Periklész rövid története.
"A szabadságot nem csak úgy kapja az ember. Azért tenni kell, folyamatosan, mindenkor és minden féle módon."
És akkor a legédesebb mikor a zsarnokság alól szabadulhatunk fel"
Jogosan tehetné fel a kérdést bármely egyén ma vagy majd a jövőben bármikor is, mi valójában a Demokrácia?
Egy eszme? Egy hiú ábránd? Vagy talán egy elérhetetlen álom csupán?
És létezett e valaha is Demokrácia az emberiség történelmében.
A válasz egyszerű és mégis részleteiben igen bonyolult.
Az a gondolat, hogy az egyszerű halandó képes önnön gyarló akaratán felülkerekedni s félre tudja tenni önös érdekeit a vele egy jogokat élvező polgártársaiért igen gyönyörű és nemes elképzelés.
A közös célok beérnek, mint a gyümölcs.
És a nagyság jeleit mutatják meg. Persze csakis akkor, ha hajlandóak érte tenni a polgárok, akik alkotják az adott nép színe javát.
Ez történt meg Athénban. A Demokrácia bölcsőjében. Az Iónok szellemi fővárosában.
Számtalan nagy harcolt az abszolút szabadságért a zsarnokság ellen, amely valójában egyesek szerint elérhetetlen.
Egy hatalmas elme és hatalmas politikus mégis elért szinte mindent.
Talán hiánytalanul teljesítette a demokrácia minden leckéjét.
Azt nem gyakorolta jobban nála soha senki.
Ez a személy, akiről most röviden összefoglalva szó lesz. Gyönyörű politikai karriert futott be. A hellén legszabadabb poliszának! Athén legnagyobb államférfija i.e. 500-ban született.
Voltak ellenségei, mint minden nagy embernek. de többen csodálták őt, mint gyűlölték.
S nem is azért gyűlölték őt, mert elviselhetetlen személyiség lett volna ki többet ártott az övéinek mit segített. Hanem mert irigyelték
Tudását, szónoki képességét, igazság szeretetét, és kiváló meggyőző hatalmát.
Az ő neve Periklész volt. A demokrata párt vezére. Talán a legkiválóbb Athéni államférfi.
Ő utána, a legtöbben csak utánozni akarták személyét, és politikai pályafutását.
Apja a Mükaléi győztes Xanthipposz és az Alkmeónidák családjából származó Agariszté fia.
Sajnos e nemes hellén ideje korán elhunyt, de politikai pályafutása hatalmas és utánozhatatlan.
De míg élt meggyőződésével és irányító képességével korának vezér alakjává vált.
Ő maga előkelő családból származott.
Rokona volt Kleiszthenésznek az Athéni demokrácia tényleges megállapítójának.
Apja Xanthipposz is már igen sok hírnévre tett szert. Egyik vezetője volt az akkori Athéni néppártnak.
Így a kis Periklésztől nem állhatott mesze a politika és az igaz elvhűség. Igen hosszú politikai pályafutásra tett szert.
S ha a dicstelen halál őt idő előtt el nem ragadja. Ki tudja, vajon hogy alakul kora és szeretett városa sorsa.
Élettársa és szeretője a gyönyörű és furfangos Aszaszia volt.
A polisz, amelyet annyira szeretett.
Folyamatosan fejlődött, s szülte korának legnagyobb alakjait.
Személye folyamatosan, politizált és egész életében a radikális Demokrácia ügyét képviselte.
Ezáltal ő maga lépcsőről lépcsőre vált a város legbefolyásosabb emberévé.
Műveltségét és személye jellemét a szofista Damónnál majd Anaxagorasznál sajátította el.
Elsőnek rendíthetetlenül küzdött egy másik politikus Ephiáltész pártvezér mellett.
Politikai ellenfele Kimón volt.
Majd mikor Kimónt a konzervatívok vezetőjét száműzték, s pártfogoltját Ephialtészt megölték! A város élére állt.
Olyan barátai voltak, mint Szophoklész, Pheidiasz, Hérodotosz, és még sokan mások.
I.e. 443- tól haláláig minden évben sztratégosszá (vagyis legfőbb hadvezérré választották). Ez a titulus viszont csak formaiság volt.
Hiszen ő maga volt a nép vezetője és legnagyobb szónoka. Nem volt korlátlan hatalma. Intézkedéseit többségben mindig támogatták, s ő magának soha nem kellett merénylettől tartania. Szerették és tisztelve félték őt az Athéniak.
Számos sikeres hadjáratot vezetett midőn kirobbantak a kisebb nagyobb háborúk Hellászban. Kemény kézzel leverte az Athént eláruló szövetségeseket. Majd ezután megütközött a görögség másik hatalmasságával. A Spártai állammal.
Nagyhatalmi politikáját a kereskedelemre és az Athéni mintákat felmutató páratlan szabadságra építette fel. Kiterjesztette a polisz tengeri hatalmát. Kolóniákat alapított.
