Varga Emília Hétvilág trilógiájának kezdő könyvébe elég kacifántos úton futottam bele. A kedvenc podcastomban, a Popkult, csajok, satöbbiben hallottam...egy könyvről, aztán egy szintén ismeretlen dolog folytán kikötöttem Dóri blogján. Itt valamiért megnéztem, ő milyen könyveket szeret. Szerencsémre igen sok urban fantasy-t olvasott már, úgyhogy ezeket végig néztem. És ott tálaltam meg ezt a gyöngyszemet! A leírás alapján kétesélyes volt, hogy tetszeni fog-e, mert olyannak tűnt, ami vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz lesz. De szerencsére nem volt mitől tartani, fergeteges könyv volt!
Minden van benne, ami egy ilyen történethez kell: mágia, beszélő állatok, tudatlan főszereplő. És igazi magyar folklór.
Józsi egy huszonéves, pesti átlag egyetemista, aki unja, amit csinál, azt is fél gőzzel teszi, mellette dolgozik, van egy barátnője, de igazából képtelen rászánni magát, hogy valami komoly legyen kettejük között. Egy átlagos lerészegedős buli utáni másnapos reggelen azonban véletlenül megnyit egy másik világból nyíló átjárót, ahonnan nem csak Béla lovagot, de az őt kergető Egont, a sárkányt, is rászabadítja Budapest jó népére.
Ezután veszi kezdetét a nagy kaland, hogy Egont visszajuttassák a másik világba, mert hát Egon az, aki a jégesőket távol tartja a királyságtól, és azért mégsem kellene, hogy Józsi baklövése miatt elverje a jég a határ mentét. Természetesen nem olyan egyszerű ez, hiszen az, hogy nagy nehezen visszajutnak a királyságba, még nem jelenti azt, hogy ezzel a feladatot teljesítették. Hogy ne végezze ki őket a király, Józsinak segítenie kell a királynak. Hollus, a gonosz boszorkány, kinyitotta az alvilág kapuját, ahonnan lidércek özönlenek a királyságba, és az ott lakókat terrorizálják. Ezért, hogy megállítsák, Józsinak meg kell szereznie Hollus botját, amivel aztán az öreg Borbála, a javasasszony bezárhatja a kaput.
Mivel népesei elemekkel van teleszőve a történet, semmi sem az, mint aminek látszik. Egy egér vagy egy róka bármikor megszólalhat, és adhat egy sípot egy jótettedért cserébe. Vagy például egy lidérccsirke átmehet Józsi Pestjére, hogy akksikat lopjon Józsi tabletébe, ami a pusztában, Hollust keresve, lemerült.
Ilyen kalandok után természetesen Józsi sem ugyanaz az ember már, mint aki másnaposan beleejtette a telefonját a kotyogós kávéfőzőbe, ezzel rászabadítva Egont az Oktogonra.
Mindenkinek teljes szívből ajánlom ezt a könyvet, aki szereti az urban fantasy-t, illetve a magyar népmesei elemeket. Vicces, a jelenben játszódik és könnyen ráismer Józsiban az ember azokra az egyetemistákra, akik kicsit sokat partiznak és nem igazán a tanulásért járnak az egyetemre. Azonban, mint minden népmese végén, a kihívásoknak és kalandoknak hála Józsi megembereli magát, és felnő.
Rögtön el is olvasom a második részt!
snowghoul
tangentwithtanner
kianamaiart
romaincrisis