I'm OK 😊

[oberkata]

Vett a Drágám az ősszel egy kabrió smartot és egész télen a jó időt várta. Tegnap végre volt időnk, okunk (kisebbik lánya kinézett egy házat a szomszéd faluban és apu véleménye sokat számít, így elmentünk megnézni) kiimozdulni otthonról. 😉

A magyar fodrász - szövetség ajánlásával 😀

Elsehiszem, hogy már két és fél éve tart 😍🥰

Szép tavaszt mindenkinek, aki most tartja 😘

[oberkata]

"Ne mondj semmit. Kitalálom, hogy falusi vagy" - Óber-féle verzió

[oberkata]

Alias varratszedés a Donauspitalban 😀

[deadheadingcrew]

varratni voltál?

[oberkata]

Még december 18-án. Elég alap minta lett.

[oberkata]

Alias varratszedés a Donauspitalban 😀

[marmegintdori]

Sül a bejgli és azon tűnődöm, hogy a kislányom majd melyiket fogja szeretni, ha szeretni fogja egyáltalán.

Majd bevillan az a karácsony, amikor az ünnepi vacsora nekem a vajas kenyér volt, mert anyámék folyami halat rántottak ki, amit én soha életemben nem ettem meg (tehát nem volt újdonság), azzal meg nem foglalkoztak, hogy akkor én mit fogok enni.

Akkor azt hittem, hogy ez normális, mert ugye én vagyok a finnyás és csak 20 év elteltével döbbenek rá, hogy nem, egyébkent ez rohadtul nem oké, hogy nem figyelünk oda, hogy a családból valaki nem eszik meg valamit és akkor ő mit fog vacsorázni. Főleg karácsonykor.

[mindenfoglaltmar]

Napok óta kísért ez a bejegyzés, tegnap sajtos tésztát ebédeltek a gyerekek, mert a halászlevet nem akarták megkóstolni, így a gyufatésztára tettek sajtot. (A holland férjem meg a halászlébe tette a sajtot)

Én ezért érzem magam szar anyának, hogy ezzel rontottam el mindent, hogy mindig van más opció, ha valamit nem akarnak megenni és majd felnőttként azt fogják a fejemhez vágni, hogy én mindig ugyanazt adtam nekik és sose kaptak articsókás polipszuflét.

[rockfarkas]

A halászlére elég kényes vagyok, lehet bármilyen finom, ha a szememnek nem tetszik nem fogom megenni. A finya már csak ilyen. (nyilván van saját receptem ami meg csak nekem jó másnak nem)

[oberkata]

Nekem a kocsonya ilyen. Huszonéve nem is mondom, hogy szeretem, nehogy kapják kóstolót.

Csak az a jó -nekem-, ahogy anyukámtól tanultam.

[oberkata]

December 18-án másodszorra is megműtötték a bal kezem (először Trapezektomie, most CTS és pattanó hüvelykujj), így esélyem se volt hazamenni családozni.

De szerencsére egyre jobban vagyunk a Vikingemmel, így ma vele és Gingerrel, holnap anyósnál a lányaival és vejekkel is ünneplünk. Haza majd január másodikán megyünk. Összekötjük a kellemest a hasznossal. Unokasógor 50. szülinapja és autószerelés.

Sokan tudjátok, hogy a kedvenc ünnepem a karácsony. Nem az egyházi hagyományok miatt, hanem mert ilyenkor összejött a család és jó volt együtt lenni.

Azt is sokan tudjátok, hogy a hó a kedvenc évszakom.

Ma megkaptam a legnagyobb ajándékot.

Boldog karácsonyt mindenkinek, aki a napokban tartja. Aki nem tartja, annak csak simán boldog napokat 🎄😘

[oberkata]

@hofstatterbela

Drága Bélám! Örömmel láttam, hogy vére sikerült kiszabadulni a sok mindenkiből és megnyitotta Bécsben, a Herrengassei metrómegálló mellett kis szerény falatozóját!

De azért szólhatott volna, hogy a legközelebbi bécsi tumblitalit magánál tartjuk 😉

Csókoltatom 😘

[oberkata]

[otthonzulles]

véletlen úgy feküdtem le, hogy hallottam a szívem dobogását

ettől mindig elkap a halálfélelem, hogy ez a szerv szavatolja hogy holnap reggel is felébredjek, de felébredek-e még?

kis koromban sokszor sírva aludtam el emiatt.

dokim szerint ez az átélt trauma hatása.

ne verjétek a gyerekeiteket ha nem muszáj

[samott]

Vagy csak úgy általában ne verjetek a gyerekeket. Meg hát amúgyis, a gyerekek mindig keresik a határokat, ha csak fizikai erőszakkal tudsz úrrá lenni ezen, akkor máris vesztettél vele szemben. Kell az neked?

