"A budai Vár alatt húzódó Tabán egyik leghíresebb kocsmájának a Mélypincéhez címzett vendéglőt tartották, melynek cégtáblája büszkén hirdette, hogy a helyet 1549-ben alapították. A hagyomány úgy tartotta, hogy a török időkben örömtanya volt, majd a hajósok és halászok kocsmájaként működött.
A hajdan a Görög utca és a Fehér Sas utca sarkán álló vendéglő a nevét az épület alatt levő háromszintes pincerendszerről kapta, amelynek legalsó részéből állítólag alagút vezetett a Várba. Ami tény, hogy a kedves tabáni helyiség később, az első világháborút követő évtizedben „irodalmi kocsmaként” vált ismertté.
Ekkor vette át az üzlet vezetését Krausz Lipót, vagy ahogyan mindenki szólította, Poldi bácsi, akinek alakját számtalan visszaemlékezés örökítette meg. Az egykor Virág Benedek és Ady Endre által is látogatott vendéglő hírnevét azonban Krúdy Gyula alapozta meg, aki megannyi éjszakát töltött el a családias hangulatú kocsmában Poldi borát kortyolgatva.
Krúdy nyomán jött Bródy Sándor, majd Márai Sándor, Szerb Antal és rengeteg ismert és kevéssé ismert művész, hogy a budapesti Montmartre magával ragadó atmoszféráját egy többszáz éves ház kerthelységében tapasztalja meg. Amikor a főváros a Tabán elbontása mellett döntött, Poldi bácsi és törzsvendégei aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy a Mélypince épületét kíméljék meg a csákánytól.
A hatóságokat ezer aláírás sem győzte meg a már akkor legendás vendéglő történelmi jelentőségéről. 1933-ban bontották el a Mélypincét, ugyanabban az évben, amikor a leghíresebb törzsvendég, Krúdy Gyula – miként egyik kötetének alakjai – maga is „a tegnapok ködlovagjává” vált."
(A Budai Várséták hírlevélből)
