#bukas

[budapest77-hu]

[csillagok-leszunk]

Folynak a könnyek az arcomon mert érzem nekem ez nem fog menni.

[nemertemsemmitneked]

Voltam jobban is de úgy néz ki a bukásom hozza a sikert.

[rogrogrog]

Personal Best

Have you every experienced that fear of going against your own norm? For the past few months, I’ve experienced going against high tide for something I have grown accustomed to for the past months of lockdown. I realized that it is high time that I grow as a person and finally do something for myself. I won’t go into details for now-- let’s just call it “something-for-self-growth.” It takes courage to be able to do it, and some tingle of letting go. It is a small for some, but for me it is a personal giant. It is something I will place at the upper shelf of my personal make-believe trophy cabinet that only my imagination will be able to fathom. 

You see, I mold trophies of my personal bests-- feats which I only know myself and not for public consumption. Small triumphs in life that will never really make to any social media outlet and not even to the closest of friends. I am proud of these feats for these are the ones which matter-- trophies glittering with make-believe gold which make us champions of our very own selves. 

[meetmylonelyway]

Miattad fogok egyszer még megbukni mert a kurva matek helyett te jársz mindig a fejemben

[hey-uoy]

[lelekmaszat]

Sötéten vihogó szájak a kételyek

A közönyös élet, a vaskezű sors neha szakadékokkal vagy bonyolult útelágazásokkal teszi próbára lelkünk erejét. Van, hogy ez csak egy gödör és mosolyogva átszökkenünk felette, kacagva mondván, hogy "Ez nem is volt oly nehéz!" vagy "Ez lenne az oly híres, bonyolult elágazás?" és csak érezzük szívünkben, talán egész lényünkben is, hogy merre lapul a helyes út. De előfordulhat, hogy az út elfogy és előttünk csak egy hatalmas szurdok terül el. Belenézek, mély, mint az óceán. De nem oly misztikusan csábító. A tátongó fekete mélység olyan érzetet kelt, mintha a hatalmas űr egy fekete lyukába zuhanhatnék és semmivé lennék benne.

Én a sok gödör és elágazás után a szívemben megéreztem a helyes utat es ráleltem az álmomra. Nézzétek el nekem ezt a túlzást, (bár a rideg valóságban ez talán nem is olyan nagy túlzás) ha azt mondom, hogy ez tart életben. De az úton ott vicsorog rám e gúnyos, fekete száj és egyre csak ezt mantrázza: "Vége, elbuktál. Elbuktál az álmodban. Sosem volt neked való. Kicsiny ember, ne emészd magad, ezt csak én adtam neked utolsó reményszikraként. Hisz a legnagyobb optimizmus után a legfájdalmasabb a reményvesztettség. De amily hirtelen adtam, oly gyorsan el is vehetem s neked nem marad semmid, csak a bukás. S az élet megannyi kudarca közül is talán elbukni az álmodban a legnagyobb fájdalom." Közel hajol. A gerincemen végigfut a hideg, végigáramlik testemen, libabőrös leszek. A jelenléte megbabonáz. Öntudatlanul a lábam előrefele visz. Erőtlen vagyok. A lehelletének lágy érzete késként fúródik fülembe: "Kicsiny ember, végéd...!"