but I’m not a rapper... [9]
Hihetetlen a vágy mit álmon ér a nő
nemes kék ékszeres ládikában ring a drágakő
a-ki-fáradt követ görögve ösvényén követheted
de utat nem kutat többé kit az éjsötét vezet
falak szaladnak az égig ha peng a lant Orfeusz dalával alant
de ledől Jerikóban a sánc ha összefújnak a harsonák
falak szakadnak meg ha zeng e hang
tekintetembe temetem a romokat
eleredt zuhatag könny cseppen el a csillaglószemen
többé sosincs saját nyomában a kavics
többé sose sző álmába a nő
többé sose áll az élére benne a homály
A havasi virág így szólt a kagylóhoz: tiszta fényem hirdeted
a kagyló így szólt a tengerhez: messze zúgod hangomat
a tenger így szólt a hajóhoz: belém merülsz remegőn
a hajó így szólt az őrtűzhöz: partot gyújtasz ragyogón
a tűz így szólt hozzám: nem lobogok úgy mint szemedbe égeted szemét
a hajó így szólt hozzám: nem remegek úgy mint a szíved a színe előtt
a tenger így szólt hozzám: nem zúgok úgy mint zenged azt az egy nevet
a kagyló így szólt hozzám: nem őrzöm úgy a fényeket mint te egy emlékrészletet
a virág így szólt hozzám: Ő maga a szépség
így szóltam: Ő az, Ő az, a szépség, a szépség, az elragadtatás.
A hajnal széthasadt akár nyomás alatt halomnyi tányér
ezer szilánkra tört a porcelán idő
e csóró bisztró cinkpultjára csorog
ahol az éjtejes kávé levén keringenek a csillagok
Íme a nő, szegénynek nem nevezhető
hiába ért a sárba, mégse váltja még az estélyi ruhát
elér az éjbősége benne reggelig
meg a savanyú lehelet, miken az álmatlanság nem segíthetett
ki(-)bírja önmagát(,) kin(n) pírja kelti hajnalát
a múlt után az összes eljövőt
ki(-)bírja önmagát s övé az álma is
alszik akár sötét farostba az örvény keményedik
övé hogy alszik, övé a reggel, önmaga minden(-)est
övé az élete, egyre kitelve
újra reggelekkel, a pirkadás fényeivel
soká elélnek vele az élősdi éjszakák
hiába hogy kér az üres tenyér
ahogy pihen vacogva rideg reggelen
viselve sorsát a sártól pecsétesen
Elszakít-e benneteket az éj
Kit fény vetett sötéten elveszett
Halárusok pikkelyesre repedt keze
Sebes lábon dologhoz látó asszonyok
Éjt hajnalon nappá tett asszonyok
Evező hálóvető a halát áruló
Szeretitek-e a magas eget?
Szeretitek-e az üde szelet?
Tihanyi Lajos 1917 Fekvő női akt
A körömrágóvirág második dala
(Seconde chanson dela fleur de souci)
Balra is jobbra vált a világ
Szép volt a körömrágóvirág
Jobbhoz ér balról is ha lépek
Vízből is bort ad majd az iszák
Szép lesz a körömrágóvirág
Tiértetek hálát adok az Istennek
Barátaim, a legjobb bort igyuk miránk
[Timothy Adès ötlete alapján]
(Disclaimer: Ez nem szakavatott fordítás, átírás, vagy hasonló, nem művelek és nem közvetítek semmit következetesen.)