Miért néznél kitalált drámákat a tévében, amikor a szomszéd Marika néni és a harmadikon lakó postás szerelmi háromszöge sokkal több fordulatot tartogat? A pletyka a legősibb valóságshow. Ráadásul interaktív: te magad is alakíthatod a cselekményt egy jól irányzott „...és állítólag nem is az ő macskája!” félmondattal.
A pletykálkodás komoly agymunka. Fejben kell tartanod:
- Ki kivel van haragban.
- Ki kinek a kije (és kié volt azelőtt).
- Mit szabad elmondani a takarítónőnek, és mit nem szabad semmiképp megemlíteni a főnök titkárnőjének.
Ez tiszta neuroplaszticitás, a demencia elleni legjobb védekezés!
Semmi sem javítja jobban az ember önbecsülését, mint amikor megtudja, hogy a munkahelyi zseni, aki mindent jobban tud, tegnap este véletlenül a céges chatcsoportba küldte el a kissé mocskos szerelmes versét, amit a kolléganőhöz írt. A pletyka emlékeztet minket arra, hogy mindannyian ugyanabban a cirkuszban vagyunk bohócok.
A pletyka a fénysebesség után a második leggyorsabb dolog a világon az, amikor az irodában valaki azt mondja: „De ezt ne mondd el senkinek!” Ez a mondat valójában egy aktiváló kód. Körülbelül négy perc múlva még a portás is tudni fogja, és a hír eljut a szomszédos épületbe is. Ki vitatná ennek a logisztikai hatékonyságát?
Közös ellenség = Örök barátság
Semmi sem kovácsol össze két embert úgy, mint a közös utálat valaki harmadik iránt. Lehet, hogy semmi közös nincs bennetek a kollégáddal, de amint egyetértően tudtok szörnyülködni azon, hogy a főnök milyen zakót vett fel, máris testvérek vagytok a bajban.
A szabályzat apróbetűs része:
A pletyka olyan, mint a csípős szósz. Egy kevés feldobja az unalmas hétköznapokat, de ha túltolod, csak a könnyek maradnak utána.
Tehát csak okosan a suttogással – és ne feledd: ha a szobában senkiről sem beszélnek ki semmit, akkor valószínűleg te vagy a téma.
Na, ilyet sem láttunk még ...
A magyar miniszterelnök telefonnal paypassal fizet a kolbászért és a sörökért.
Semmi készpénz! :-)))
Amikor Gulyás Gergellyel és akkori barátnőjével együtt laktak Hamburgban ekkora volt a kolbász:
amúgy komolyan, ha elkezdenek ismerkedni a férfiak valakivel, akkor miért nem közlik, hogy barátnőjük/feleségük/gyerekük van, ennek miért utólag kell kiderülnie? miért nem lehet ezt előre elmondani? ehelyett elveszik a potenciális partnertől a mérlegelés lehetőségét, csak azért, hogy nekik legyen pillanatnyi öröm és szórakozás. a szokásos önző és hazug FÉRFI!!! kontent helyett lehetne végre transzparensnek lenni és nem összefosódni attól, hogy esetleg mit gondol a másik? a faszom tibelétek, de komolyan, a pokolban fogtok megrohadni mind :((((
amúgy komolyan, ha elkezdenek ismerkedni a férfiak valakivel, akkor miért nem közlik, hogy barátnőjük/feleségük/gyerekük van, ennek miért utólag kell kiderülnie? miért nem lehet ezt előre elmondani? ehelyett elveszik a potenciális partnertől a mérlegelés lehetőségét, csak azért, hogy nekik legyen pillanatnyi öröm és szórakozás. a szokásos önző és hazug FÉRFI!!! kontent helyett lehetne végre transzparensnek lenni és nem összefosódni attól, hogy esetleg mit gondol a másik? a faszom tibelétek, de komolyan, a pokolban fogtok megrohadni mind :((((
Ó, amikor a podersdorfi hajóskapitány kormánya mellett Nespresso kávéfőző volt és alig fértem fel a nyugdíjas bringások mellé 2012-ben, hogy majd egy önkéntes tűzoltó eresze alá húzodjak be a szakadó esőben, miközben szírénázva jöttek érte a társai.
