đ„ ⊠đ
Elengedlek đ
Nem akartam elhinni, hogy vĂĄltozol,
Hogy a szavaid mögött mås arc mosolyog.
KĂ©rdeztem, de mindig ĂŒgyesen tereltĂ©l,
Ăn meg Ășjra Ă©s Ășjra elhittem, amit mesĂ©ltĂ©l.
Az este, amikor kimondtad azt a mondatot,
Nem kiabåltam, csak bennem tört el valami ott.
âEl is vittemâ, ennyi volt az igazsĂĄg,
Ăs hirtelen minden addigi kĂ©p darabokra hullt.
Nem kérlek, hogy gyere vissza,
Nem vĂĄrok bocsĂĄnatot.
Csak szeretném megérteni,
Hogyan lett a valĂłsĂĄg ennyire hamis.
Te mår måshol jårsz, én meg itt maradtam,
De lassan megtanulok nĂ©lkĂŒled lĂ©legezni.
Nem akarok több âmi lett volna, hĂĄâ-t,
ElĂ©g volt a fĂ©lmondatokbĂłl, a kĂ©telybĆl, a jĂĄtszmĂĄkbĂłl.
Most elĆször nem tĂ©ged figyellek, hanem magamat,
Ăs csendben elengedem azt,
ami nem volt igaz soha.
Nem kereslek többé, nem vårok mår,
A törtĂ©netĂŒnk vĂ©get Ă©rt,
nincs visszaĂșt, nincs mĂĄr,
nincsennek szavak.
Csak egy emlék maradt,
amit lassan elengedek,
Mert én többet érdemlek annål,
amit itt kaptam.
















