Az utca továbbra is kiszámíthatatlan: reménytelenség, rendőrhiány és a kristály messzire szálló füstje hatja át a fővárosi kerület mindennap
Van ez a kiváló cikk - értsd: kiváló, hogy minden egyes szereplő, érintett, stakeholder, amit akarsz körbe mutogat benne, hogy miért éppen más felelős azért, hogy ami zajlik a 7-8-9 kerületben éppen.
Ma szerencsém volt leülni körúti helyre, szendvicset vettem, kiraktam az előttem levő asztalra, sajnos az ebédem kimaradt, muszáj volt ennem valamit. Hátam mögül valaki rányult a tányéromra és már sétált is tovább miközben nyammogta be az ételemet, a másik kezében tálcán felvágott, pár darab paprika - ezt osztják ugye a különböző helyeken étel gyanánt.
Annyi történt még, kérdőre vontam, hogy micsinalsz, ember erre válaszul visszanézve csak annyit próbált mondani, hogy éhes vagyok, de már a szendvics a szájából lógott ki, nem nagyon értettem az ezt követő dolgokat.
Egy ideje már nem élek Budapesten, ez mondjuk nekem jó, de őszintén szólva nem értem, hogy hogyan lehet így élni.
Minden városnak megvannak a maga helyei, és nyilván turistaként másképp viszonyulsz hozzá mintha ott élnél, de egyszerűen olyan szörnyű kontraszt volt hazaérni Tokióból - ahol konkrétan lefényképeztem az egyetlen graffitit amit láttam a külvárosban - a Kálvin térre reggel 8-kor, úgy hogy az első dolog amit megláttam egy már akkor halál részeg ordibáló hajléktalan volt. Katasztrófa az egész város
