cherry valley forever
Keni
Show & Tell
Monterey Bay Aquarium
occasionally subtle
Acquired Stardust
PUT YOUR BEARD IN MY MOUTH

Andulka
Peter Solarz

No title available
Stranger Things
"I'm Dorothy Gale from Kansas"
Claire Keane
TVSTRANGERTHINGS
AnasAbdin
taylor price
trying on a metaphor

Janaina Medeiros

shark vs the universe
hello vonnie

seen from United States
seen from United States

seen from Australia

seen from Spain
seen from United States
seen from Israel
seen from Türkiye
seen from Ireland
seen from Switzerland
seen from United States
seen from United Kingdom

seen from Dominican Republic
seen from United States

seen from United States
seen from Thailand
seen from India

seen from Peru

seen from United Kingdom

seen from Türkiye
seen from Australia
@curlyosity
milyen lenne
ha nem a foci körül lenne ekkora kultusz, hanem mondjuk a cirkusz körül? a zsonglőrök meg a bóhocok ilyen félistenek lennének, milliárdokért igazolnának társulattól társulathoz, gecinagy százezres cirkuszok épülnének mindenhol, államférfiak nyilatkoznának arról, hogy az országuk számára civilizációs teljesítmény kérdése a cirkusz, lennének cirkuszmagazinok és cirkusz tévécsatornák, és minden kisgyerek bűvész vagy artista akarna lenni. konkrétan azt a képet látom magam előtt, hogy miközben a porondon éppen egy kis nyuszit varázsolnak elő egy cilinderből, körben a nézőtéren százezres tömeg tombol, állnak ilyen kopasz egybenyakú férfiak, ütik a mellüket és üvöltenek, hogy höj höj höj, mocskos főrvárosi nagycirkusz, meg lobogtatják a molinókat, hogy MEGBASZUNK ZOLI BOHÓC, aztán előadás után hazafele szétbasszák teljesen a 72es trolit. másnap a tumblren meg hosszú threadekben elemzik férfiak azt a félbevágós büvésztrükköt.
kibaszott röhejes lenne, mi? na nekem ugyanilyen a foci is.
Ma lett 10 éves a Zoli bohóc poszt.
Aktuális cirkuszunk
A most megszuntetendo TEK-hez:
jo régen anyukámat is felhívták unokazos csalók, szerencsére hivott engem, szoltam hívja a rendőröket. Azok helyett a TEKesek jöttek. Ültek anyukám konyhajaban sorban, mint a szardiniák, alig fertek be. Várták, hogy a pénz átvételéhez megérkezzenek a csalók.
Hosszu ucsorges után kiderült, hogy a ház másik oldalan hagyták a járművüket. Villogó kékkel...
Nem érdekel a foci
de kevés dologgal értenék jobban egyet :DDD
tegnap este a ligetben sétáltunk, hát egyszerűen agyrém, ami ott épült. A hősök tere, a csónakázó tó, és köztük a teljes utcaszint etető, itató, hugyoztató egységekkel van tele. már egy hete minden le van zárva.
A réten épülő dolgokat meg hatalmas kerítésekkel zárták el, át se lehet sétálni már egy hete a ligeten.
Ilyenkor mindig emlékezzetek arra, hogy "a város mindenkié" jelszó azokra is vonatkozik, akik - a törvények betartása mellett - nektek kevésbé szimpatikus dolgot művelnek. Ez ugyanaz a kategória, mint a futóversenyek meg a tűntetések, meg a köztéri koncertek - aki nem akar részt venni rajta, annak zavaró, aki viszont szereti az ilyesmit, annak elképesztő élmény. Tessék szépen jó képet vágni hozzá, az együttélés az ilyen.
A város mindenkié, de vannak "mindenkibbek". Nem tudsz nekem mutatni olyan futóversenyt vagy kulturális rendezvényt, pride-ot vagy békemenetet, ami előtt már egy héttel lezárnak ennyi mindent, mint a fodbalistáknak. De a vörös bika repülő"nap" is hetekig tartott, és baszta szét a Batthyányi környékén a közlekedést, including gyalogos és kerékpárforgalom. A kibebaszott tüzijáték dettó. Mindenkié, a faszom!
Ez a szükségtelen magyarítás már akkor is divat volt? :)
A jacarandák mára Lisszabon egyik jelképévé váltak.
A Jacaranda mimosifolia Dél-Amerikából, közelebbről Brazíliából, Argentínából és Bolíviából származik. Portugáliába a 19. század elején érkeztek az első példányok.
Lisszaboni történetük kulcsszereplője Félix de Avelar Brotero, a híres portugál botanikus, a Coimbrai Egyetem professzora, aki később a lisszaboni Ajuda Botanikus Kert (Jardim Botânico de Ajuda) igazgatója lett.
1813-ban Brotero kapott egy adag jacarandamagot Brazíliából (amely ekkor még portugál gyarmat volt).
A magokat az Ajuda Botanikus Kertben ültették el, ahol a fák a lisszaboni mikroklímának – a sok napsütésnek és a fagymentes, enyhe télnek – köszönhetően rendkívül gyorsan otthonra leltek.
A botanikus kert falain kívül a 19. század végén és a 20. század elején kezdtek el tömegesen megjelenni az utcákon. Lisszabon akkori főkertésze előszeretettel ültette őket a város különböző pontjain (mint például a Parque Eduardo VII, a Largo do Carmo, vagy a képen is látható Belém környéki utcák), mivel a fa koronája tökéletes árnyékot biztosít a nyári hőségben, tavasszal pedig lenyűgöző látványt nyújt. Télen pedig, ha eső éri őket, a lombok hihetetlen finom illatot árasztanak, ezzel is ígérve: mindjárt itt a tavasz.
