Szabó Szabolcs (Csepelt képviselte 3 cikluson át) a parlamenti képviselők időkorlátozásáról:
Egyre többen kérdezik, hogy mit gondolok a képviselői mandátum időbeli korlátozásáról. Nem szerettem volna erre reagálni, így udvariasan visszautasítottam minden megkeresést. Nem akartam megszólalni, mert nem vagyok már közszereplő, és ambícióm sincs erre vonatkozóan a jövőben. Mindenkinek azt mondtam, hogy a barátaimak elmondom a véleményem egy sör mellett. Ezt is terveztem.
De a kérdések száma, valamint a bennem egyre erősödő fura érzés miatt most mégis leírom a gondolataimat. Tegye mindenki oda, ahova gondolja! Előljáróban megjegyzem (hiszen nem feltétlen ismer az olvasó), hogy nekem van szakmám, valamint a képviselői hivatásom előtt is, meg most is van munkám. Ezért sem értettem soha, ha valaki megélhetési politikusnak aposztrofált, jelentsen ez esetemben bármit. Azt is újfent megerősítem, hogy nekem a 12 év elég volt, nem szeretnék több választáson indulni.
Ennek ellenére fura, amolyan gyomszájon ütés jellegű érzés erősödik bennem. Én 10-11 éves voltam a rendszerváltozás idején, vagyis a kisgyermekkoromat leszámítva úgy éltem le az eddigi életemet, hogy van néhány alapvető, az alkotmány által garantált jogom, amit nem vehetnek el tőlem. Amivel élek, ha úri kedvem úgy tartja, és nem élek, ha nincs hozzá kedvem. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy a választásokon szabadon eldönthetem, hogy kire szavazok, és szabadon akár indulhatok is jelöltként (hiszen nem vagyok bűnöző, akit a bíróság a közügyektől eltiltott).
Most a kormánytöbbség tervei szerint ez a jogomat csorbítani akarják. Nemes egyszerűséggel ki akarják venni a kezemből a döntést, és mások akarnak erről dönteni helyettem. Azt mondják, hogy nekem ez a jog nem jár a továbbiakban! És mint demokrata, ettől úgy érzem magam, mint akit páros lábbal gyomorszájon rúgtak. Ez olyan érzés, mintha az országom (aminek születésem jogán az állampolgára vagyok, aminek a hivatalos nyelve az anyanyelvem, aminek a kulturális közege a sajátom, ahol én otthon vagyok, vagy legalábbis eddig ebben a hitben voltam) most egyszerűen kitagadna. Csak úgy, valódi indok nélkül.
Szóval ezért van fura érzésem. És tessék mondani: ha ez a jog nekem a továbbiakban nem jár, akkor én meg a kötelezettségeim között kezdhetek szelektálni? Zárásként annyit, hogy nem fogok haknizni a médiában, nem indítok mozgalmat, nem megyek ki tüntetni. Tüntettem, meg hallattam a szavamat mások jogainak a védelme okán elégszer. Ráadásul a mostani szavaimat vagy értik maguktól az emberek, vagy csak értetlenül hallgatnák a szavaimat. Csak gondoltam megosztom az érzéseimat. Demokrataként meg csak annyit kérnek a kormánytöbbségtől, hogy lehetőség szerint ezt ne csinálják!