[wndrpanda]

meglepoen konnyu nem verni a gyereked, de igy sokkoloan amugy

[duplavid]

A szivem megszakad amugy, amikor emlekszem, hogy ra kellett szolni apankra, hogy ne usse az ocsem fejet, mert meg kicsi. (Nem mintha mast verhetne, de ezt most hagyjuk.) (Es azt is hagyjuk, hogy a ket nagyobbik gyerek = en es a hugom szolt ra apankra… ne menjunk bele.)

Es az ocsem volt annyi idos, vagy meg kisebb, mint most a fiam. Es igy… fubazdmeg.

[edsdame]

Meg légyszi lelki terrorban se tartsatok gyereket, mert felnőve azt fogja gondolni, hogy ha verték volna, legalább jogos lenne a PTSD-je. :/

[magoriasocrah]

+1 a nem is értem, miért nehéz nem megütni a gyereked klubhoz

amúgy engem nem vertek, de én is kaptam sokszor halálfélelem-rohamot attól, amit OP írt… szóval a lelki terror része az megvolt, most már csak azt kell elérnem, hogy az én kisfiam ebből ne kapjon… (szoktam tőle bocsánatot kérni, megvígasztalni, elfogadni az érzéseit❤️)

[horngyulabignaturals]

teljesen sírhatnékom lett ettől, gyertek mindenkinek főzök vaníliás tejberizst, aztán megsimogatom a fejeteket és délutáni alvás előtt elmesélem hatszor a kis zöld disznót

[otthonzulles]

kb. 25 éve nem ettem tejberizst. hova kell menni

[annacsii]

amúgy felnőtt korodra tele vagy sérelmekkel a szüleid felé - aztán meghallgatod a barátokat akiket vertek, elhanyagoltak, kiraboltak a szülei, és persze apád egy fasz volt a '90es években hogy nekiállt vállalkozni, ami aztán annyira sikerült hogy átbaszta a két haverja és nekünk úszott el a nagy lakás és volt hogy a panelban is kikapcsolták az áramunkat, mert nem fizettünk rendesen DE mi ott ültünk négyen a sötétben és gyertya mellett szégyenkezve röhögtünk, hogy majd egyszer újra lesz annyi sok pénzünk hogy minden szlát időben befizetünk. és visszagondolva persze utáltam hogy én nem mehetek sítáborba, meg barbie is csak a legolcsóbb volt meg nekem, amit németbeli leértékelésből kaptam, de basszus ti, akik megszenvedtétek a gyerekkort és a mai napig húzzátok miatta az árnyakat én nektek egy elnézéstkéréssel tartozom hogy vha is panaszkodtam az első 20 évemre.

[oberkata]

🤗

Küldök egy nagy ölelést minden bántalmazott kicsi-én-nek.

És közben az enyém itt sír, mert nem úgy és annyira szerették, ahogy neki igénye lett volna rá. De cserében volt pofonofon meg "hogy-dögöltél-volna-meg-mikor-akkora-voltál-mint-egy-mákszem".

Aztán amikor 18 évesen a besikerült "mákszem" ellen döntöttem, én voltam a leggecibb. Mert a mi családunkban ez nem szokás, hogy elvetetjük a gyereket. Nálunk az a szokás, hogy lelkileg nyomorgatjuk a gyerekeket (mert igen, tudom, ő is ezt a mintát hozta, stb)...

Bocsi. Eltértem a témától, de kívánkozott

Ölelés még egyszer

[igor1974]

Hát akkor boldog 51. szülinapot nekem. Mondjuk ennél csak boldogabb volt - talán kivéve a 40.-et, amikor éppen külön voltunk feleségemmel pár hónapig.

Mára ez a terv. Majd jelzek, ha fent vagyok a Hüttében - bár nem hiszem, hogy sok mindenkit érdekel...

Nektek legyen szebb, boldogabb napotok ☀️

[tudjukki-a-viking-visszater]

Csakazértis boldogat, jó utat mára, és egy meglepően kiváló új évet!

[oberkata]

Boldog szülinapot, jó utat, időt mára és lehetőleg egy érzelmileg kiegyensúlyozottabb új életévet kívánok 🤗

[oberkata]

Vasárnap a Ludwig múzeumban voltunk. Még pont elcsíptük a Biedermeier kiállítást.

A többi rész is tetszett. Főleg a Flöge ruhakrálmányok.... Azt hiszem, éltem volna akkor. -nem cselédi sorban😉

Egyrészt nagyon tetszett a csipke fōkötôk festményen való megjelenítése. Engem azzal nagyon megfogtáak.

