Given how much I like the band and their two previous albums (more on that topic in the corresponding review post), I was obviously excited for the new release.
Back in May, we got the news about the upcoming album, with the intriguing-souding tracklist, so I marked September 19 in the calendar of my mind and waited while enjoying the first few singles. Naturally, they weren't just enough to quench my thirst for new Dreadnoughts-music, but they were also genuinely awesome!
When the release day came, I was away on a weekend-long trip with my friends, so I postponed listening to the whole thing because I wanted to do it properly. I knew that I was gonna write a review as well, then of course it took me more than 2 months to actually finish it, but here we are.
So without further ado, here is my recension, based on at least half a dozen times of listening to each track:
1 - Polka Pit [9/10]
Not only the first track of the lot, but also the first one that came out as a single, so its job was to set the tone and gather some hype for the album. And oh boy, did it deliver! The song is brilliant and catchy, the concept of a "polka pit" sounds awesome, and that "Katarina Witt" rhyme + the "zicke zacke" part are just the proverbial cherries on top.
P.s.: I kinda want a T-shirt with the "BLOOD, SWEAT, BEER" motto now!
2 - Dark Sleeper [7/10]
When the entire album was available in September, I listened to the tracks in order (because I'm not some barbarian, duh), so naturally, Dark Sleeper was the first "actually new" song. I opened Genius.com to see the lyrics as well, and I was surprised to see it was a mere 2 lines. Okay, so we're dealing with a(n almost) instrumental one then! I didn't even notice where those two lines are chanted until I listened to the song with headphones on. To sum it up, Dark Sleeper is a good one, and I'm thankful for the post about its conception - I never would have guessed how it got its name 😁
3 - Sierra [8.5/10]
There are first names that I just… like. Sierra is definitely one of them, so I was curious to see what this song is gonna be about - and I was not disappointed. The third track is a nice poetic ballad, and even though it doesn't have a music video (yet?), you can kinda see the whole story unfold in your head. Best part: the "bones away!" background vocals in the last verse.
4 - Tarantella Bang Boom [8.5/10]
A.k.a. the self-proclaimed "best song of the album", and I gotta admit, it's catchy AF. Also, it's always great when the song has a story, and The Dreadnoughts' tracks often serve as great opportunities for learning about historical events and/or people - in this instance, the Italian anti-fascist messenger girl Stefanina Moro. The structure of the verses might seem as a bit too complex for the average person's taste, so sadly this song is unlikely to be the next Bella Ciao, however deserving that would be.
When a last-minute addition becomes the best song on the album
5 - The Good Ship Mary Robinson [8.5/10]
One day I woke up with this song in my head and it didn't stop playing all day. (I mean after listening to the album, I'm not a visionary or anything 😅)
Not that I mind the earworm, Mary Robinson is an awesome track! Notable parts are the long outro, the callbacks to Old Maui + to the band's Foreign Skies album, also I gotta add that the Liverpool supporter in me is very fond of the "you'll never drink alone" part. That should be a slogan for something!
Oh, and don't forget to check out on Substack how this track was born - I'm grateful that the "ferrous stone" part is cleared up, I was also wondering (along with whoever added the lyrics for Genius.com) what are the words there…
6 - The I'm Gonna Fight Jim's Girlfriend Polka [6.5/10]
This is probably the quirkiest title of the entire album, and it surely caught everyone's eye when the tracklist was announced - and safe to say, the "content" matches the title's weirdness. Although, there were other strangely-titled songs that I grew to like a bit more a bit faster (looking at you, Twankidillo), this one for me somehow still belongs more to the "WTF is going on" kind of weird than the "haha this is stupid I love it" kind. (Especially the second verse about Jim's mommy.) The simplicity of the chorus on the other hand makes it a great option for concerts, and the reconciliation at the end is a nice closure to the song. (Bonus points for the 1-beat pause before one of the last "hi-ho"-s!)
Wondering how the song came to be? You know where to go by now… HERE
7 - Luang Prabang [5.5/10]
I have to admit, this track just doesn't resonate with me that much. Maybe too rough, too gory? Yeah, it does convey the message about the horrors of war - mostly in sarcastic fashion -, but it does not reach the levels of Johnny I Hardly Knew Ya, for example. Though, I gotta agree that the "dragging" rhythm of the last verse is great, as mentioned in the blog post about this song.
8 - Hungarian Dance [7/10]
I was glad when I saw the word "Hungarian", then I realized it's a famous classical piece by Brahms. What better way to bring me - who's not particularly fond of classical music - closer to it, than making an energizing "polkafied" (is that a word? it is now) version?
9 - The Torrid Brine [8.5/10]
The underrated gem of the album, hands down. Due to English not being my first language, I was not familiar with the meaning of either of the two words in the title, and I still can't get over the fact that "torrid" means "hot", it just looks/sounds like something completely different 😄 Anyway, submarines are a cool topic, the chorus is awesome, the song has a few naval and historical references, what's not to like? Look alive!
