#csak ugy

[halalkapujaban]

És amikor egyszer vége lesz a viharnak, nem fogsz emlékezni, hogy csináltad végig, hogy élted túl. Még abban sem lehetsz egészen biztos, hogy véget ért. De egy biztos. Amikor kijössz a viharból, nem az az ember leszel, aki besétált oda...

[oedipavagyok]

Tegnap, miutan beadtam vegre a bolcsis jelentkezesi papirt, majd fel oraval kesobb tok random ramirt a volt fonokom, hogy mikor megyek mar vissza dolgozni, mert kitalalt valamit nekem, megcsillant egy halovany remenysugar, hogy megse vagyok annyira elveszve ebben a vilagban. Aztan megint jott a hiszti meg a nem alvas, most meg kovalygok a lakasban es probalok abba a tegnapi kis remenybe kapaszkodni.

[papikorn]

Kezdetekben félünk az egész világtól majd a félelmünk elmulik miután rájövünk a világ betegebb mint mi magunk.Egy ember nem nyerhet csatát , de kirobanthat egy egész háborút.

[akiszeretett]

Amíg èl az ember, mindig vár rá valami, s még ha rossz is is, az a valami, és az ember tudja, hogy rossz akkor is, mit tehet ellene? Az életet nem lehet csak úgy egyszerűen abbahagyni.

[hazugszavaid-leltara]

Egy embernek sok mindent elkell viselnie. A napi harcokat, gyotrelmeket. Nap mint nap emberek szazai mellett setalunk el, megsem tudjuk hogy az, aki eppen eljon mellettunk mit erez. Lehet epp siet egy randira es nagyon izgul. Vagy lehet egy maganyos, szomoru ember mellett megyunk el akinek csak egy oleles hianyzik.

De mindent kibirunk. Nem erdekel a masik fajdalma, a masik nyomora.

Csak megyunk elore mintha nem lenne szivunk es lelkunk.

Ugy teszunk mintha minden rendben lenne es nem kenne nekunk senki es semmi.

De ejjel, egyedul a sotet szobaban vannak a legnagyobb megprobaltatasok. Amikor az osszes gondolat egyszerre nehezedik rank es majd szetfeszit..

De ezt is kibirjuk..

[oedipavagyok]

Egyszeruen nem ertem, hogy van az, hogy rajtam kivul kb mindenki felhotlenul boldog, vagy ha nem, akkor azt tok jol titkolja.en nem titkolom.

Tudom, sokat panaszkodok, a ferjemnek foleg, mert nagyon sok nagyon szar nap van mogottem, foleg miota itthon vagyok a gyerekkel, es nem alszom, vagy nem jol. A regebbi barataim nagyon ritkan vagy egyaltalan nem kerdezik meg, hogy vagyok, ez is rohadt szarul tud esni. (De kirandulni meg vadasparkba menjunk el egyutt, nyilvan, de az h en mit akarok az telibe van szarva). Anyam, barmennyire is jot akar, kurvara nem segit, mikor olyanokat mond, hogy "hat ez most ilyen" meg "nem baj ha nem aludtal, mas is kibirta, te is ki fogod". A pszichologus nem sokat segitett es jovo heten megyek utoljara, mert elmegy szulni [ironia insert here]. Es akkor vannak ezek a napok, amikor a gyerek lazas, megint egyedul vagyok vele itthon, megint nem aludtam, szedelgek a faradsagtol, fozom az ebedet mert az ebednek meg kell lennie, akkor is, ha kozben az apokalipszis lovasai allnak ort a fejem felett, es elbogom magam a fottkrumpli folott, csak a gyerek meg ne lassa, mert attol csak rosszabb lesz. Kurva eletbe.