Másrészt melyik színész hasonlít erre a palira

P.S. szemüveg nélkül gépészkedtem, szóval bocsi az elütésekmiatt 😀

[oberkata]

Викторt meg megüti a guta

[oberkata]

Gute Nacht Routine by Ginger ❤️

[hazastarsi-keksz]

[hobbygilda]

Gyerekkoromban (Szegeden) imádtam! Főleg féléretten, kicsit savanyúan. Kurvaszar szedni, mer tüskés. Mi büszkének hívtuk, de a hivatalos egresen kívül számtalan néven hallottam már: piszke, köszméte. Mostanra a rajongásom csillapodott, részben azért, mert aranyáron árulják.

[willcodehtmlforfood]

Piszke, a piszkeszósz (piszke főzelék?) az egyetlen ami megmaradt rossz emléknek - nagyszüleim addig nem engedtek felállni az asztaltól egy nyáron,amíg meg nem ettem (öklendeztem utána, sose ettem meg ezután)

[kiforditom-szetszedem]

Gyerekkoromban volt pár egresbokrunk, meg pár málna meg pár ribizli. Volt egy gyümölcsfasor is, szilva, alma. Orgonafa, hársfa. Nagyapám mind kivágta, hogy ne egy, hanem két busz férjen be az udvarra egymás mellé...

[troger]

team egres, de nagymamámondta, hogy feléjük "szabolcsban" egyébként köszméte. nem szerettem a savanyú dolgokat, így az egrest sem, de néha megkóstoltam a bokorról. feldolgozva nem próbáltam, de nem is találkoztam vele lekvárként, a főzeléket meg inkább elképzelni se akarom ;)

[oberkata]

Piszke. Nagyanyámnak volt. Éretten, édesen szerettem. A piszkeszószt soha meg nem kóstoltam. Nálunk főtt húshoz és főtt krumplihoz csinálta Mama.

[markoferko]

Isaac barátom pénteken lediplomázott Bécsben, ezzel ő lett az első azande antropológus (ami elég vicces, hiszen).

Pénteken kapta meg a papírt a CEU-n, ő az első dél-szudáni diák az egyetem történetében a koordinátorok szerint. Teljesen hihetetlen a története, és az egyik legjobb dolog életemben asszem, hogy picit segíthettem ebben.

2019-ben hallottam először Isaacről, az Ugandában, dél-szudáni menekültek között kutató antropológus barátom említett egy fiatalembert, akivel egy menekülttáborban találkozott. Kockás jegyzetfüzeteket írt tele interjúkkal, meg egy kölcsönbe kapott mikrofonnal népdalokat és meséket gyűjtött. Bruno haverom készen volt a csávótól, felvette kutatási asszisztensnek, és gyűjteni kezdett neki valamilyen egyetemi alapképzésre, hogy talán valamilyen módon egyszer majd Európában tanulhasson. Issac addigra kétszeresen menekült, egyszer még pár éves korában Kongóba menekült az egész családja a Lord's Resistance Army elől, apja meg is halt pár éves korában, egyedül maradt sok testvérével és anyjával, egészen kicsi korától kezdve dolgoznia kellett. Az iskolája egy mangófa alatt volt, a szabadban, egy tanár jutott mind a 200 diákra. Legalább franciául megtanult. Utána visszatért Dél-Szudánba a függetlenség kikiáltása környékén, és még középiskolát is elkezdhette pár év csúszással, és egy családi jóakarónak köszönhetően nem Yambióban (ahonnan származik), hanem Yei-ben tanulhatott egy bentlakásos gimnáziumban. Ahogy érettségizett, elérte a polgárháború Yeit, és 2017-ben átmenekült - ezúttal egyedül - Ugandába. Hivatásos menekült lett, emiatt semmilyen munkát nem vállalhatott Ugandában, csak telt az idő. Szabadidejében a többi azande menekült élettörténeteit, meséit, álmait, dalait rögzítette, több ezret. Csak úgy, mert érdekelte. Szóval befizettük a legmegfizethetőbb ugandai olyan BA képzésre, aminek bármi kicsi köze is van ahhoz, amivel később foglalkozni szeretne. A hetednapi evangelisták egyeteme hirdetett BA in Peace and Conflict Management Studies kurzust, oda. 2021-re végzett, ekkor írtam rá először. Addigra elkezdett egy blogot vezetni az azande népcsoport szokásairól. Megbeszéltük, hogy jelentkezik a CEU-ra, a költségekkel ne törődjön, majd ha esetleg összejönne az ösztöndíj, akkor majd erre visszatérünk. Megírtam életem legjobb recommendation letter-jét. :D

Annak rendje és módja szerint fel is vették, ráadásul olyan ösztöndíjjal, ami a megélhetését is fedezi (nagyon szerényen) Bécsben. Az első keserű pirula a vízumjelentkezésnél érte, mert az osztrák konzul Kampalában közölte, hogy a dél-szudániaknak Etiópiába kell menniük vízumért, hiába ugandai lakcímmel rendelkező menekült. Elutaztattuk, tettünk egy csomó pénzt a számlájára, hogy úgy tűnjön, mintha lenne neki, így tudott vízumért jelentkezni. Az osztrák hatóságoknak lett volna 12 hete dönteni, szeptemberben elindult a suli, de vízum még sehol sem volt. Isaac a menekülttáborban egy áram és internet nélküli kunyhóban lakott, minden nap 10 kilométert gyalogolt egy Total benzinkútig, hogy be tudjon lépni online. Az egyetem olyan október-november magasságában mondta, hogy ez így nem megy, de várják szeretettel egy évvel később, az ösztöndíj is megvárja.

