Iránnak vége lett, pont átmenetileg BKV-ztem.
A belvárosi kiemelt 15-ös vonalon nyomtam, mint nem kezdő, akkoriban kezdték lecserélni a régi 255-ös Ikaruszokat a 415-ösökre. Fú, azok aztán mentek, mint a seggberúgott mérgezett pocok. Mátyásföldön csak összerakták őket, volt bennük Rába-List motor, amcsi Cummins, 6 hengeres MAN, meg a ZF (cet ef) váltó, amit persze cefetnek mondtunk, még elég kezdetleges volt, ütött-csapkodott.
Kurva hideg volt. Egész éjjel jártak a buszok motorjai a Korányi Sándor utcai telepen. Mínusz 12-18, és több méteres hó, napokig szakadt.
Hajnalban, 3-fél 4, a narancssárga FKFV-s (főkefe) munkagépek a nyóckerben, a Mező Imre buszgarázsnál gyülekeztek. A srácokat megkávéztattuk a büfében a világ legszarabb kávéjával, aztán jött a meló.
Figyu, Gézi, vigyél el a Borárosra a végállomásig, 4:20-kor kéne indulnom első járatként, megyek utánad. Aztán told el nekem a vonalat úgy-ahogy, elférjek, tudod, Felszab, Münnich Ferenc, Szemere, Honvéd, Pannónia, ki a Gogolig (Élmunkás tér) meg vissza. Figyelj a bekanyarodásokra, tudod, szűk sarok-szarok, Bakáts-Lónyai stb.
Géza a leeresztett tolólapos csőrös Zillel fontossága tudatában lelkesen beindult padlógázzal, beterített mindent és mindenkit, az összes személykocsit elásta tavaszig, de volt egy 415-ösnyi vályú az utcákon, és 4:20-kor elindult a 15-ös.
