amikor BöjtĂ©re a szovĂĄtai gyerekotthon tragĂ©diĂĄja utĂĄn is igent mondunk, az egyhĂĄz teljes mĂ©rtĂ©kben elvesztette jellegĂ©t. mondjuk lehet, hogy amĂșgy is.
aggasztĂł, hogy abba merĂŒl ki a szolgĂĄlat, meg a krisztusi szeretet, hogy magasztaljuk a csillagosig a patriarchĂĄtust.
de ez megint csak egy olyan dolog, mintha most jöttem volna le a falvĂ©dĆrĆl. de amiĂłta eldöntöttem Ăgy a harmincas kapujĂĄban, hogy a teolĂłgia lesz az az, azĂłta mĂ©g elkeserĂtĆbb lĂĄtni, hogy az evangĂ©lium olcsĂł közhelyes szlogennĂ© avanzsĂĄl. nem edzĆre van szĂŒksĂ©g Ă©s fĆleg nem BöjtĂ©kre, hanem kegyelemre Ă©s felelĆssĂ©gvĂĄllalĂĄsra. szĂ©pszĆnyeg alĂĄ sepert erdĂ©lyi tragĂ©diĂĄk, az.
ennek nem volt valami pedofilbotrĂĄnya, mint az egyhĂĄznak / fideszeseknek ĂĄltalĂĄban?
csak az ĂĄltala vezetett intĂ©zmĂ©nyben, de persze Ć semmirĆl sem tudott.
