10 - Dirge (for Neomar Lander) [6/10]
Three instrumentals? Okay, I know, I know, it's a dirge, and it probably should be without vocals. (Or is it?)
At least the educational purpose of the track is spot on: I probably wouldn't have known who Neomar Lander was, and I was also surprised that the topic of the song is about something so recent.
11 - Firefly [8/10]
I would like to know what this song is about (guess it's not the famous sci-fi show 😅), because there's not much I can say other than "it's a good one". Some parts are hard to memorize, some are easy because of the repeating lines, and overall it has some Roll and Go vibes (I mean the track, not the album) - and it's not the only song that comes to my mind, as the chorus sounds a bit like Problem, and the "God can't help the state we're in" line in the first verse is a quite obvious reference to Poutine.
Overall: Polka Pit was worth waiting for, quality-wise it's a great continuation of the previous albums, it has a little bit of everything, so I'd imagine that it pleases those who like the shanty-esque direction, those who prefer the weird random tracks or getting rowdy in the mosh pit, and the history nerds as well. (Oh, what I'd give for a concert in Hungary!)
Verdict: 8/10
P.s.: By the way, the album art is not AI, not even the art for the "Polka Pit" single. The magnificent embroidered cover was made by Héléne Kardos (suspiciously Hungarian-sounding last name!)
Már tavaly ősszel, a zenekar újjáéledésekor eldöntöttük, hogy a turné valamelyik állomására ellátogatunk, végül némi újratervezgetés (Milánó? NovaRock? Düsseldorf?) után Párizsba tudtunk jegyet venni, úgyhogy az lett a célpontunk. Négyen mentünk barátokkal, pár napos városnézéssel összekötve a dolgot, egy közepes minőségű AirBNB-ben megszállva.
Abszolút hatalmas élmény volt az egész, egy nagyon jól szervezett koncert lett, méltó zárása a From Zero turné európai részének, a hangosítás és a fények is rendben voltak, és bizony a közönség is kitett magáért. A teljes létszámot nem tudom, a stadion ugye 80 ezer férőhelyes, ebből lejönnek azok a szektorok, ahonnan nem látni a színpadot, viszont hozzájön a "pályán" levő küzdőteres tömeg, a ChatGPT szerint 80-90 ezer ember lehetett. Még nappal kezdődött a buli, és szép lassan lett este, a legjobban talán akkor nézett ki a stadion, amikor a melankolikusabb számok, pl. a Lost zongorás verziója alatt mindenki telefonnal világított.
Setlist:
Get the Linkin Park Setlist of the concert at Stade de France, Saint-Denis, France on July 11, 2025 from the From Zero World Tour and other
A szokásos "Act"-ekre osztott fellépés volt, hivatalosan 28 számmal, a teljes One More Light album mellett a The Hunting Party is kimaradt (erre csak utólag jöttem rá), de így is telepakolták mind a jól ismert slágerekkel, mind az új album trackjeivel. Emily (in Paris, höhö) határozottan fejlődött tavaly őszhöz képest (és skandálták is a nevét), Mike pedig kifejezetten interaktívan nyomta, többször is kiment a közönség közé, egy rajongónak még tetkó-mintát is rajzolt. A "régi" számok közül egyedül a Breaking the Habit-et hiányoltam, a From Zero-ról viszont pont kimaradt a kedvencem (Cut the Bridge), szóval ennyi hiányérzetem azért van, de talán majd legközelebb. Cserébe kaptunk rengeteg belecsempészett tracket a "mellékprojektekből", mint a Fort Minor vagy Mike Post Traumatic EP-s számai, a Remember the Name-nek például elképesztően örültem, mert nagyon szeretem. (És azt kell mondjam, az Overflow-nak tényleg jól áll az élő verzió! 😎)
Szervezés:
Erre nem lehetett panasz, gyakorlatilag az odaút és a bejutás egyik lépésénél sem kellett 5-10 percnél többet várakozni, még a merchpultnál sem. Sajna ott az olcsóbb cuccok már elfogytak, a drágákból meg nem akartunk venni, úgyhogy egy-egy csomag LP-Hariboval megelégedtünk. A kétlépcsős security ellenőrzés elég alapos volt (értsd: jól letapiztak mindenkit 😏), de hát na, ez kell ahhoz, hogy egy ilyen kiemelt kockázatú eseményen biztonságban érezze magát az ember. Bent már a szektorunk felé tartottunk, amikor egy láthatósági mellényes, nyakbaakasztós arc odajött hozzánk és némi Google Translate hangalapú fordítás segítségével elmagyarázta, hogy kapunk upgrade-et és egy átülhetünk egy jobb (lentebbi) szektorba, mert vannak ott üres helyek, és fel akarják tölteni azokat. Szóval még jobb helyünk is lett, mint amire jegyet vettünk, az egyetlen bökkenő, hogy ezt nem minden szektorbejárat biztiőreinek mondták el, úgyhogy egy mosdó+büfé kör után majdnem nem sikerült visszajutnunk a helyünkre. 