Magyarországon nem a háború miatt volt lakáshiány - azt kb öt év alatt rendbehozták - hanem már a háború előtt is nagyon durva lakáshiány volt, pontosan azért, mert a Horthy-korszak miatt Magyarország kimaradt a szociális lakásépítés nagy nemzetközi korszakából, ahol Bécstől New Yorkig mindenki szociális lakást épített. Akkor épültek fel a leghíresebb, mintaértékű szociális lakótelepek mindenhol, és akkor dolgozzák ki az elméletét is a kérdéskörnek
Ha megnézzük Bécsnek a külvárosait, akkor ott azt lehet látni, hogy különbő időpontokban épült lakótelepek egymásba kapcsolódása az egész
Maga a lakótelep szó azt jelent, hogy nem telkes, hanem telepes lakásépítés eredménye. A telepes lakásépítés pedig azt jelenti, hogy adott egy nagyobb terület, amit egységes rendező elv alapján egyben megterveznek, és ennek a tervnek megfelelően töltik fel épületekkel. (ennek megfelelően egyébként nem minden magyar panel beépítés “lakótelep”) Ez a tervezés azért jó, mert adott területen az odatelepülő lakosság méretét a lakászámmal és a lakások kialakításával tudják kontrollálni, így mindenkinek normális lakás jut. A közteret megfelelő méretűre és karakterűre tudják tervezni az adott népesség számára. Egységes megjelenésű a terület, megfelelő kapacitásúak a közművek stb. Az önkormányzaté a lakás, akinek van mondjuk 10% tartaléka városszerte, így ha valamiért nem tetszik a hely, akkor el tudsz költözni máshova. Az önkormányzat látja a vándorlási folyamatokat, és ha azt látja, hogy valahonnan elkezdett elmenni a népesség, akkor oda tud menni, és meg tudja nézni, hogy mi a probléma. Be tud avatkozni, tud változtatni.
Ehhez képest Budapesttel az történik, hogy tisztázatlan okból a két háború között semmilyen településrendezés nem érvényesül Budapest külvárosaiban, amiket nem is csatolnak hozzá a fővároshoz úgy, mint Berlin vagy Bécs esetében, ezen kívül a fasisztoid kormányzatokat egyáltalán nem érdekli a szegénykérdés, ezért az történik, hogy Pesterzsébet, Kispest, Újpest, a Rákosok, Budafok stb elkezdenek teljesen koncepciótlanul, minden infrastruktúra nélkül burjánzani, és ócska lakások, nyomortelep épületek tömegei épülnek. (ez egyébként már az első világháború előtt is zajlik, csak egy fokkal jobb szinten). Emiatt Budapest külvárosai így néznek ki
Ezeken a helyeken akkor amikor a kommunisták átvették a hatalmat nem volt szilárd burkolatú út, nem voltak középületek, pl iskolák orvosi rendelő stb, keskenyek lettek az utcák (ennek igaziból akkor lett jelentősége, amikor az autók elkezdtek tömegessé válni), és ráadásul a végtelen beáramlás továbbra is zajlott. Mivel 1948 után a sztálinizmus elvei mentén történt a kormányzás, ezért az állam az összes erősforrását az iparfejlesztésre költötte, így viszonylag keveset foglalkozott ezzel a kérdéssel, és bár épített elég jó lakótelepeket, de leginkább az iparfejlesztéssel összefüggésben, és azt a megoldást találta ki, hogy le kell állítani az emberek vándorlását, megpedig úgy, hogy megakadályozzuk, hogy átköltözzön másik megyébe meg telket osztunk neki falun, meg ott, ahol éppen lakik. (Budapesten beül is osztottak parcellákat a helyieknek). A Kádár-rendszer volt az, aki elkezdett az állami lakásépítéssel foglalkozni, de ők meg megörökölték ezt a helyzetet és azt mondták, hogy “jó, akkor ez ilyen, annyit tudunk tenni, hogy panelből minden kerületnek csinálunk egy városközpontot, ahol lehet sétálni úgy, mint egy városban, meg vannak üzletek és szolgáltatások” (milyen ismerős) A panel nemcsak azért szar, mert eleve csak ideiglenes megoldásnak szánták egy komoly társadalmi problémára (egyébként annak nagyon jól bevált), hanem mert nem létezett a magyar társadalomban, és ennek megfelelően a politikai vezetésben sem ennek az egész szociális lakhatásnak egy olyan rendszerszintű képe, mint például annak, hogy van oktatás, meg egészségügy. És ez nem sokat változott, aminek oka az is, hogy a panelek nem lettek túl jók, ráadásul összefüggtek a vidéki népesség iparba vándorlásával, és ettől eléggé kétes megítélésük alakult ki. Ezért lehet látni azt a döbbenetes primitvséget általános közvélekedéként, hogy a magánház a fasza, és a lakótelepet meg úgy írják le, mint egy kommunista disztópikus panelfallansztert (ezzel összekeverik a tulajdonviszonyok és a privátság kérdését), és pörög a CSOK meg lakóparképítés, meg a többi baromság, amik mind ennek a problémának a további súlyosbodásához vezetnek.
