Úgy kezdődik,hogy bemész délelőtt tizre.Ez elsőre jól hangzik,de várd ki a végét.Elkezded az előkészületeket,megpucolsz,felvágsz egy zsák hagymát,krumplit,húsz kiló,úgyhogy tempózni kell.Szósz,rizs főzés,hús szeletelés miegymás,feltöltöd,amit kell.Átveszed és elpakolod az árút,amit a szállító hozott.Déli tizenkettőkor beindul az ebéd.Először csak lazán,de fél egykor már tizenkét blokkot köp a nyomtató percenként,azt sem tudod,hova kapj. Hál’ Istennek,fél háromra lemegy az egész,végre van időd elszívni egy cigit és elmenni a mosdóba.Aztán nekiállsz ismét feltölteni mindent,ami ebéd alatt fogyott.Ilyenkor van idő feltenni húsz liter húslevest,mártásokat,szószokat készíteni,salátát mosni,halat bontani,süteményt sütni,bedobni tizenöt kiló tésztát a pizzának,mert közeledik a vacsoraidő és addigra mindennek patentnak kell lennie. Öt órakor már emelkedik a kortizolszint,beindul a stressz.Hatkor már kiadtál tizenöt asztalt a kollégáiddal,szarnod kell,de a seggeddel szoritod,mert tizenegy rendelés jött be tíz perc alatt és még lesz kb.ötven asztalod.Egy spegettire szósszal együtt kb.két perced van.Frissen,persze.Nincs időd arra sem,hogy az izzadtságot rendesen kitöröld a szemedből.Minden másodperc számít.Összeveszel a pincérrel,mert jön és pofázik,hogy mi van már a harmincnyolcas asztallal? Leugatod,hogy négyen vannak még előtte.Te sem tehetsz róla hárman vagytok a konyhán,de öten kellene,hogy legyetek.Ő sem tehet róla,mert a vendég meg őt baszogatja,hogy mi van már a rendeléssel,húsz perce vár.Amúgy haverok vagytok,csak akkora a nyomás,hogy elkülditek egymást az anyjába.A krumplisütő fritu mindig lassú,serpenyő három van előtted a gázon és négy perc múlva másik háromnak kell ott lennie.Kozben odaugrasz a tálalóhoz dísziteni a tányért,minden harmadik vendégnek különleges kívánsága van,koncentrálni kell,de olyan szoros az időkorlát,hogy megőrülsz.Mindegy,valahogy megoldjuk,kitoljuk a mai vacsorát is,észre sem vetted és már este tizenegy van.Te még nem vacsoráztál,hugyozni sem volt időd.Végre nincs több rendelés.Kezdődhet a takarítás.Most van idő meginni egy pohár sört a pincérrel,csak úgy állva,hogy kibéküljetek.Még fél óra,mire pacekba vágjátok a konyhát,hogy ragyogjon minden.Fél tizenkettőkor már az éjszakai buszon vagy,állsz persze végig,mert az összes csövesnek ott kell terpeszkednie az ülésen.Hazasétálsz,közben nézed a házakat,a sötét ablakokat és arra gondolsz,hogy más,normális emberek már délután ötkor hazaértek a munkából,tanultak a gyerekkel,megvacsoráztak,megnézték a híradót,játszottak a kutyával,megizélték a feleségüket,már rég alszanak.Végre hazaérsz,felfalod a konyháról hozott rántotthúst kenyérrel,mert nincs erőd már köretet készíteni hozzá és beájulsz az ágyba.Holnap újra vár egy tizenkét órás munkanap.Aztán nyugdij előtt kapsz egy infarktust vagy szélütést,de már nem is bánod,mert legalább megszabadít ettől a rabszolga élettől.Szép szakma lenne ez amúgy ,de a körülmények lehetetlenné teszik,hogy élvezd.