Bor
Épp egy osztálytársunk házibulijában voltunk, és úgy tűnt már csak mi vagyunk józanok.
- Kimegyünk levegőzni picit? Itt túl sok ember van. - kérdeztem tőle.
- Persze, menjünk. - mosolygott rám, majd kisétáltunk a tornácra.
Kifelé menet gondoltam viszek egy üveg bort, ha esetleg szomjasak lennénk.
- Nézd csak mit találtam út közben. - lengettem meg előtte mosolyogva a bort.
- Hát nem is tudom, jó ötlet ez? - húzta el a száját.
- Ugyan, ennyitől nem rúgsz be. - győzködtem.
- Oh, én nem is magam miatt aggódok. - mosolygott rám.
- Nagyon vicces kedvedben vagy úgy veszem észre. - vágtam fancsali képet.
- Inkább nyisd ki. - nyújtottam felé.
Egy kicsit szenvedett vele, de végül megbirkózott a feladattal.
- Már azt hittem fel kel a Nap mire kibontod. - mosolyogtam rá.
- Tudod mit? Ha ezt gondoltad rólam, akkor nem kapsz belőle.- emelte a feje fölé az üveget.
- Nemár, visszaszívom. Tudod, hogy csak vicceltem. - vágtam szomorú fejet.
- A-a, ez már az enyém. - vigyorgott.
Megpróbáltam elérni. Ugráltam, könyörögtem, de semmi sem hatotta meg. Az egyik rosszul irányzott nyújtózkodásomnál sikeresen kiütöttem a kezéből és lám. Volt bor, nincs bor.
- Uff, most nézd meg mit értél el vele? - fordultam el tőle, majd megtámaszkodtam a korláton.
- Jaj, ne haragudj már. Ez csak egy üveg bor. - ölelt meg hátulról.
- Egy rohadék vagy. - próbáltam lelökni magamról.
- Te pedig gyönyörű. - kezdte puszilgatni a nyakam.
Oldalra döntöttem a fejem, hogy jobban hozzáférjen a fedetlen bőrömhöz és élveztem a kényeztetést, az ajkai által nyújtott gyönyört.
- Ugye tudod még, ha elgyengültem is nagyon haragszok rád?-fordultam felé és a nyaka köré kulcsoltam a kezeim.
- Persze, de ezt mindketten tudjuk meddig fog tartani. - kaccsintott rám.
- Igen? Na és meddig? - mosolyogtam rá.
Egy hirtelen mozdulattal a korlátra ültetett és a lábaim közé fészkelte magát, majd a csípőmbe markolva közelebb húzott magához.
- Addig, amíg ez az átkozottul sokat takaró ruha le nem kerül rólad...- suttogta a számra, majd megcsókolt.
- @tevagyazenkepletem