Én a következőt állítom: Tök mindegy, hogy mi miatt (pontosabban nem mindegy, de ez egy akadémikus kérdés) Magyarország egyszerűen kimaradt a szociális lakásépítésnek és várostervezésnek abból az időszakából, ami létrehozta a jóléti társadalmakat Nyugaton. Ez egy modernizációs hiány, aminek az a lényege, hogy magyarok nem tudják azt, hogy azáltal, hogy ennyire szarul laknak a térben mennyi lehetőségtől esnek el. Ezen kívül pedig nem értik azt a társadalmi működést, amiben a lakás infrastruktúra vagy eszköz. (vegyük azt a példát, amit ilyenkor el szoktam mondani, hogy a lakását állandóan mindenki a hülye ötletei szerint összevissza akarja tákolni, miközben az autójáról nem gondolja azt, hogy ő jobban tudja, mint az autószerelő vagy a gyártó). Ez a minősíthetetlen folyamat ráadásul még egyszer lezajlott, és most már ez a működésképtelen háztenger terület egy Vác-Szigetszentmiklós átmérőjű gyűrűben veszi körül a monarchiás városmagot. Annak, hogy a vidéki városok ennyire kicsik a fővároshoz képest pedig az az oka, hogy mivel egyáltalán nem volt szociálisan tervezve a társadalom, ezért mindenki egyénileg próbálta megoldani a dolgát, és ezért oda ment, ahol a legtöbbet remélte, ez pedig a főváros volt. Ez a magántelkes önerős lakásépítés egy teljes katasztrófa. Előszöris ezeket úgy címkézik fel, hogy “kertvárosok” ami abból van levezetve, hogy ezek “családi házak”. Egyrészt ezek nem kertvárosok, mert nem érik el azt a zöldterületi arányt, hogy ezeket kertvárosnak lehessen nevezni. Másrészt ezek nem “családi házak”, hanem családok tulajdonában lévő házak, valójában putrik, amiket összevissza tákolnak, hogy a legtöbbet hozzák ki belőle, de tudás és eszköz hiányában ez esélytelen és csak elbasszák rá az összes pénzüket. Miközben megy ez a hihetetlen hazudozás és mellébeszélés erről a helyzetről, közben az van, hogy az egekben vannak az ingatlanárak, aminek az az oka, hogy gyakorlatilag mindenki mozdulna, vagyis óriási lakáshiány van. (az épülettípusok minőségének és gyakoriságának alapján szerintem a társadalomnak legalább a 80%-a lakáskatasztrófában él) Piaci viszonyok között ezt nem lehet megoldani, mert ha mindenki szabadulna, az azt jelenti, hogy minden eladhatatlan. Ugyan pörögnek az adásvételek, de csak a kényszerhelyettesítés kikerülhetetlensége miatt. Az ingatlanpiacot nem a kereslet bővülése, hanem a hiány pörgeti. Évi 10 000 körüli lakást adnak át, miközben ahhoz, hogy a lakáshelyzet stagnáljon évi 40 000 lakás kellene, és ahhoz, hogy a legrosszabb lakásokat ki lehessen vonni a forgalomból kb évi 60-65 000 lakást kellene építeni. (ez egyébként a Kádár-rendszerben megvolt évente). És ez egy mennyiségi adat, emellett sokkal fontosabba minőségi szempont. Minőségi szempontból szerintem a magyar lakásépítés szerintem nem éri el az évi ezret. Közben meg az egész társadalom arra van ráálva, hogy a vagyonának a döntő többségét elpazarolja arra, hogy ezeket a szarokat tákolja
Vegyük megint a Pesterzsébet példát. Mit látunk ott? Ilyet:
ez, mint beépítés, vagy népsűrűsége szerint nem más, mint ez:
Ez a Hufeisensiedlung Berlinben.