Oda haza pedig folyamatosan azért küzdött, hogy a szabad polgárok vagyoni különbségre való tekintet nélkül részt vehessenek az állam ügyeinek intézésében. Így a testületi tevékenységért napidíjat szavaztatott meg.
Életében és korában vált Athén fejlődésének csúcsára. S politikájának köszönhetően volt az athéni polgár az legszabadabb.
Így vált Athén a Hellén kultúra gazdag központjává.
Ragyogó szónoki képességét az utána lévő politikusok rendszerint utánozni kényszerültek. S elismerően beszéltek személyéről.
Arcának szépsége, gyönyörű jelleme, arisztokratikus méltósága, választékos modora és Szónoki képessége páratlan államférfivá tette végül.
Tekintettel arra, hogy hatalmas vagyonnal rendelkezett őse révén.
Ő maga ifjúkorában nem politizált. Félt a cserépszavazás általi száműzetéstől.
Attikán belüli hadjáratokban viszont
Igen szerencsés és kitűnő volt. Megjárt pár kisebb ütközetet.
Majd visszatért Athénba hogy a gazdag kisebbséggel szemben a szegények többségét képviselje. Félretéve a száműzetéssel szembeni félelmét. Amit arisztokrata felmenői és nagy vagyona miatt továbbra is lehetségesnek tartott.
Ez időben a nagy Themidztoklész száműzöttként élt. Kimón pedig hadjáratai miatt állandóan távol volt.
Hogy külsőre milyen ember volt Periklész azt a szerző Pularkhosz jegyezte fel.
Állítólag elbűvölő külsővel rendelkezett.
Barna haja volt, és fazonra vágott
szakált viselt. Ruházata tiszta és nemesi. De nem viselt se ékszereket se fegyvert. Kiváló képességű szónok, előkelősége egyszerűséggel, a közügyekben tanúsított nagyravágyása szerénységgel és megvesztegethetetlenséggel párosult.
E férfi 40 esztendeig ált a politika első helyén.
Olyan nagyok mellett, mint pl: Ephialtész, Müronidész, Tolmidész, Thükodidész és persze Kimón.
Thükododész bukása és száműzetése után egyedül tartotta kézben Athén hatalmát. Nem azért mert kisajátította vagy vissza élt volna vele és ez által Türannoaszá vált volna. NEM
Hanem mert minden évben személyét választották meg.
És most felvetődhet a gyanú, hogy Periklész lefizette a rá szavazókat.
Csak képletesen képviselte a hatalmat.
Az Athéni demokráciában a kormány valójában a népgyűlés volt. Demokrácia nem létezhet népgyűlés nélkül. Mint ahogyan szabad nép sem demokrácia nélkül.
Arisztotelész szerint több féle demokrácia létezik:
Ezek után látható, hogy Athén miért rettegett, hogy elveszíti azt, amiben páratlan volt.
Periklész nem volt miniszterelnök. A 10 stratégosz közül az egyik volt csupán.
Ugyan olyan jogokkal rendelkezett, mint a többi.
S e testület és a többi állami tisztviselők évente váltakoztak.
Periklészt a tekintélye, szónoki képessége, magatartása. Karizmája, kitartása, lefizethetetlensége és befolyása az állam első helyére helyezte.
A többség így az esetek többségében az ő javaslatait fogadta el.
Erre az eredményre lényegében úgy került, amelyet az igazi demokrácia nyújtott neki. Választások útján.
Úgy vélték a népet egyszer legfeljebb
Háromszor lehet becsapni. Őt viszont 15x választották sztratégosszá.
I.e. 443-tól egészen váratlan haláláig 429-ig volt Athén első embere.
Halála órájában biztosan és büszkén mondta, hogy ő miatta egyetlen Athéni polgár sem öltözött feketébe.
E nemes lelkű vezető úgy érdemelhette ki a nép bizalmát, hogy egész életében a nép érdekeit szolgálta. Nem uralta azt.
Hitt népe szabadságszerető képességében, büszkeségét átadta nekik és erre is nevelte őket.
Bár igen kiváló szónok volt nem érte be csupán szavakkal. Tettekben mutatta meg önmagát és elképzeléseit. Nem tartott testőrséghez se fegyveres csapatokat maga körül. Hisz ha megölik is az igazság kinyomoz minden cselekedetet.
Hitte, hogy a politika a vezetőket is kötelezi arra, amiket megalkotnak.
Periklész törődött a szegényekkel. A színház látogatásért napidíjat fizetett. Hogy azt mindenki anyagi költségmentesen élvezhesse. Nem úgy, mint korunkban. Ahol nekünk kell fizetni, hogy, láthassuk az irodalmi előadásokat. Ott akkor pénzt kaptak érte.
A katonák békeidőben is kaptak pénzt. Mint ahogyan az olyan hivatalok is, amely nem járt fizetéssel.
