#ww 2

[semioticapocalypse]

Lee Miller. Elizabeth Cowell wearing a Digby Morton suit. London. 1941.

I Am Collective Memories   •    Follow me, — says Visual Ratatosk

[spacenoirdetective]

Jes Schlaikjer, "Do Your Share" featuring Uncle Sam, 1941

This was a WW2 propaganda art piece but all I can think is...who would turn down a backrub from Uncle Sam? Not THIS patriot!

[thefrankshow]

No shirt, No Shoes, No Problem

[beyonce-knowles-carter]

CHARACTERS AS COCKTAILS 🍹 ➤ dceu diana prince

[grihvqnz4v]

[k-i-l-l-e-r-b-e-e-6-9]

𝔉𝔯𝔢𝔫𝔠𝔥 𝔴𝔬𝔪𝔢𝔫 𝔴𝔢𝔞𝔯𝔦𝔫𝔤 𝔤𝔞𝔰 𝔪𝔞𝔰𝔨𝔰 𝔱𝔬 𝔭𝔯𝔢𝔳𝔢𝔫𝔱 𝔭𝔬𝔰𝔰𝔦𝔟𝔩𝔢 𝔠𝔥𝔢𝔪𝔦𝔠𝔞𝔩 𝔴𝔞𝔯𝔣𝔞𝔯𝔢 𝔦𝔫 𝔚𝔬𝔯𝔩𝔡 𝔚𝔞𝔯 ℑℑ

[angelofghetto]

mikor a drámát nem a szavak zárják

Ez most nem egy újévi happy bejegyzés. Vagy az algoritmus szórakozik velem, amiért megnéztem a Gladiátor második részét, vagy valamiért most több sötét film készül. Belefutottam egy Hofit lehúzó riportba is, amiben olyanok szakértenek, akik jóformán könyvből tanulták a Kádár rendszert, mert utána születtek (talán majd arról is írok ide egyszer, mert megosztó a téma).

Vannak dolgok, amiket csak az érthet, aki részese volt valaminek, vagy egyszerűen csak akkor élt. Nagyfiam is szokott olyanokat mondogatni, hogy na ő tuti beszólt volna a tanárnak ha ezmegaz, de honnan is értené, hogy abban az időben a tanár nem zsákmányállat volt az iskolai táplálékláncban, hanem ragadozó. Persze nem T-Rex, hanem valami kisebb fajta húsevő, de akkor is élet-halál ura (legálisan verhette is a gyereket), megkérdőjelezhetetlen vélemény, az aláírása nélkül a továbbtanulási jelentkezés érvénytelen volt, még a szülőket is raportra hívhatta, akik állhattak a szőnyeg szélén a büdös kölkük miatt.

Jön itt egy mellékszál, ami kell ide a későbbiekhez. Egyszer Az ember tragédiája egyik előadásán ültem, már nemtom melyik színházban, arra viszont élénken emlékszem, hogy Gáti Oszkár volt Lucifer. Azért maradt meg, mert ő fejezte be a darabot. A versezet szerint az Úr hangja zengi el az utolsó mondatot: "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!" Az emelt térben erre Gáti Lucifer kicsit odébb sétál, vág egy grimaszt, és megvakargatja a tarkóját, testbeszéddel kifejezve azt, hogy "nem addig van az, barátom, ez a meccs még nincs lejátszva!"

És akkor vissza. Szóval a NTFLX bekínált nekem egy II. Világháborús filmet a norvég ellenállásról. Eleinte az ízlésemnek elég unalmasnak és szadisztikusnak tűnt, már épp offolni akartam, de mégis beindult a cselekmény. Egy öreg manus tart előadást az ellenállás tevékenységéről, aki aktív résztvevője, szervezője, irányítója, végrehajtója volt a szabotázsoknak és egyebeknek. (Nehéz szpojlerezés mentesen fogalmazni.) Szóval az előadáson a történetmesélés után a békés jólétben született, környezettudatos és individualista fiatal hallgatóság mindenféléket kérdez, persze a mai kor mércéi szerint, és láthatóan nem értik, hogy egy háborúban mennyire más kérdések és válaszok születnek, hogy persze az ember megpróbálhat "kimaradni", de előbb-utóbb oldalt kell választani. Fekete vagy fehér, ő vagy én. Elképzelhetjük a fotelból a tévé előtt, hogy mi nem törnénk meg, semmi pénzért nem lennénk árulók, vagy épp hogy kényszerűségből hogyan halászgatnánk a zavarosban a család túléléséért. Szó szerint SENKI nem tudhatja, hogy éles helyzetben hogyan reagálna, amikor az élete, a teste vagy elméje épsége, a szerettei forognak veszélyben, amikor nem lehet kikerülni a választást rossz és még rosszabb között, amikor aktuálisan nem lehet győzni és nincs hova elfutni.

A mi családunkban is vannak háborús történetek, és vannak nagy hallgatások is, mert van ami annyira szörnyű és feldolgozhatatlan volt, hogy a lehető legmélyebbre kell elásni, hogy ne kísértsen. Mint a 16 éves unokanővér esete, aki soha nem tért vissza a málenykij robotból, a halott katona vértócsája a kertben, ahol többé semmilyen növény nem hajtott ki utána, és ezek csak az elmondható lájtos kis színesek. Becsüljük meg a mesélőket, mert már alig maradtak első kézből források, élő történelmi tanúk.

Ezt a filmet is testbeszéd zárja, amit mindenki pontosan ért. Elég borús, és a pörgős akciókhoz szokott moziőrültek túl lassúnak, esetleg unalmasnak találják, de ez egy gondolkodós film. Hagy lehetőséget és kis időket belepróbálni magunkat a helyzetekbe. Európai film, ami elkerül egy csomó amcsi klisét, és mivel nem ismerjük a színészeket annyira, nem tudjuk már a szereposztás alapján, ki lesz a jó meg a rossz fiú. A főszereplők srácok, tele adrenalinnal, tesztoszteronnal. Már nem gyerekek, de még nem is igazán férfiak, és a német megszállást dobja nekik a gép. Akik akkor bátrak voltak, vajon mit hordoznak mélyen magukban? Vajon számon kérhetők- e az akkori döntéseik mai normák alapján?

Ajánlom azoknak, aki ezt a műfajt szeretik.

[wingnutz360]

Valkyrie- she is so gorgeous! 54 years ago February 4th 1969 was her last flight. She took off from Edwards Air Force Base,CA and flew to the National Airport Museum in Dayton Ohio for her retirement. Over the next few days I'll be posting a lot more about her. Out of, all the aircraft in history that I've studied. From the Wright flyer to the F-35, J20, Su 57 and of course the one that is the most badass ass of all thee F-22 Raptor! The Xb70 valkyrie has been my favorite I started actively researching aircraft at the age of six, 1974. I would dream daily of seeing her. As of yet I've never seen her in person. That all changes in about 2 months, I'll be seeing her for the first time in her new birth and I am very excited. I've been by the museum three times, but I was only on the East Coast for family emergencies! I grew up and have lived my life on the west coast, in Seattle! Being an aviation historian, has been a fun lifelong Pursuit, full of passion! Valkyrie is truly the most beautiful aircraft I've ever laid eyes on!