Hogy lehet ez, hiszen látjuk hogy ezek többlakásos sávházak, amik között óriási szabad tér van, és közben Erzsébet nem ilyen, hanem ott úgymond családi házak vannak, és nincs is ennyi hely.
első kérdés: Hova lesz a tér Erzsébeten?
1, a beépítés szarsága miatt feldarabolódik
Ennek a hézagtérnek például a kertvárosiasság kialakítása szempontjából egyáltalán semmilyen szerep nem adható
2, fölösleges útfelületek elviszik
Itt a zsákutca tanmeséjét kell végiggondolni. Ha van egy zsákutcában 12 egyforma telek és ház, akkor a zsáukatca első két szembelévő háza közötti útszakasz területe ugyanakkora, mint az utolsó kettő közöttié, de a forgalom a tizenkétszerese. Vagyis ha van egy rettenetes hosszú csík lakóutcád, akkor a belső részein az már lényegesen a kapacitása alatt üzemel. Tehát totálisan fölöslegesen foglalja a helyet. Ez attól alakul ki, hogy nincsenek belső gerincutak a területen, amiket mégiscsak akkor kellett volna megtervezni, amikor ez beépült. Sajátos módon az útfelület összességében nagy, miközben maguk az utak lehetetlenül kicsik
3, “ez egy családi házas övezet” - parancsolta az őrgróf
A helyzet az, hogy mivel “ez egy családi házas övezet és kész”, ezért olyan építési előírások vannak, amiknek az a következménye, hogy az épületekhez bodegákat tákolnak hozzá. Hogy ezt miért csinálják? Több helyet, akarnak, de mire is akarják azt a több helyet? Hát arra, hogy valójában nem “családi házas övezet”, hanem leginkább egy favela, ahol mindenki igyekszik kihozni abból a kicsi telekből a legtöbbet, amije van, ezért eladogatja, meg kiadogatja a házrészeket, illetve műszaki minimumon beleszuszakol minél több lakóterületet az ingatlanba
Ez például nem családi ház
Ha jól látom ebben legalább öt különböző háztartás lakik.
hanem három lakásos társasház
Itt meg azt láthatjuk hogy van négy azonos méretű “családi háznak való telek”, és mindegyiken van legalább 4 különálló háztartás
Vagyis ez itt egy 16 lakásos társasház. Egy szokványos 16 lakásos társasház bőven nem foglalna el ennyi alapterületet. Ez például egy mindenki által ismert 16 lakásos társasháztípus, szintenként 4 kb 50-60 négyzetméteres lakással:
kb az egyik telek háromnegyede az alapterülete
második kérdés: De hát a Hufeisensiedlung sávházakból áll, ami lakótelepes, és nem akarunk lakótelepen lakni, Erzsébeten meg olyan körbejárható házak vannak, és mindenki látja, hogy az a te önálló házad
Előszöris mi az a sávház. A sávház két dolgot jelent. Egyrészt egy beépítési forma. Amikor hosszú csíkot alkot az épület. Másrészt egy műszaki tartalom, ami a sorházhoz képest van meghatárova. A sorház olyan egységes házsort jelent, ahol külön bejáratú egy család számára alkalmas lakások vannak, és műszakilag elkülönülnek, vagyis kis tudod bontani a helyéről az egyiket anélkül, hogy a másikhoz hozzá kellene nyúlni. Nem egy épületszerkezeta két épület. Ebből két dolog következik. Az egyik az, hogy a sávház is lehet különbejáratú lakásokkal kialakítva, attól függetlenül, hogy szerkezetileg az egy ház. A másik pedig az, hogy a műszaki értelemben vett sorházak is hathatnak sávként. A kérdés az vajon Erzsébeten különálló családi rezidenciák vannak-e. Hát nem