Decemberben hívta a nagykövetség, hogy megkapta a schengeni vízumot, és legyen nagyon hálás. Mondta, hogy kösz, és akkor egy év késéssel, de megy szeptemberben tanulni. Mondták hogy semmiképp, mert schengeni vízummal a kiállítás dátumától számítva 3 (vagy 4? már nem emlékszem) hónapon belül be kell lépnie az EU-ba, különben a vízum elveszik és sose kap újat. Pánikba esett. Szereztem neki ingyen egy szobát Budapesten, meg elintéztük a CEU-nál, hogy felvették egy online is végezhető vizuálantropológiai kurzusra április 1-től, így teljesen legális volt a tartózkodása. Pénze nem volt persze semmi, de az utazásig hátralévő időre szerzett egy melót Dél-Szudánban egy kutatóintézetnél. Repjegyet meg vettem neki Európába.

Szóval minden sínen volt, ekkor, 2023 márciusában találkoztunk végre először élőben, két évvel azután, hogy elkezdtük szervezni a tanulmányait. Kutatni mentem Dél-Szudánba, de nem Yambióba. Viszont mondta, hogy mindenképp találkoznom kell az anyjával és a nagyanyjával, mert azt hiszik, szervkereskedő vagyok. Erre nem lehetett nemet mondani, lementem négy napra, de megdumáltuk, hogy akkor segít egy régóta tervezett kutatásban (ezt azóta megírtam, és Isaac is írt egy tanulmányt akkori kutatásáról).

A kunyhója előtt találkoztunk, kezében egy nekem készített, kicsinyített gugu dobot fogott. A korábban már említett haveromtól kapott életében először egy okostelefont, aminek kitanulta a kameráját, és a semmiből forgatott egy teljesen nézhető dokumentumfilmet ennek a ceremoniális dobnak a történetéről és készítéséről:

Bécsben a reptéren vártam egy hónappal később, a nyár eltelt munkával és Balatonnal (a kép a balatonfelvidéki Köveskálon készült, ahol kislányom és Brunó kislánya Isaacen doboltak). Csodálatosan nem volt képben Európával, nem ivott még soha szénsavas vizet, nem értette a mozgólépcső működését, és még ezer dolog minden nap. Kurva sokat röhögtünk. Szeptemberben végre elkezdte a sulit, és azt hittük, innen minden sínen van.

Sokat panaszkodott fáradtságra, de hát azt hittem, sokszorosan menekült, nyílván fáradt. De szeptemberben végre lett biztosítása, ezért elment életében először egy orvoshoz. Kiderült, hogy születési szívhibája van, lyukas a szíve, és nem pumpál rendesen, és 30 év alatt el is deformálódott. Azonnal meg kell műteni, közölték vele, mert hónapjai vannak hátra. Mondta, hogy neki most szemesztere van, majd annak a legvégén lehet csak műteni, mert nem lesz több esélye tanulni. A vizsgaidőszak első napján megműtötték, nyílt szívműtét, leállítással, műszívvel, mindennel. Az intenzív osztályon már írta az esszéit. Pár héttel később felhívott, hogy a másik vonalon éppen valami ápolóval beszél, és mondjam már el neki, mi is az a szanatórium. Mondtam neki, hogy nincs időm elmagyarázni, de mondjon igent.

Innentől már tényleg fáklyás menet volt, nyáron terepmunka otthon, másodévben még több esszé és tanulás, majd belerokkant, de lediplomázott, 3.79-es átlaggal (a 4.00-ból), A- szakdolgozattal. És szeptemberben kezdi a doktorit Durhamben, az oxfordi egyetemhez tartozó Pitt-Rivers múzeummal közös finanszírozásban. Persze csak akkor, ha kap angol vízumot. Elviekben arra már jelentkezhet Kampalában. Nagyon csípem ezt a csávót.

Bécsben nagyon sokat segített @krumplicukor, mindenféle hivatali ügyekben, meg ha kellett Isaacnek egy jó szó, akkor kérés nélkül repült <3

[egyszavak]

ennél nagyobb ezértjárokide nem volt még a tumblimon

[oberkata]

Morgääään