😅 Na de ezen kívül minden nagyon rendben volt, a koncert vége után gyorsan kisöpörték az embereket, és a nagy kivetítőkön még az utolsó metrók és RER vonatok időpontját is kiírták, ami extra jófejség. Sőt, a Saint-Denis vasútállomásnál is kihelyezett segítők kalauzolták az irdatlan embertömeget. Ja meg külön élmény volt a stadionon kívüli buli (koncert előtt és után is), ahogy a vendéglátóhelyekről is LP-számok szóltak, és minden szembejövő ember ugyanazt énekelte. 😊
Random gondolatok még:
A második előzenekarra értünk oda (One OK Rock), ők is jó bulit csináltak, és szimpatikusnak tűntek, pedig sose hallottunk róluk előtte. Az énekesük, Taka, még némi vendégszerepet is kapott a One Step Closer-ben, biztos a meteorás pólója miatt. 😁
A két koncert közben sem unatkozott a nép, nagyon mókás volt a pohártorony-építés, a mexikói hullám, vagy épp a visszaszámláló minden kerek percénél történő üdvrivalgást 😃
Ha pedig bárki azon izgulna, hogy milyen fura lehet ülőhelyes jegyet venni egy ilyen tombolós koncertre, nos azok az ülőhelyek a koncert kezdeténél azonnal állóhellyé változtak, én is maximum addig ültem le, amíg kortyoltam egyet a sörömből (amivel sikerült kihúzni a teljes koncertet, yay).
Egy szó mint száz, nagyon király volt, egy-két számot bevallom megkönnyeztem, azon kívül meg persze szétordítottam a torkom, nem tudom, hogy hogyan nem rekedtem be totálisan másnapra 😁Mellékeltem pár képet, de csak "mutatóba", illusztráció gyanánt, mert találtok azért ennél jobb minőségű anyagokat is.
Köszi ha elolvastad; ha van kérdés, kommentben tedd fel; és aki még ezután megy bárhova Linkin Park koncertre, annak jó szórakozást!
The Dreadnoughts - Roll and Go (2022) / Green Willow (2023) double album review
For the first English post of this blog, why not make a review of my new favourite band's last two albums? It's a bit late, I know, I originally wanted to make one about "Roll and Go", but never got around to do it, so when I heard that a new album is coming out this year, I thought "hey, now is the time to combine the two reviews into one post!" And I'm still freakin' late with this again!
But anyway, let's start the story from the beginning.
At least a decade ago, the first two songs I've heard from The Dreadnoughts were "Sleep Is For The Weak" and "Randy-Dandy-Oh" - no idea whether I found them randomly or someone showed them to me, but I liked both… and then kinda forgot to listen to any of their other songs for a while 😄 Then, fast-forward to approximately early 2020, when at work I was browsing for music, listened to one of the previously mentioned two and through the "related songs" links, found "Gintlemen's Club" (unsurprisingly from the same 2011 album "Polka's Not Dead")…and BAM! Immediately I was like "This is awesome, why haven't I listened to them for ages? Let's discover more!" And I did… and that's why I was anticipating the 2022 spring release of the new album Roll and Go even more. Let's see how it turned out:
ROLL AND GO (release date: June 24, 2022)
1 - Cider Jar [7/10]
Hold up, a booze-infused version of "Twinkle Twinkle Little Star"? That's ridiculously brilliant! 😃 Cider Jar serves as a short intro to the album and the closing "arr-oh-arr" just flows right on to the next track, which…
2 - Cider Holiday [7.5/10]
…was the first track released from the album and in all honesty, did not hit me in the sweet spot back then, but has grown on me since. The prose-like bridge part gives it a unique flavour, and speaking of flavour, the song itself just makes me wanna drink cider or visit the West Country. Or both, preferably.
3 - The Rodney Rocket [8/10]
You never know where artists can find an inspiration for a song. Sometimes, it might be a video about an old alcoholic Canadian fella having fun with some snowy extreme sports in Rodney, Ontario 😁 The Rodney Rocket is easy to sing (mostly due to its percussion-heavy background and the L-C-B-O chant in the chorus), plus the tempo changes well along with the story - the silly-sounding words in the lyrics (dickered, hullabaloo) and a callback to "Fire Marshal Willy" are just the icing on the cake. What's not to like?
