le a földre. Mondom, Vivinek, hogy, te, ez egy csórány volt. Szkáráfádzsó baszdmeg! Jó helyen vagyunk itt? Mire Å‘: ugyan, elÅ‘fordul! Hát... oké, értettem, a csótány nem téma. A pincérek unottak voltak, a hely kÃvül belül olyan, ahova én amúgy nem igazán megyek, mert semmilyen hangulatú. De végülis minek hangulatoznának maguknak, aki ide jár, csak enni akar. És gondolom, azt várjátok, hogy nade a kajaaaaa....., hogy az mennyei volt. A kaja az jó volt. Nem mentem falnak tÅ‘le, de a vaddisznós tésztának frankón vaddisznó Ãze volt és akkora adag, hogy mozdulni nem tudtam utána. A fehérbor amibÅ‘l Vivivel elfröccsöztünk fél litert, az finom volt. Meg a szokásos focaccia, amit fapofával hoztak, és szó nélkül tettek le. Ha nem ismerném a szokást, gÅ‘zöm nem lenne, hogy megehetjük és nem tévedésbÅ‘l tették az asztal sarkára. Eszegettük a szénhidrátot és a fogyókúráról beszélgettünk :D Hamar jött az ennivaló, ez dicséretes volt. Vé szarvasgombás tejszÃnes tésztát evett, Vivi meg egy félmagyarországnyi rántotthúst meg vittünk Bének egy adag kaját (tulajdonképpen brassóit :D). Fizettem 80 eurót, ami szerintem rengeteg egy csótányos helyen.
Senki ne tévesszen meg, a tányér az akkora mint egy menzás tálca és rajta a tészta rengeteg.
Antigasztrobloggernek kéne mennem azt hiszem. :D