Mert a közügyet szolgálták munkájukkal. Így azért nem minden esetben járt anyagi támogatás.
A közpénzekkel való gazdálkodást személyesen szigorúan ellenőrizte.
Az államfő tartalékai a bányabérlőktől, kereskedelemből, a kikötőkben szedett adókból származtak.
Ő maga nem vállalt olyat, amellyel a népgyűlés nem értett volna egyet.
Talán tanult Miltiádész hibáiból.
Mikor pedig ő nem értett egyet egy tervel! Meg tudta győzni a népgyűlést az igazáról és lemondtak róla. Ez a törékeny egyensúly aranykort hozott Athénba.
Nem félt Athén hatalmát megőrizni.
Legismertebb hadjárata a Kherszonneszoszi volt.
E leghíresebb hadjáratán megvédelmezte a helléneket a barbárok ellen. Amellyel sikerült az évtizedekig tartó háborút is megszüntetni.
Aztán jött a fekete tengeri hadjárata. Amely szintén sikeres volt és Athént még gazdagabbá tette.
Hatalma csúcsán viszont a Spártai állam szálkát látott a talpa alatt Athénban, amelyet egy ilyen sikeres ember vezetett.
Így A lakedaimónok kiváltak a szövetségből és sajátot kezdek el építeni.
Amely később a Peloponészoszi szövetség nevet kapta.
Kisebb hadjáratokkal legyőzött sok poliszt, hogy gyengítse Spártát.
Bár a vele szembeni háborút igyekezett elkerülni. Pár kisebb összecsapás után maga Spártával gyorsan megköttette sikeresen a 30 éves békét. Amely sajnos, mint utólag tudjuk nem lett 30 éves. A Számosz elleni háború, előtte a lázongó szövetségesek gyors leverése lefoglalta Athént.
Számoszon az Oligarchikus kormányt lecserélte Demokratikusra.
Periklész külpolitikája igen szigorú volt. Ellenzett mindenféle beavatkozást más nemzetek és kultúrákkal szemben. Egyiptom, Etruria, Itália, Karthágót így Athéni befolyás nem zavarta.
Irányítása alatt volt a legtöbb építkezés és fejlődés. Az akropolisz újjáépítése. Az utcák és utak feljavítása és bővítése. A hadsereg és flotta megerősítése, kibővítése a szövetség életben tartása. A kulturális fejlődés szárnyalt alatta. Felélénkítette a gazdasági életet. A néptömegek számára munkalehetőségeket teremtett.
Persze politikai ellenfelei sem hagyták békén egy pillanatra sem.
Főleg az arisztokrácia támadta.
Mivel szinte mindig kudarcot vallottak az ellene szőtt támadások. Közeli barátait és munkatársait támadták.
Tanácsosát Anaxagóraszt istentagadás miatt elítélték. Azt állította, hogy a nap izzó anyag nem pedig Héliosz isten
Hatalmának bizonyítéka és ezzel megsértette az isteneket. Ugyan így járt a mester építő Pheidiasz aki titokban felvésette Athéné pajzsára önmagát és Periklészt.
Támadták még őt a Milétoszi Aszpaszia miatt is, aki a szeretője lett.
A politikai harcok nem kezdték ki Periklészt. Mert hitt a Demokrácia tisztaságában és erejében.
Ebben a Demokráciában mindenki egyenlő jogokkal rendelkezett, egyenlő politikai és polgári jogokkal. Minden polgár minden hivatalt elfoglalhatott, de választás alapján nem vagyoni helyzete miatt.
Az uralkodó osztály az athéni polgárok voltak. Mindenkinek be kellett tartania
És tisztelnie a törvényeket.
Az állam legfelsőbb szerve volt:
A legfelsőbb végrehajtói szerv a tanács volt = A Búlé.
(Döntött az állam minden fontosabb kérdésében). Fontos hogy ez a testület, amelyet maga a nép alkotott az összes állami hivatalt ellenőrizhette.
Havonta 3-4 alkalommal gyűlt össze az Akropolisz alatti Pnüx dombon.
Ennek a rendszernek nem volt párja akkor. S nem is találtak fel azóta sem szabadabbat. De amilyen szépen hangzó olyan törékeny is. S könnyen
Megtörhető. Mint Ahogy Periklészt is megtörte végül a pestis.
Bárhogy is igyekezett megmenteni szeretett város államát a katonailag erősebb Spártai szövetség ellen! A lassan megtört város felemésztette egészségét és erejét. Így könnyen esett ő maga is áldozatául a pestisnek. Amely balsorsul megfosztotta jelenét személyétől.
Eltávozásával a szabad, igaz és a majdnem tökéletes demokrácia is meghalt.
De személye és eredményei halhatatlanok maradtak, az utókor számára.
theartofmadeline
pixelskylines
kianamaiart
ellievsbear
amandla