2016. 09. 07. Nulladik nap, Nagymaros
Ezúttal is Tamásnál hangolódunk. Készülődés, sütés-főzés. Jól bevált úti fasírtok Szasza keze által. Aztán főpróba kertben ég alatt. Késő délutánból csillagos estébe fordul a nap a gyakorlás alatt. Kész vannak az új dalok az útra.
2016. 09.08. Úton Nagymaros-Würzburg
Induláskor mindig elővesznek a régi utazások élményei. Mikor Berlinbe első külföldi koncertünket adni indultunk, majd tíz napig tartott ott minket a sok inspiráló élmény és ember, a saját utolsó koncertünkre meg elfelejtettünk elmenni. Vagy mikor elment a hangom, és egy szuper vagonparkban gyógyultam Tübingenben, majd egy csomó pénzt nyertünk első díjként egy tehetségkutatón, amit a betegség miatt igazából csak azért nem mondtunk le, mert nem volt térerő telefonálni. Odamentünk az esélytelenek nyugalmával, és nem volt más, csak kolbász, virsli, sültkrumpli, meg krumplisaláta, és mindenféle süti, én meg vega voltam akkoriban... Aztán nyertünk. Másnap pedig annak a fesztiválnak a záró koncertjét adtuk, amit mi nyitottunk volna, ha van hangom. Színpadunk egy átalakított veterán tűzoltó autó volt. Vagy mikor Hamburgban nem tudtunk végigmenni az utcán, hogy ne szólítottak volna le minket, mi voltunk a fesztivál sztárjai, akik a világ legnyomasztóbb hoteljében a tizediken laktunk. Több mint kilencven lemezt adtunk el a három nap alatt. Vagy amikor súlyosan fogyatékos gyereknek hatalmasat buliztak ránk, Reutlingenben. Az első felbukkanó németországi emlékeim és ahogy kutatok sorba jön a többi. Egy nap vezetés, álmodozás, ugyanolyan országúti tájban épp elég a felhőket meg az ég színét csodálni.
Én is vezetek egy nagyobb darabon, a változatosság kedvéért.
2016.09.09. Würzburg
Tegnap kissé túladagoltam Tamás kertjéből származó mosatlan paradicsomot. Este mindenem viszketett, reméltük, hogy a díva nem lesz reggelre se vörös, se ragyás, se ennek a kombója. És nem. Tegnap este már körbejártuk a fesztivál helyszínét. Kedves kis város, zegzugos utcái és terei szép színpadai lesznek az elkövetkező néhány napnak. Indulunk. Szuper szervezés, szuper hefe.
Szinte eseménytelen volt az első nap, mindenki teszi a dolgát minden működik. Németországban vagyunk. Ma két helyszínen játszunk négy koncertet. Megterhelő is lehetne, de sokkal inkább a sörözésben, meg kajálásban fáradunk el végül. Ma régi ismerősökkel is beszélgetünk végre. A bécsi szomszédokkal közös 2011-es barcelonai megpróbáltatásainkon röhögünk. Lenin Hotel vagy Lenin Hostel. Mekkora különbség, pedig csak egy betű. A tengerparti spotok, a törülközős nézőkkel, Krisnás catering, a hatalmas távolságok és a többi barcelonai kaland.
Nekünk az az első ilyen fesztiválunk volt, hatalmas élmény, a laza szervezés miatt különösen izgalmas.
Másokkal azt latolgatjuk, hol találkoztunk korábban. "Laura Dilettante post-punk schanson." Ismeretségünk kezdőpontjára végül nem derül ki.
Tizenegy után végzünk, aztán fesztivál after egy távolabbi kocsmában, majd séta a vár alá, szállásunkra.
2016. 09.11. Würzburg
Ez a reggel nagyon nehéz. Búzasörtől berúgni nagyon-nagyon rossz ötlet. Mikor a helyi srác emlékeztetett rá este, már késő volt.
Lassan szállingózik a közönség. Vasárnap van. Először a gyerekesek. Ma négy játékunk van, szerencsére egy helyen, közben kifizetés, és egyéb intéznivalók.
A kedvenc részem, mikor a zsákokba gyűjtött aprópénzt beöntjük a gépbe, ami szétválogatja és megszámolja.
Elég sokat kerestünk ezúttal is, főleg a cd. Hála nem nagy, de annál bőkezűbb közönségünknek. Viszont a költség sok sajnos. Nem is az út, de a kiadónak sokat kell tejelni a cd eladásokból. Nem éri meg.
Összefognak a Dél-Amerikaiak és a magyarok, mikor a megmaradt italjegyekkel ki kell fosztani a már bezárt sörsátrat. A mosolygós szemű bohóc fiú töri meg a jeget. Műanyagpoharakért szaladok vissza, aztán volt-nincs sör, mindenki a vendégünk.
A búcsúbuliba fájó szívvel, de nem megyek. Tamás képviseli a zenekart, aki rendes kiküldöttként reggelig marad.
Kicsit aggódom, hogy lesz a tízórás vezetés hazafelé, persze az aggódás ezúttal is felesleges volt.
2016.09.12. Würzburg-Thomann Music House-Budapest
Egy fontos utunk van hazatérés előtt. Tanulmányút a Thomann központba. Déltől zárásig próbálgatjuk a hangszereket, mikrofonokat, erősítőket, előfokokat. Húúú, medvék a málnásban, Szasza és én transzban vagyunk, a sokk cucc és kütyü, hangokat bütykölni vele. Sok tévhitemet is eloszlatja a nap. Egészen más elolvasni a sok reklámmal átitatott mikrofon tesztet, aztán meghallgatni a saját hangoddal a saját füleddel és ízléseddel. Megőrülök ezért. Tamás, jórészt átalussza ezt a progit, fűzfa alatt, legendás MALÉV pokrócán megágyazva magénak, nem messze a központtól. Ő csak a hangszert szereti fogdosni, és az igaziját már megtalálta.
Hajnalra szerencsésen hazaérünk, holnapután megint koncert. Dejó volt megint " Németbe' " és holnapután megint koncert, mert itthon is jó!