Itt az láthatjuk, hogy félnyeregtetős épületsávokból (= istállók) kettő egymásnak van támasztva, és fel osztva kis szeletkékre. Ez morfológiailag egy sávház/sorház, csak tökéletesen szar. A normális sávháznak/sorháznak például az az előnye, hogy az lakások átszellőztethetők, illetve hogy elválasztja a kertet meg az utcát, így a kert privát marad. Ehhez monjuk az utcafronthoz közel kéne állni, és nem egymásnak nyomva a telek hátuljában. Ugyan lehet azt mondani, de vannak itt “szabadon álló családi házak” is, meg hogy más házak viszont az utcafronton állnak, de egyrészt ez nem egy “családi házas övezet”, mint fentebb írtam, hogy erőltetni kelljen ezt a hülye formulát, másrészt annyira kicsik a telkek, hogy nincs értelme szabadon álló házakat csináln, ráadásul a wall-to-wall ház hőszigetelésben is jobb, és végül pedig ha belenézünk az utcaképbe, akkor azt láthatjuk, hogy az utcafront is leginkább zárt jellegű, és ahol nem az ott néz ki hülyén
és akkor vegül elérkeztünk az utolsó kérdéshez, hogy akkor ezek az erzsébeti, utcafronton álló hosszú épületek miért nem jók. Hát ezért:
és igaziból ezért hoztam fel a Hufeisensiedlungot. Erzsébeten nem fér el így a fa, mert annyira kicsi a hely a ház és a fa törzse között, hogy nem tudja a lobkoronáját megnöveszteni. Pontosabban levágják a ház felőli oldalon, asszimetrikus lesz, és idővel kidől. Ezért kéne az előkert. Az előkert fölé tud nyúlni az utcai fának a lombja.Továbbá Erzsébeten az emberek elmászkálnak egymás ablaka előtt. Privátság nulla, szellőztetni nem lehet, függönyt be kell húzni, redőnyt leereszteni stb. Összességében tehát olyan paraméterei miatt élhetetlen a hely, amiket az egyén azzal, hogy magas a fizetése nem tud megoldani. A magyaroknak nem az a probélmájuk, hogy nem magas a fizetésük, hanem az, hogy olyan stukturális szarokban élnek, hogy az egész életük egy szenvedés, mert nekik kell plusz megfeszülés árán összefércelni egy életté azt, hogy minden szar és elviselhetetlen. És a fidesz meg a fdeszjellegű debilek egy ilyen társadalmi helyzetben köpködik akár a panellakótelepet, ami valóban szar, akár az angol sorházat, és nyomják, hogy mindenki lakjon “mediterrán jellegű villaépületben” a XII. kerületben, csakhogy a probléma az, hogy ezzel nem veszünk tudomást a valóságról, ami sokkal szarabb, mint a panel lakótelep, illetve egy jövedelmi kérdést kezdünk csinálni abból, hogy minden szar. Hiszen akinek van pénze az el tud költözni a “mediterrán villába”, akinek nincs, az meg bazódjon meg. Ez ment a Horthy-korszakban is. Pedig u gyanazzal az erővel, amivel Erzsébetet felépítették szarrá, felépíthették volna a Hufeisensiedlungot is, mert a kettő között nem az a lényegi különbség, hogy Berlinben vagy a példa elején szereplő Bécsben több volt a pénz, mint itt, hanem hogy az ott erre nem szart az állam, itt meg igen. Én ennek az a következménye, hogy nem tudjuk, hogy Erzsébeten, vagy Kispesten vagy Budafokon vagy akárhol hányan és milyen körülmények között laknak, viszont hülyeségekbe ringatjuk magunkat azzal kapcsolatban, hogy Erzsébet egy “családi házas övezet”, a II. kerület egy “villanegyed”, meg Budaörs egy “kertváros” és közben a dolgok spontán módon történnek, aminek az egyik következménye például az, hogy többszázezren lelépnek az országból.
Egyébként azt hiszem ezt a témát egyszer már elmondtam, csak most idekívánkozott, meg ezt nem lehet elégszer elmondani.