4 - Problem [10/10]
Second track to come out as a single and I instantly loved it. Somehow it's just perfect: the repeating "Problem" at the end of lines, occasionally replaced by various - and hilarious! - sound effects, both the beat and the inserted Polish lyrics obviously referencing Sleep Is For the Weak, the backstory of the song, it all just culminates in this masterpiece. The music video is weird enough, although it does not reach such heights, but anyway, who the fuck cares, we are here to listen to songs, not watch them. Problem?
5 - Brisbane Harbour [8.5/10]
A worthy continuation of true sea shanties like "Whup! Jamboree" and "Eliza Lee", and one which surely makes any listener's fingers and feet tap to the rhythm.
6 - Battleford 1885 [8/10]
The shortest "normal" track on the album, and its title was intriguing to me when I first saw it - turns out, music can be educational (duh), because Battleford 1885 sheds some light on a tragic event of indigenous people in Canada (here's the post about the background of the song). Oh, and the ascending drum in the background of the bridge is just… *chef's kiss*
7 - The Storm [9/10]
Beautiful, just beautiful, equally eerie and empowering, with an instrumental break inspired by Greek bouzouki tunes. If the previous song was about the story of oppressed people rising up against their masters, then this one puts you right in those people's mindset. Well done. And I'll be forever grateful for the Substack post about The Storm for introducing Smokey Bastard's "Baba Yaga" to me, I fell in love at first listening.
8 - Vicki's Polka [7.5/10]
Judging by the title only, I thought this was going to be the obligatory instrumental track, but then again, I might have been misled by "Clavdia's Waltz". Instead, Vicki's Polka is rather a love story spanning decades, featuring references to the band's 2010 hit "Polka Never Dies" and the popular folk song "Who Stole the Keeshka?". Assisted by some top folk musicians, the bounciness of this true polka track slows down only near the end, when it's time to say goodbye to the titular Vicki, sadly taken away by the Covid-19 pandemic. Goddamnit, 2020.
9 - Scrumpy-O [8/10]
You've been listening to the songs of the album in order and you're missing the amount of alcohol in the lyrics for a while? Worry not, Scrumpy-O definitely has your back. Just grab some locally made and/or rough cider (that's what "scrumpy" means), learn the words to the chorus, and raise your bottle to the sky!
10 - Tuika [7/10]
Now this is the instrumental track I thought Vicki's Polka was gonna be. The frequently changing speed of the song makes you imagine dancing arm-in-arm with someone at one moment, then jumping into a mosh pit at another. (P.s.: if anyone has an idea what the title means, let me know, I could only find a politician from American Samoa by this name.)
11 - Dusty Ground [9/10]
One of my favourites from the album, a very well executed song. Listen to how the tempo decelerates almost into melancholy in the third verse and then turns back up for the last chorus, just fantastic. The lyrics… likewise. If I'm not mistaken, they are meant to convey the transience of life via a clever metaphor: the ever-thirsty ground, which swallows us up like water. Well, all right, I might have taken a peek at the origin story of the track ;)
12 - Bold Reilly [5.5/10]
Honestly, out of the thirteen tracks, this is the song that resonated the least with me. I wouldn't say it's bad or anything, just… Too repetitive? Too slow? I don't know. Also, being "the worst song of a Dreadnoughts album" is still a pretty high level 😁 And it has a reference to Randy Dandy-Oh, nice!
13 - Roll and Go [8.5/10]
For some reason, I classified the trio of The Storm, Dusty Ground, and this closing track as giving the same vibes - no idea why I feel the similarity, at the very least Dusty Ground is notably quicker. Anyway, all three songs are unique enough for me to love each of them. Roll and Go provides a fine closure to this wonderful album: the musical background resembles a marching band (here I am giving praise to the percussion section yet again 👏), the lyrics emanate the feeling of brotherhood, and the ending slowly fades with the promise of a "fine and lucky day". Amen to that!
Overall: this was easily the release of the year for me. Usually when I listen to an entire album for the first time, the tracks don't really have their own "identity" in the beginning, and the whole thing is just a raw, big mess. Not this time! A few tracks stood out instantly and I grew to love the rest even more. Roll and Go turning out to be that awesome, given the difficulties the band had to face while recording, just proves how talented these guys are. I'll be sure to mention this album when people ask me about my favourites. Verdict: 8.5/10
GREEN WILLOW (release date: March 14, 2023)
1 - We Shepherds are the Best of Men [8/10]
A proper start to the album, with a great rhythm and an even better chorus. Apparently, it's an older folk piece, which has a few versions with different lyrics, but The Dreadnoughts are the first "modern" band to cover it. And oh boy, they did it well! (One small caveat though: the grammar nazi inside me is so bothered by the "We drinks our liquor freely and pays before we go" part every time 😅)
2 - Hej Sokoły (Zal za Ukraina) [9.5/10]
I see two great reasons why this track was chosen as the initial single of the album. Firstly, this song is an absolute earworm. I mean, so dangerously addictive, it can be stuck in your head for a day! Secondly, it's dedicated to the people fighting for Ukraine, and whoever has listened to The Dreadnoughts' songs knows that Eastern Europe has a special place in their pool of inpsirations. Accordingly, Hey Sokoły covers a popular old Polish-Ukrainian folk song, and frankly, I just can't ever get enough of Polish lyrics in the band's songs - no wonder the band fell in love with the suggestion of this cover. Highlight: as the last verse slows down and then builds up into the energetic last chorus… goosebumps, goosebumps every time.