Szép hetet mindenkinek! 💜
Próbálom visszafogni magam, de nem megy. Bocsánat!
Zöld volt ma a Bakony
The Mural Company
Fél három. Aludni kéne
Ez a kedvenc képem a mai napon
Creature Aurora Over Norway
Credits: Ole C. Salomonsen, Arctic Light Photo
Miknincsenek. :)
Tanulópénz
Gondoltam végre kipróbálom a Buldak rament, szimplán kiváncsiságból.
Lementem a helyi ázsia-boltba (nálunk vietnámi), vettem egy zacsival a jobbikból, amit szoktak ajánlani a gasztrobloggerek. Úgy is csináltam meg, ahogy láttam a tiktokon, aztán megkóstóltam....
Baszki, rendes magyar fiú vagyok, savanyú cseresznyepaprika, baszott erős lecsó, de erre nem voltam felkészülve :D
Taknyom-nyálam egybefolyik, soha többé - viszont a fogfájásom és az orrdugulásom elmúlt :D
(Dupla csípős csirkéset vettem, ha van emberibb, azt még kipróbálom :D)
same in english, nem bírtam megenni
Héj, hát ne nyomjátok bele a kis zacsikából az összes piros trutyit! :))
Szólhattál volna korábban, akkor megúszom a hajnali könnyezős-izzadós hascsikarást :D
Szóval részemről ennyi, maradok a zöldpaprikás lecsónál :D
Kell a saját tapasztalat, hogy beszélni lehessen róla. :)
Fatcatart.
azannya
oooooooOooOoooh 😳😳😳
amúgy ezek a férjem, a kisfiam meg én vagyunk, mikor valamin megdöbbenünk
Művészet!
Gpoy. Az összes
:(
"Egyre nagyobb számban vannak azok a nők, akiket már nem érdekel a férfiakkal való ismerkedés, párkapcsolat. És ez nem csak egy trend… ez egy csendes és kollektív változás. A nők mentálisan, érzelmileg és spirituálisan is lecsatlakoznak a férfiakról. Nem azért, mert megkeseredettek vagy hidegek lennének… hanem mert végérvényesen kimerültek.
Elegük van a csalódások állandó körforgásából. Elegük van abból, hogy olyan szeretetet adnak, ami nem talál viszonzásra. Elegük van abból, hogy olyan szerepeket kell magukra vállalniuk, amelyeket soha nem szabadna egyedül cipelniük: szerető, gyógyító, terapeuta, anya, coach..… miközben a minimumot se kapják cserébe.
Egyre több nőben, korosztályra való tekintet nélkül az exeik teljesen kioltották a párkapcsolat iránti vágyat.
És nem csak a rengeteg hazugság, kamuzás vagy a hűtlenség hanem a gázlángozás(gaslighting) az érzelmi morzsák, érzelmi elérhetetlenség is. Arról, ahogyan egyes férfiak az elején intenzíven üldözik a nőt… csak azért, hogy elhanyagolják, vagy lelépjenek amint megszerezték. Az erőfeszítés ismeretlen nyelvvé, a következetesség pedig ritkasággá vált.
A nők belefáradtak abba, hogy folyamatosan magyarázzák, milyen bánásmódra vágynának. Belefáradtak, hogy felnőtt férfiakat emlékeztessenek az alapvető tiszteletre. Belefáradtak abba, hogy lejjebb vigyék az igényeiket, csak hogy ne legyenek egyedül. Így hát tesznek egy lépést hátra… és ezzel egy időben egy lépést önmaguk felé.
Mostanság sok nő inkább önmagába fektet. A békét választják az üres kapcsolatok helyett. Egyedül utaznak, egyedül gyógyulnak, egyedül építkeznek. Abbahagyták a várakozást, hogy egy férfi válassza őket… mert ők már saját magukat választották.
Nem arról van szó, hogy nem akarnak szeretetet. Hanem arról, hogy nem hajlandóak beérni valamivel, ami szerelemnek tűnik, de ürességet áraszt. És amíg nem jön valaki, aki békét hoz a problémák helyett, és biztonságot a stressz helyett… tökéletesen jól megvannak egyedül is.
És őszintén szólva, ez nem veszteség. Ez önszeretet és önbecsülés."
A megérzések nem hazudnak. - Gyöngyi Bényei
"Egyre nagyobb számban vannak azok a nők, akiket már nem érdekel a férfiakkal való ismerkedés, párkapcsolat. És ez nem csak egy trend… ez egy csendes és kollektív változás. A nők mentálisan, érzelmileg és spirituálisan is lecsatlakoznak a férfiakról. Nem azért, mert megkeseredettek vagy hidegek lennének… hanem mert végérvényesen kimerültek.
Ez így, ahogy van kb vonatkozik rám is.
Nem azt mondom, hogy mindig könnyű egyedül lenni, és ez egy felhőtlen valóság, de másféle, rám nézve nem romboló ez az egyedüllét. Sokszor nehéz, fárasztó, hogy mindent egyedül kell megoldani, de valamit, valamiért.
Mondjuk az is benne van, persze, hogy túl sokszor csaptak be, használtak ki, aztán vettek semmibe, szóval nem bízom igazából már senkiben.
via the design files
Szép, szép, meg minden, de nekem folyamatosan azon járna az eszem, hogy egy kipattanó szikra meggyújthatja a könyveket.