ErdĆ
Ha valakitĆl megkĂ©rdeznĂ©d, melyik a kedvenc erdĆje, valĂłszĂnƱleg Ăgy felelne:
"Jajj håt nem is tudom, talån a tölgy..."
vagy
"Ez meg milyen kérdés?"
De ha tĆlem kĂ©rdezed meg, hogy melyik a kedvenc erdĆm, Ăgy fogok felelni:
A fenyĆerdĆ
FelmerĂŒlhet benned a kĂ©rdĂ©s, vajon miĂ©rt. Nos erre elĂ©g egyszerƱ a vĂĄlasz.
Mert az a legsötétebb.
Van a sötétségben valami, ami megnyugtató. Csak hogy egyszerƱ példåkkal tåmasszam alå:
Ăjszaka, amikor alszunk, sötĂ©t van.
Amikor lecsukjuk a szemĂŒnket, sötĂ©t van.
Amikor kikapcsolunk valamit, elsötĂ©tĂŒl.
Vagy csak gondoljunk az årnyékra, amikor meleg van.
Persze Ă©rthetĆ, hogy sokan nem szeretik a sötĂ©tet. Hiszen a sötĂ©tsĂ©g a gonoszt jelkĂ©pezte Ă©vezredek Ăłta. Hiszen a fĂ©ny, az megmutatja a dolgokat, a sötĂ©tsĂ©g elrejti Ćket. FĂŒggetlenĂŒl attĂłl, hogy az jĂł vagy rossz.
Tehåt nem a sötét a rossz, hanem a hasznålói(nak egy része). A sötét olyan mint egy kés, lehet vele ölni, de felvåghatsz vele egy almåt is. Tehåt nem a kés a rossz, hanem a hasznålója.
NyĂlvĂĄn, okkal fĂ©ltek a sötĂ©tsĂ©gtĆl, bevallom, Ă©n is fĂ©lek egy kicsit tĆle. De kĂ©rlek titeket, ne ĂtĂ©ljĂ©tek el, prĂłbĂĄljĂĄtok megismerni. Ăs ha következĆnek egy fenyĆ erdĆt lĂĄttok, gondoljatok erre a posztra.