3 - Rigs of the Time [7/10]
It's like a good worker who does not yearn for promotion but is never in danger of getting laid off - not necessarily oustanding in his field, but someone who is trustworthy and does his job well. It has a message and a great chorus. You need tracks like this on your album. (Ironically, the song is about dishonest tradesmen, but still, that's the metaphor I chose. Also, the whole "blaming the rising prices on the war" thing is too real nowadays.)
4 - Roll the Old Chariot Along [8.5/10]
This song is apparently covered by a few artists, but I don't recall hearing it before I listened to the album - only since then, but for that, the almighty Algorithm might be the one to "blame". Anyway, I remember instantly liking it upon the first listening and my opinion remains unchanged: what a fantastic and catchy tune! "And we'll all hang on behind!"
(P.s.: Lads, there's a missing verse - and some other confusion - of the lyrics on the Bandcamp page.)
5 - The Foggy Dew [7/10]
A classic Irish ballad, full of historical references (one of which could even be meant as a hint to "The Bay of Suvla"), so far it was only familiar to me because Dropkick Murphys used it as the opening instrumental for their shows (The Chieftains version to be exact). The lack of repeated parts and intricate rhythm of the verses makes it very difficult to sing along, but nevertheless it's a beautiful rendition.
6 - Twankidillo [7.5/10]
"Half of you are going to hate it, it’s fucking weird." That's the premise I've read before I even listened to the song… and I didn't even mention the strange title. 😄
*1st listening*: They were right, what the hell is this?
*2nd listening*: Okay, it IS weird, but certainly catchy…
*3rd listening*: "Here's to old coal, and to young coal and to no coal at aaaaaaaaallll!"
Yep, it grows on you. It's another cover of a traditional folk song (like all tracks except one), and if you haven't noticed, the lyrics also contain a reference to the album name. Yay!
7 - Spanish Ladies [7/10]
Sorry guys, I have absolutely been in love with Sarah Blasko's version of this song for years, and I don't think anything can change that. To be fair though, this cover is more sea shanty-esque, if you close your eyes, you can almost visualize the crew hauling ropes or heaving the capstan around.
8 - The Unquiet Grave [8/10]
Upon seeing the tracklist, this was the title that stood out the most for me - and damn, it did not disappoint, especially storywise. This tale of love beyond the grave has been sung for centuries, I haven't heard it before, but I must say that The Dreadnoughts have really managed to capture the appropriate eerie vibe which surely gives you the chills. (Bonus funfact for anyone who's familiar with the band's discography: this track was first intended for the 2017 album "Foreign Skies".)
9 - Apple Tree Wassail [8.5/10]
Don't believe Google Translate saying "wassail" is an Arabic word, this catchy track is actually a blessing ritual for apple trees in hope of a good crop to make cider from… although the mental image in my head is stuck halfway between an orchard and a mosh pit due to the song's fast pace. Hell, I hope at some point I'll have the chance to hear it live and jump around like a maniac. (Please come to Hungary!)
(P.s.: The "Let every man drink up his glass" line is possibly a callback to "Spanish Ladies", am I right?)
10 - Roll Northumbria (Loud Version, sometimes called "Heavy Version") [7.5/10]
Green Willow features nine covers of traditional folk pieces and a reboot of one of the band's earlier songs… yep, this closing track is the reboot one. What I said previously about Spanish Ladies, can be applied here as well - I like the original so much that no newer cover can surpass that, even if it's from the same band. Also, I think the original's slow and dark vibe is more fitting to the topic of the song, but if there's one place where the heavy/loud version could be used, it's concerts. The final drum beats provide a great ending to the album.
Overall: When I first listened to the entire album, I thought "maybe Roll and Go set the bar too high", although my reception of Green Willow has improved well since then, as it can be seen in the ratings. A shorter collection of tracks than its predecessor, but it has a bit of everything from patriotic through silly to haunting, while covering well-known and lesser-known folk songs. I know an album a year would probably be too much to ask, so I'll just patiently wait for some fresh stuff from The Dreadnoughts! Verdict: 8/10
Bicajtúra 2022, Tisza-tó - avagy nem csak mi nem számítottunk a melegre
Vannak azok az évek, amikor minden klappol, és vannak azok az évek, amikor egy csomó hátráltató tényező van: sorban mondják le az emberek, nem ideális időjárás, kalamajkák a vasúttal - hát ez az év az utóbbi kategóriába tartozik.
