#sam vaknin

[celestiaquixs]

The Penultimate Narcissist

From the Lab to the Tour Bus Vaknin analyzes narcissism in a ‘lab’; Mustaine fuels the fire in the real world. From “Sister of Sorts” to administrative erasure, this essay documents the objective transition from idealization to discard, backed by the immutable receipts of a witness who, due to Hyperthymesia, is biologically incapable of forgetting. Vaknin’s Theory vs. Mustaine’s Reality: A…

[donotdestroy]

"A narcissist is someone who causes emotional carnage around them and yet feels no guilt or responsibility for the destruction they’ve caused."

— Sam Vaknin

[csacskamacskamocska]

A pillanatkép

Megint Sam Vaknint hallgatok, és teljesen más élményeket ad, mint korábban, amikor azt kutattam, hogy hogyan lehet meggyógyítani egy narcisztikust, szeretettel, kitartással. (ő amúgy diagnosztizált narcisztikus, aki előadásokat tart és terápiát vezet narcisztikusoknak és áldozatoknak. Különleges dolog ez, hogy megpróbálja az embereket bevezetni egy narcisztikus agyába, miközben egyértelműen felvállalja, hogy lenéz minket. Minden pillanatba érzem, hogy miért lehet beleszeretni egy ilyen szörnyetegbe. A hideg racionalizmus mellett a kreativitás és a mentális dominancia annyira, de annyira manipulatív, hogy elképesztő) Nade a lényeg, az új infó amit kiszedtem a dologból (ez egy 3,5 órás előadás, és csak ilyen 20 perceket tudok meghallgatni), szóval a pillanatkép. A narcisztikus agyában te egy pillanatkép vagy. Az a kép amit akkor alakított ki, amikor megismert, beszkennelt, feltérképezett. Soha nem követi azt, hogy te közben változol, alakulsz, érnek hatások, gyarapodsz, veszteségeket élsz meg, ezek hatásai befolyásolnak, megváltoztatnak, tanulsz, élő vagy, dinamikus vagy. Mindig arra fog reagálni, amit a megismeréskor gondolt rólad. Ezért is lesz/van/volt sokszor olyan érzésed, mintha nem is látna téged, nem rád reagálna. Valóban nem lát. De nem is érdekli, hogy lásson. Te pedig sosem fogsz kitöri abból a képből. Sőt, mindent megtesz azért, hogy ha változnál, visszaváltozz azzá, akinek megismert. Azt ugyanis tudta kezelni, uralni, befolyásolni, hiszen azért választott téged.

Normálisan, azt hiszem, van egy első benyomásunk. Bár ez előítéletek halmazából áll, de a célja, hogy megvédjen minket. Sok negatív jellel valószínűleg kerülni fogjuk a másik embert. De vannak jelek, amik versengésre ösztönöznek, van ami rejtett motivációkat aktivál. És vannak amik vonzalmat ébresztenek. Vagy bizalmat. Az ellenszenvek sokszor rejtett érzelmekből adódnak. Ám az ember, normálisan, belátja a tévedéseit vagy felismeri az idegenkedési okát. És képes rá, hogy felülírja. Illetve folyamatában látja a szerettei életét, a változásukat. Én pl anyám szerint nem tudok bánni a pénzzel. Ezt nem tudtam felülírni ezer év alatt se, amikor egyedül eltartottam két gyereket, az alacsony fizetésem ellenére volt többhavi tartalékunk, mindent megvettem amire szükség volt, azt hiszem igazán jól gazdálkodtam a pénzzel. De rendre kibukott, hogy szerinte én nem jól gazdálkodom. Nyilván volt az életemnek ilyen szakasza, nekem is bele kellett tanulnom, de benne ez meggyőződés volt, amit nem tudtam felülírni. De volt más ilyen is. A gyerekkoromból egyetlen motívumot idézett fel mindig, hogy egyszer napokig nem szóltam hozzá. (Amikor kamasz voltam!) De semmi olyan nem létezett, hogy én milyen cuki kisgyerek voltam, hogy imádta amikor ez meg az történt, milyen jó és szerethető voltam (és vagyok). Csak egy dolog volt az EGÉSZ gyerekkorom emléke, hogy egyszer 3 napig nem szóltam hozzá.

