... Mindketten tudtok, hogy nem vagyunk már jĂłzanok de azt is, hogy játszani azĂ©rt szabad. EzĂ©rt ráraktam a kezem a csĂpĹ‘jĂ©re majd felvettem az ĂĽtemet amit Ĺ‘ diktált. Lassan elĹ‘re csĂşsztattam a kezemet az alhasára Ă©s közelebb hĂşztam magamhoz. Éreztetni  akartam vele hogy mit okoz nekem. Mikor Ă©n is hozzá dörgölĹ‘ztem, kicsit megugrott majd megfordult Ă©s a fĂĽlemhez hajolt.
- Ennyire tetszik?-búgta bele, amitől kirázott a hideg,
- Ennyire tetszel.-válaszoltam vĂ©gig a szemĂ©be nĂ©zve majd meg sem várva a válaszát benedvesĂtem az ajkaimat és elkezdtem csĂłkolgatni a nyakát. Egy jĂłl esĹ‘ nyögĂ©s hagyta el a száját amit gyĹ‘zelemnek vettem Ă©s most Ă©n kĂ©rdeztem meg tĹ‘le:
- Ennyire tetszik?
- Ennyire tetszel.-ééééés igeeen, erre a válaszra számĂtottam. Mikor kimondta a szĂvem egy nagyot dobbant, tudtam hogy itt az ideje...