Időpont és helyszín kitűzve viszonylag időben, már csak helyszínt kéne találni. Abádszalók lenne ideális, na de főszezonban 1 éjszakára? Good luck. Ha 75 helyet nem néztem meg / hívtam fel, akkor egyet se, végül a Rév-Panzió nyert, mert ők villamoshálózat-felújítás miatt még "el se indultak" idén. Szállás megvan, csapat szintén (ééés egy ember máris lemondta), már csak bicikli kell. Blaskovicsnál némi könyörgés után átnézik, remek. Akkor már csak vonatjegy. Aha, az eredetileg tervezett reggeli EC-re nincs bringajegy, akkor megyünk személlyel. Ja, de az IC-re sincs, úgyhogy minden csúszik két órát. És azt mondtam már, hogy az előrejelzés szerint 40 fok lesz? Mármint nem kerekítve, szó szerint. Jön is a cikk, hogyaszongya "Arra kéri az utasokat a MÁV, hogy a hétvégén csak a legszükségesebb esetben induljanak útnak" - kösz, és most ezzel mit kezdjünk? 😅
Eljő a szombat, Győrből indulás Bazsival, személyvonatra bicikli felrak, szép kényelmesen elgurulunk Pestig, leszálláskor random cigányasszonytól kapunk valami jézusos papírt meg áldást(WTF?). Következő etap: fél Budapesten áttekerés - voltak kétségeim, de Bazsi gyakorlottabb ilyenben, veszélyes szitu nélkül megússzuk. Keletiben kaja, megérkezik Dani, közben próbáljuk kitalálni, hogy mennyit késik a Füzesabonyba menő IC-nk, és hogy hivatalosan honnan indul. Elvira szerint 7, valóságban nyilván az 1-esről, ami kint van messze a legszélén. Kicaplatunk… felrakjuk a bringákat… de hol van Ari? Végül ír, hogy nem jön, a 40 fokban való biciklizés valóban kevésbé ajánlott 6 hónapos terhesen. And then there were three.
Klíma szerencsére van, viszont negyedóra késéssel indulunk, ami azért para, mert Füzesabonyban 12 percünk lenne átszállni. Kalauznő megkérdez, és hosszas próbálkozás után végül megdumálja, hogy megvárjanak minket - ilyenkor jól jön a vonattípusok közti hierarchia ("csicska személyvonat vs felsőbbrendű IC" 😎). Füzesabony, átrohanás a személyhez, feldobáljuk a bicikliket a baromi magasan levő vagonba. Ilyenkor jön jól, ha valakinek (Dani) a bérelt bicaj miatt van még 2 szabad keze. Elhelyezkedünk némileg lesütött szemmel az utasok között, nem mondva ki, hogy "helló, miattunk vártok itt a klíma nélküli vonatban 25 perce", és robogunk a cél felé. A távolban füst… vajon tervezett égetés? Vagy csak simán ég a tarló? Ki tudja manapság… Délután 4, érkezés Tiszafüredre, az eredeti tervhez képest 2 és fél óra késéssel. Juhé! 😄
Séta a kerékpáros centrumig, közben felhívom a szállást, hogy "csókolom, jövünk, csak nem hatan, hanem hárman, és olyan 6 óra, fél 7 felé ott vagyunk"… *narrátor hang*: "de nem így történt." 😅 Bérelt bicaj kihozva, Bazsi közben szimpatikus tetőkávézót talál, ahova fel lehet körkörösen gurulni. Menő! A kilátás szép, a jégkrém hideg, a szóda meleg (lol), cserébe jégkockával dúsítva a fröccs. Ja meg biciklikerekekből készült székek - igen, jól olvastad.
Most már tényleg el kéne indulni, deeee még előtte iPhone töltő-vétel a program, mert Dani rosszfélét hozott, úgyhogy Tiszafüred összes nagyobb áruházát módszeresen végigjárjuk. Lidl nem nyert, Spar nem nyert, Tesco nyert, három a magyar igazság! Vissza a bicikliútra, fel a töltésre. Aszfalt, horgászok, napsütés. Aszfalt, horgászok, napsütés, alig látjuk a tavat. Az egyetlen izgalom az autók, amik elől le kell húzódni (#chickengame). 1 km múlva büfé. 500 m múlva büfé, hurrá! Sőt, mindjárt kettő is! Legurulunk a Horgász büféhez, párakapu, fröccs, Bazsi felolvassa az áldásos papírt. Megyünk tovább! Hm, fél 8 elmúlt, vajon nem kerestek még a szállásról? Hupsz, dehogynem… visszahívom, "csókolom, megvagyunk, jövünk, most már tényleg csak 2,5 km és odaérünk!" Szerencsére nincs olyan meleg, de csak mert jön a vihar szele. Radarnézegetés, puccos konténerházak, kikötő, és beértünk Abádszalókra! Hol a szállás? Arany János utca, oké. Megyünk indokolatlanul az utca végéig, majd realizálás, hogy a házszám "1-2", mi pedig a 45-nél vagyunk. Remek. Akkor hátraarc 🤦♂️ még egy kis kevergés után meg is van a frissen kialakított kis panzió.
