nagyon nehezen ébredtem, kevés volt az idő, amit alvással töltöttem. I. is nyüglődött. reggeliztem nála, aztán elindultunk, kicsit úgy, mintha évek óta együtt élnénk és nem lenne már mit mondani egymásnak, de legalábbis nem lenne igény a hosszabb ölelésre. nem hiszem, hogy ez azt jelentené, válságban vagyunk vagy fogy ki a kapcsolatunk és persze van abban munka, hogy tényleg ne ezt éljem meg
míg mosdóban volt, megint kiloptam a mérleget, 69,2-t mutatott. elegem van ebből, hogy ez ennyire foglalkoztat, egyértelműen ráfüggtem a témára
hazatekertem, mert G-szal találkoztam egy utolsó beszélgetésre, gyónásra és még korán voltam. alig fél órát töltöttem otthon, ami nyilván kevés, de nem akartam az utcán várakozni és úgy éreztem, szükségem van egy második kávéra
a G-szal való beszélgetés nagyon jó volt. van abban feszültség, hogy szexuális életet élek és áldozok. nem is oldotta ezt fel, legalábbis nem mondta, hogy ezt lehet, de visszaigazolta a nehézségét és annak az igazságát, hogy Istent kell keresni így is. beemeltem új dilemmaként a fogamzásgátlást, mert tudom, hogy az is bűn. G. ezt kicsit kikönnyítette, hogy nyilván az, de nem fekete-fehér az élet és az lenne a nagy baj, ha úgy terveznék egyedül gyerekvállalást, hogy a párom nem tud róla. beszéltem, pontosabban én beszéltem az evésről és hogy ezzel mennyi hazugság van - csak azt nem tudtam, mi ebben a manipuláció. szeretem, hogy G. elfogadó, értelmes és főleg hogy hiteles. nem tagadja meg sem az egyház tanítását, de le sem söpri a dilemmákat, emberi dolgokat. és érezte azt is, hogy igen, van abban hazugság, hogy nem mondok igazat az ebédemről, de ha pánikrohamot kapok a dietetikustól, akkor az első, hogy vigyázzak magamra. G. elmegy Mexikóba, amitől kicsit úgy van, mint én. ezt nem mondta ki, de tudom, hogy értette, mikor arról beszéltem, nehéz abban lennem, hogy én már mennék, de kapom az új ügyfeleket, már nehezemre esik megkezdeni folyamatokat, mert tudom, nem viszem végig. és ahogy beszéltem erről abban a megértő figyelemben, amit a jelenléte adott, kicsit többet megértettem abból, hogy valóban bántalmazó és toxikus a munkahelyi légkör. a végén elbúcsúztunk, megköszöntem azt a kísérést, amit adott, megölelt, adott kis keresztet. békével jöttem el. gyóntam, feloldozott, ismét hálaadásra hívott elégtételül és nagyon is van ennek helye a jelenemben. káoszból béke és a mondat, hogy I. által szeretve vagyok és szeretek
a meló szar. megint kaptam levelet a szv-től, ami egyrészt megint igencsak támadó, másrészt tudom, hogy nem saját gondolat, hanem É. mocskolt. ebből van nagyon elegem. meg ebből a szeretetlenségből
sokat beszélgettem ma E-val, ez volt az első munkanapja, mióta a fia nem ment be a rehabra. hallgattam, csendben voltam. kifejeztem az együttérzésemet. és elmondtam neki a hétvégét Pécsen és az adjunktusi felkérő levelet is megmutattam. értette a kétségeimet I-nal és nagyon örült az oktatásnak
elmentem találkozni BM-kal, hogy beszéljünk az adjunktusi állásról. az a megélésem, hogy összeszedett voltam, jól tudtam strukturálni magamat oktatóként és szocként. úgy éreztem, M. nyitott, tetszek neki, mármint lát bennem fantáziát. az óraterhelés még nem világos számomra, az sem, hogy miket fogok tanítani. de igent mondtam, mert régóta vágytam egyetemi oktatóvá válni és most itt van a lehetőség. és nyilván B. felé is van kötelezettségem, hisz ő ajánlott be. nem tudom, milyen leszek, hogy állok helyt, hogy lehet ennyi mindent csinálni, de nem tudtam elengedni. és délután edzésen többször is gondoltam rá, hogy akkor adjunktusként edzek
eltekertem edzésre. picit elbizonytalanított a meleg, de azért akartam, meg persze, érdekelt mennyi kalória megy el. nagyon sokan voltak a teremben, de maradtam. viszont a mi edzésünkön csak hárman voltunk, ami csodálatos volt. nagyon kellett nekem a tér, hogy ne legyenek sokan a privát szférámban és legyen levegőm is. G. nem volt extrán figyelmes velünk, de azért korrigált sokat. jó érzés volt, főleg az, amikor arra gondoltam, hogy már félig adjunktus vagyok. meg azért megéltem azt is, hogy erős vagyok, mármint van bennem erő. a button up presst 10essel csináltam, G. mondta, hogy engedjem lennebb, még a vállam alá, mert látszik, hogy szépen dolgozik a bicepszem és még bírná. jó, hogy van ez a terem, az edzés, hogy kapcsolódni tudok a többiekhez, magamhoz. fekvőtámasz közben is igyekeztem a csípőmre figyelni. meg az egylábas guggolás helyett lógtam, de megkérdeztem G-t, s megpróbálhattam a felugrásból felhúzást, ami nem ment annyira jól, de gyakorolni kell
edzés után hazamentem, mert I. elment úszni. meg át is akartam pakolni, mert nem akartam vinni ennyi cuccot. jó volt kicsit otthon lenni, még akkor is, ha alig valami időm jutott rá
este kicsit várnom kellett I-ra, de nem zavart, naplót írtam. este beszélgettünk az adjunktusi dologról, érdeklődő volt. kicsit olyanok vagyunk, mint akik elég régóta együtt vannak, nem ismerkedés van, nem ilyenekről beszélünk, hanem mindennapi dolgokról. ami új volt, hogy finoman jelezte, hogy vágyik az oralitásra. gondoltam, de nem akartam kezdeményezni. így viszont belementem, de jeleztem, hogy tapasztalatlan vagyok. ami nem esett jól, hogy mondta, elég lesz, meg ügyes voltam, de nem tudtam felmérni, mennyire őszinte
az is nagyon jó volt, hogy nyári ruhában voltam és nagyon szabadnak éreztem magam. nem gondoltam volna, hogy tudok ennyire felszabadult lenni egy ilyen ruhában
viszont az állandósult hányinger meg a nem székelés sokat kivesz belőlem, azzal valamit kezdeni kell
