*sliding two fingers inside you* so how was your day, princess?

祝日 / Permanent Vacation

pixel skylines

Discoholic 🪩
wallacepolsom
Three Goblin Art
todays bird
Claire Keane
Cosmic Funnies

Kaledo Art

No title available
$LAYYYTER
Keni
Aqua Utopia|海の底で記憶を紡ぐ
tumblr dot com
we're not kids anymore.
dirt enthusiast
Lint Roller? I Barely Know Her
Game of Thrones Daily

❣ Chile in a Photography ❣
let's talk about Bridgerton tea, my ask is open
seen from Türkiye
seen from United Kingdom

seen from United Kingdom
seen from United States

seen from Malaysia

seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from United States
seen from Brazil
seen from United States

seen from Malaysia
seen from Japan

seen from Malaysia

seen from United States

seen from United Kingdom
seen from Germany

seen from France

seen from Singapore
@theofett-captain
*sliding two fingers inside you* so how was your day, princess?
Azt mondta, nem szerelmes.
És én mosolyogtam, mintha nem tört volna el bennem semmi.
Pedig de...Mert én már ott tartok, ahol ő még nem. És most tanulom elfogadni, hogy a szívek nem mindig egyszerre érkeznek meg ugyanoda.
Talán azt hiszem észrevétlenül eltaszítom magam az emberektől. Asszem néha sok vagyok.
Árulás
Szépnek éreztem az álmot még aludtam. Te is benne voltál. Éreztem testednek melegét, a bőröd illatát, a hangod kígyóként kúszott át testem minden egyes porcikáján. Mégis szeretve éreztem magam, általad.
Majd felébredtem, feleszméltem, hogy nem vagy itt, csak egy álom volt. Újra érezni kezdtem a hiányt, mint akkor mikor már nem volt rám szükséged, mikor már nem kellett egy test, mely alázatosan veti alá magát neked.
Azt hittem, hogy amikor végre már nem kell látnunk egymást, akkor el tudlak felejteni. De az elmém emlékeztet rád, ezért hát fájó érzések mardossák szívemet, melyeket te tudnál csillapítani.
Most, hogy a saját elmém árult el rájöttem, hogy nem azért nem szeretnék magam mellé senkit, mert így lesz nekem a legjobb,
Hanem azért, mert senkit nem tudnék olyan mélységgel szeretni, mint téged.
~Talán általad lettem magányra ítélve, így hát egyedül állok fel egyszer, ha lesz erőm és dobom le a láncot ~
/2025.10.26. 05:44/
Hibáztathatsz engem mindenért de kérlek ne felejtsd el hogy…
Ki volt az aki, ott állt melletted mikor a világ ellened volt
Ki volt az aki, sírt minden veszekedés után
Ki volt az aki, sírt amiatt hogy haza kellett mennie
Ki volt az aki, feltétel nélkül tiszta szívből szeretett
Ki volt az aki, próbált a legfájobb pontjaidon a legjobban szeretni
Ki volt az aki, próbált neked mindig segíteni
Ki volt az aki, kiállt mindig melletted
Ki volt az aki, törődött veled
Ki volt az aki, vigyázott rád mikor beteg voltál, ameddig te aludtál
Ki volt az aki, aggódott mindig érted mikor későn jöttél haza
Ki volt az aki, leült melléd ha valami rossz történt
Ki volt az aki, támogatott mindenbe
Ki volt az aki, mindig meglepett valami kis aprósággal hogy mosolyt csaljon az arcodra
Ki volt az aki, minden szabadidejét veled töltötte
Ki volt az aki, miattad megszegte minden saját szabályát
Ki volt az aki, mindennap csinált valami finomságot mivel tudta hogy munkából érkezel haza és biztos éhes leszel
Ki volt az aki, órákig ült kint veled mert melletted érezte magát a legnagyobb biztonságban
Ki volt az aki, próbálta megmenteni a kapcsolatot ahelyett hogy fogta volna a cuccait és lelépett volna….
Nem ő okozott csalódást! Ő mindig is ilyen volt.
Te voltál az aki feldíszítetted és kiszínezted őt,hogy ne lásd a valóságot.