Biciklik bepakolva a hátsó házba, vihar közben megérkezik. Emeleti szállásunk elfoglalva, belépőkártya még nincs, kulcs van. Becsekkolás pipa. Haditerv, fő kérdés: hol kajáljunk? Pedro lesz a nyerő, mert közel van és jó sokáig nyitva. Kellemesen jóleső szélviharban át is sétálunk, beülünk egy frissen felszabadult asztalhoz, és várunk. Aztán még mindig várunk. És még mindig. Már az utánunk érkezőket is elkezdték kiszolgálni… értem én, hogy 2 pincér van összvissz, de akkor is… vajon azt hiszik rólunk az asztal miatt, hogy már épp végeztünk és azért nem jönnek ide? Max Verstappen kartonbábuja rezignáltan bámul a sarokból. Olyan 25 perc elteltével diszkréten jelzem a férfi pincérnek, hogy "valami legyen má' na". Jön egy pincérnő felvenni a rendelést, mérsékelt mennyiségű értelemmel a szemében. 2 fröccs, 1 sör, oké, a kétszemélyes grilltál mennyire elég hármunknak? Megkérdezzük, erre elmondja hogy mit tartalmaz. Ezt mi is el tudtuk olvasni az étlapon, a mennyiségre lettünk volna kíváncsiak… na mindegy, próbáljuk meg. Update: végül is finom volt, habár a háromféle hús közül szegény tarját senki se preferálta, bezzeg a köret annál inkább szűk keresztmetszet. Igyunk itt még egyet? Vagy ne? Áthidaló megoldás: kérjük elvitelre. Hát a kisfröccsöt nem igazán sikerült kimérni, de sebaj, legalább jól szórakozunk 😁
Irány a vízpart! Lagzik hangfoszlányai mindenhonnan, a parton egész komoly élet, mi fel egy üresen álló magaslesre. A világítótorony narancssárga fénnyel festi körbe-körbe a tájat, ami nagyon jól néz ki, cserébe lefotózhatatlan. A közelben fiatal társaság, meglepően korrekt zenéket hallgatva, csajszi besétál a vízbe, marhulás, satöbbi. Chillezünk ott fent egy jó háromnegyed óráig, megnézzük még a strand területén levő mini-vidámparkot, majd hazaindulunk. Aki legkorábban elmegy tusolni, a jutalma hidegebb víz, nekem már elviselhetően langyos 😁 Korai alvás következik, mert hát ugye azért megyünk biciklitúrára, hogy korábban feküdjünk le, mint máskor az évben.
Második nap! Ébredés a reggeli harangszóra, aztán az ébresztőórára is. Strandolás reggel? Áh, ne kockáztassunk, majd ha körbeértünk. Kicsekkolnánk, de hol a bicikliket tároló helyiség kulcsa? Kínos keresgélés következik, majd egy jó 20 perc után Dani felteszi a kérdést, ami elsőre túl egyértelműnek tűnt: nem ez a kulcscsomó az? De. Oké, nem gáz 😅 Elgurulunk a kisbolthoz reggelizni, aztán lóra! Városból ki, töltésre fel, indokolatlan lejtő+emelkedős kerülőút a töltés mellett. Nagykunsági öntöző-főcsatorna becsatlakozás pipa, Kisköre előtti számozott horgászhelyeket megcsodáljuk. Az egyre csökkenő számokból legalább tudjuk, hogy milyen messze a civilizáció! Jön a hallépcső, megállás egy italra a Lépcső bisztróban, legyen az fenyőrügy-szörp (hogy mi??) vagy épp fröccs. Csinos pincérlányok, tobzódó halak, zubogó víz, ja meg amúgy magát a hallépcsőt is illene megnézni.