Így aztán, azoknak sem volt emléke és értéke amiket tettem érte, amik a szeretetemet és odaadásomat mutatták. Nem vett róluk tudomást. ÉN az voltam, aki nem szól hozzá 3 napig és nem tud bánni a pénzzel.

Nade, el kellett azon is gondolkodom, hogy én követem-e a szeretteim változásait vagy mennyire vagyok beleragadva valami múltba, valami képbe, ami már nem igaz, amit kinőttek, felülírtak. Mondhatjuk, hogy alapjában nem változnak az emberek. Talán az extrovertáltak nem lesznek introvertáltak, a lassúak nem gyorsulnak fel, de ők is megtanulnak technikákat, készséggé válhatnak dolgok. Nagy tragédiák úgy összetörhetnek valakit, hogy teljesen megváltozik. És mi, a szemlélők is változunk. Elvárások, prioritások, érzékenységek változnak, tapasztalatok, önreflexió, terápia lehet hatással.

Uh, a pillanatképből kitörni vágyás rengeteg, rengeteg energiát emészt fel. Teljesen feleslegesen.

[woundgallery]

Even when he seems to be interacting with someone else – the narcissist is actually engaged in a self-referential discourse. To the narcissist, all other people are cardboard cut-outs, two dimensional animated cartoon characters, or symbols. They exist only in his mind. He is startled when they deviate from the script and prove to be complex and autonomous.

---Sam Vaknin

[unwelcome-ozian]

yeehawmyboots23m With all due respect, the term narcissistic abuse was coined by someone with no mental health degree, and the term “covert abuse” which explained the same symptoms already existed.

"I coined phrases such as somatic and cerebral narcissist, narcissistic abuse, no contact, devalued and discarded, cold empathy, and dozens of others." Sam Vaknin.  Source

Sam Vaknin-an Israeli writer and professor of psychology. Source

Prof. Sam Vaknin on Narcissism in General

Oz

[techniche]

In a civilization centred on brainpower, Men have lost the relative edge that brawn used to provide. Monogamy is increasingly considered as past its expiry date: a historical aberration that reflects the economic and political realities of bygone eras. Moreover: the incidence of lifelong singlehood has skyrocketed as people hope for their potential or actual relationship-partners to provide for all their sexual, emotional, social, and economic needs – and then get sorely disappointed when they fail to meet these highly unrealistic expectations.

In an age of economic self-sufficiency, electronic entertainment, and self-gratification, the art of compromise in relationships is gone. Single motherhood (sometimes via IVF, with no identifiable partner involved) has become the norm in many countries. Even within marriages or committed relationships, solitary pursuits, such as separate vacations, or “girls’/boy’ nights out” have become the norm...

...in an age of malignant individualism, bordering on narcissism, men and women alike put themselves, their fantasies, and their needs first, all else – family included – be damned.

- Dr Sam Vaknin (The Death of Sex and the Demise of Monogamy, Chapter 1: The New Normal, pg. 5, 2022)

[ophelia-network]

“The mythological Narcissus rejected the advances of the nymph Echo and was punished by the goddess Nemesis. He was consigned to pine away as he fell in love with his own reflection - exactly as Echo had pined away for him. How apt. Narcissists are punished by echoes and reflections of their problematic personalities up to this very day. Narcissists are said to be in love with themselves. But this is a fallacy. Narcissus is not in love with himself. He is in love with his reflection. There is a major difference between one's True Self and reflected-self.” ―Sam Vaknin, Malignant Self-Love: Narcissism Revisited

Smitten Is Hope by May Heathen

[infpisme]

The vast majority of psychopaths, like an iceberg, are underwater, and like an iceberg, they are inert. They do nothing. They're just there. They torment their spouse by being unempathic, but they don't beat her or kill her. They bully coworkers, but they don't burn the office. They are not dramatic. They are pernicious. Most psychopaths are subtle. They are more like poison than a knife, and they are more like slow-working poison than cyanide.

Sam Vaknin