Ugyan 10 nap nagyon kevés volt erre az országra, de összefoglaló alant:
Edinburgh-ba érkezés reggel, utána a kötelezőkből a legszükségesebbek, este hotel. Ennyi bőven elég volt a nagyvárosból, nem ezért jöttünk!😉
Másnap indulás a keleti partra, 3 napunk volt felfedezni. Útközben Falkirk - The Kelpies és Stirling természetesen.
Majd indulás a túloldalra azért, amiért igazán jöttünk.
Itt már nem hotelekben gondolkodtunk, szerettük volna élni a vidéket. Nagyon helyes kis cottage házikót sikerült bérelni, közvetlenül az Északi-tenger partján. Skócia keleti partjai (is) fantasztikusak:
Fort Williamben szintén házat béreltünk, ami a Ben Nevisre nézett (ez a Brit-szigetek legmagasabb hegye) és még van hó fönt, bár lent is csak 8-10 fok volt, úgyhogy ez nem is olyan meglepő.
Innen csillagtúra-szerűen jártuk be a Highlandset. Volt 4 teljes napunk, így Oban és Glenfinnan volt az első kör, majd Loch Ness, Loch Oich, Loch Lochy.
Ezeket nem tudtuk volna megcsinálni autó nélkül. Passenger princessként persze nem én izgultam azon, hogy egy marhanagy suv-ot kaptunk a szűk sávokra - itt derült ki, hogy a skótok egy valamiben skótok: az aszfalt szélességén bizony csúnyán spórolnak. Ettől eltekintve normálisan vezet mindenki. Skye-on megtapasztaltuk, hogy ha egysávos út van, akkor pláne mindenki otthon hagyja az egóját és előzékeny meg udvarias. Kivéve a barikákat, mert azok szarnak az egészre 🐑
Az én élményeim alapján magasan viszi a prímet két terület:
Isle of Skye
Hatalmas hegyeivel, sziklás partjaival gyönyörű sziget! Portree színes kis házikói, óceánba zuhogó vízesései, világítótornyai... rajzolni sem tudnék szebbet (plusz barikák és hajasbocik mindenhol 🐑🐮)!
Glencoe
Itt esős időnk volt, de azt hiszem, ez A Felföld kvintesszenciája. A Coe folyó völgye így is tele volt túrázókkal, hát nem véletlenül...
The Wee White House, mögötte a Buachaille Etive Mòr nem véletlen talán a leghíresebb fotótéma a Glencoe-ban. A völgy maga egy többszáz millió éves szupervulkán saját magába omlott területe. Itt található a híres Devil’s Staircase, azaz az Ördöglépcső, mely egykor hadiútként szolgált. Az itt átkelő katonák legtöbbje nem bírt a zord időjárással és a meredek hegygerinccel, rengetegen életüket vesztették itt. A hegység mellett közvetlenül elterülő völgy a McDonald klán birtokában volt a 17. században, és később ez vált a glencoe-i mészárlás színterévé is.
Mitológiában is erős a hely: a legenda úgy tartja, hogy a Bean Nighe (az ír folklórból ismert Banshee skót megfelelője) általában azok előtt tűnik fel Coe folyó mellett, akik hamarosan meghalnak, vagy közeli hozzátartozójukat halál fenyegeti.
Edinburgh-ba visszafelé a Loch Lomond partján mentünk végig, kezdődik ott is a szezon lassan, gyülekeztek a lakóautók és a motoros túrások.
Ezeken felül meg kell még emlékeznem az ételről. Egyértelműen fish&chips dominanciám volt, de bármit is ettünk, finoman készítették el. Még az első napon, az autóátvételnél összefutottunk egy magyar házaspárral, ők épp visszahozták a bérautót. Kaptunk tőlük pár tanácsot, pl hogy a lepárlókat ne hagyjuk ki, ha szeretjük a whisky-t. Mondtam, nincs tervben, mert mi nem iszunk, mi eszünk 🤷🏼♀️
Utolsó éjszaka már a reptérhez közel, Uphall településen aludtunk egy kis hotelben. A jelenlegi épületet 1810-ben húzták fel, miután az eredeti fogadó 1805-ben leégett. Eredetileg postakocsi-állomás volt, vagyis az Edinburgh felé tartó utazók itt cseréltek lovat, ettek, aludtak vagy melegedtek fel az esőtől ázott skót utak után.
A Bécsbe tartó gépen a Dundee-i rugby válogatottal jöttünk haza - na az is egy külön élmény volt 😆
ellievsbear
prguitarman
dededos
discoholicmusic
baratheonpilled
romaincrisis