Nem tudom, hol kezdődöm én. Hol a testem, a jelenem, a tetteim… és hol végződnek azok a dolgok, amik csak a fejemben élnek.. Néha már azt sem tudom, hogy élek-e egyáltalán.. Csak halad előre az idő... én meg ott állok közben teljesen értetlenül, mintha valaki kivett volna a saját életemből... Mintha mindenből kimaradnék. És ha valaki megkérdezné, hogy -itt vagy?-… őszintén nem tudnék felelni...Mert már azt sem tudom, hol van az az „itt”.
Próbálok szeretni. Próbálok kötődni. Próbálok válaszolni, reagálni, érezni… de mintha minden elnémult volna bennem. A mosolyokat nem értem...A szavakat, amiket hozzám dobnak átfolynak rajtam. Minden olyan távoli, mintha rosszul lenne bekötve a világ..
Ez nem az a látványos őrület, amit a filmek mutatnak...Mert észrevétlenül töröl ki mindent belőlem, napról napra, apránként. És egyszer csak ott találom magam, hogy már nem tudom, ki vagyok. Hogy nincs semmi, amiben biztos lennék. Hogy csak sötét lesz minden. Hideg..Egyre hidegebb. És ami a legijesztőbb… már nem is félek tőle.
Csak nézem, ahogy eltűnik minden, amit valaha szerettem. Még az a kevés is, amit sikerült megfogni. Magányos vagyok... Szeretnek, de nem értenek. És én nem érzem. Semmit sem érzek..Olyan, mintha valaki más rendezné ezt az egészet helyettem, valami fáradt, cinikus rendező, aki elfelejtett szólni, mi a szerepem ebben a filmben...
Néha eltűnnek dolgok a fejemből, és nem tudom, hol jártam pár nappal korábban. Az egész életem ilyen volt: elcsúszások, fehér foltok, egyre mélyülő sötét... És soha nem lett jobb, csak nehezebb. Mindenbe beletörtem, amit eddig érintettem… de most már azt sem fogom fel igazán. Mintha érzéketlen bábu lennék a saját roncsaim között...
Hova tűnt az a részem, aki valaha érzett valamit? Miért nem kapom vissza? Miért vették el tőlem? Egy olyan helyen vagyok, ahova senki nem tartozik. Egy fekete lyukban, ahol nem ér el fény, nem ér el hang, nem ér el senki... Próbálok kijutni..
A gyógyszerek…A kezelések…Az évek…
Semmit nem tettek helyre..És egyre nehezebb azt mondani magamnak, hogy majd jobb lesz. Mert most úgy érzem… hogy sosem lesz vége.
Két dolog amit nem kell keresned, mert megtalálnak ha eljön az idejük: a szerelem és a halál.
Ma újra érzem, hogy kereslek. A lépteimben, a gondolataimban, minden mozdulatomban ott van a vágy, hogy rád találjak. És mégis tudom: nem kell messzire mennem, mert ott vagy a csendben, minden lélegzetemben.A szívem lett otthonod. De dobbanásai már nem magányosak, mert bennük lüktet a te örök jelenléted.
Szomorúságot akarok látni az embereken, hogy tudjam létezik másban is.
Tudjam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki sír a forgalmas buszon, akinek nincs kihez szólnia, akit nem ért meg senki,
Akinek megszakadt a kurva szíve.
Megtennél egy szivességet?
Elmondanád az igazat, mielőtt késő lessz?
(azt hiszem nem vagyok jól)
Utálom az elpazarolt napokat. Valahogy az aznapi mentális szenvedés amit az amblokk létezés szül, feleslegessé válik. Valahogy nem csinálni semmit fárasztóbb mint ténylegesen valami értelmeset kezdeni magammal.
Does that make sense...?
Ha már élni kell legyen valami értelme is. Ha épp nincs, olyan árulásnak érződik a világ részéről.
Mai napi fejtörő. 🤔
Ha végig játszom a játékod, aminek a vége, hogy gallyra vágod az eddigi életemet és tönkreteszel. Ki fog nyerni?
Te? Aki ezt az egészet megtervezte és majd élvezné hogy sikerült.
Én? Aki számított rá, viszont változtatni akart és jól jött a segítség.
(ha ez a cél úgy a bűnös is te leszel)
Nem tudlak kiverni a fejemből, folyton rád gondolok.