Át a vízerőművön, majd stop, mert kilátóhely, ahonnan meg lehet nézni a "műtárgyat" a távolból is. Ivókútnál megint stop, mert hát víz. (Még ha fura ízű is néha.) Strand melletti töltésre vissza, elhagyatott szálloda színesíti a tájat. Ahogy a vers tartja, "nána, nána, Tiszanána", strand mellett pihi, helyi látnivaló a Világ Legrövidebb-Legindokolatlanabb Korlátja, ami lehet hogy csak egy törölközőszárító. Tovább, végtelen unalmas töltés és napsütés, Bazsi lehagy minket, és addig vonatot néz. Sarud, ismerős strand, Aquaglide (amit azóta sajnos kiderült hogy elbontanak). Buszmegálló-szerű épületek, még tekerés… érkezés Poroszlóra. Ebédidő! De hol együnk? Tavirózsa étterem egyrészt full tele van, másrészt 2.8-as az értékelése Google-ön, így annyira nem vonz. Akkor legyen a pizzéria! Visszakanyarodunk, leparkolunk. Mit együnk? A többiek erősködnek, hogy ők megesznek fejenként egy egész pizzát. Hát jó, legyen, én hosszas tanakodás után 2 adag krumplilángos mellett döntök… ami még így se hatalmas. Bazsi közben rájön, hogy csak úgy ér haza időben, ha 2 órával előttünk elmegy a vonattal. Így elcsomagoltatja a pizza háromnegyedét és azonnal ki is teker Poroszló vasútállomásra. And then there were two.
Jön a szép új híd, az átvezető szakasz hosszabb, mint gondolnád: azt hiszed, hogy átértél, de még egy kis erdős rész, aztán még egy Tisza-ág, Tiszafüred még mindig 2 km, na mi lesz már? Célegyenes, az lesz. Végre megpillantjuk a TTKC fehér csavaros épületét, körbeértünk!
Van egy óránk, és ebből bicikli leadás után egy negyedóra séta az állomásig, megéri a strandra lemenni? Hát próbáljuk meg, legurulunk… 2020 óta elkerítették, fizetős lett, és lenne benn kábé 25 percünk. Akkor hagyjuk a francba, ne kockáztassunk. (És így nem strandoltunk egyszer se egy teljes "nyaralás" alatt.) Vissza, bicaj lead, séta, indokolatlan mennyiségű pesti busz, érkezés a vasúthoz. Hát nyilván késett a vonat egy csomót (ergó lett volna időnk strandolni)… Bzmotra bicó felpakolás, manuálisan rögzítve a vagon végében (értsd: Dani fogja, hogy le ne guruljon), de legalább nem aggódunk, hogy lekéssük a csatlakozást, mert az is késik 😅 Avagy hogyan jellemezzük a MÁV-ot egy félmondattal 👏
De ez még csak a kisebb gond, a nagyobb az az, hogy állítólag műszaki okok miatt nem lehet rajta kerékpárt szállítani. Hát márpedig muszáj lesz, engem nem érdekel, én felrakom rá. Füzesabony, rengeteg ember a peronon, be is érkezik egyszerre az IC-nk meg egy InterRégió…akkor ezért. Ügyeskedjük fel a biciklit nagynehezen jó másfél méter magasba, erre jön a kalauz hogy a 20-as kocsiba tegyük, mert az a biciklis kocsi. Hogymiafasz? Na mint kiderült, mégiscsak van kerékpárszállítós vagon, csak a légkondi nem működik benne, ezért úgy volt, hogy lekapcsolják, de aztán ez mégse történt meg. Ooookééé. Légkondi helyett cserébe van rajta kábé ötszáz darab, ELTE matek gólyatáborból frissen hazafelé tartó fiatal, hát azért én inkább a klímát kértem volna. Gyanúsan sok embernek nincs helyjegye szerintem, vagy túlfoglalás történt, a mi helyünkön is ülnek, hosszú lesz ez az út így a melegben…
A hazaút további része újratervezve, mert a 18:40-es győri EC-t viszonylag nagy valószínűséggel nem érem el a 18:55-re beérő vonattal (😄). Viszont az IC-nk pont annyi késéssel ér be a Keletibe, hogy a következő onnan induló vonathoz még sokat kelljen várni, de Kelenföldre a személyvonathoz már neccesen érjek át egyedül. Zseniális. Biztosra megyek és előbbi opciót választom egy Railjet formájában. Danit még előtte kikísérem a villamoshoz, időm mint a tenger… szerencsére a Railjet már benn áll, így nem kell csöveznem.
Bicikli felrak, a helyjegyem viszont 2 kocsival arrébbra szól. Oké… addig inkább leülök a közelben, takarító csávó épp felmossa a vonatot, tapicskol a felmosóval az emberek lába között. Jönnek más bringások is, 5 helyre 3 biciklit kényelmesen elosztunk, 1-1 helyet kihagyva… egészen Kelenföldig, amikor is jön a külföldi srác egy nagy bringával. Ami nem fér be a kampó elhelyezkedése miatt. Eh. Még jó hogy ott maradtam. Segítek neki, megcseréljük, ez úgy néz ki, hogy én be vagyok ágyazódva a biciklik közé, miközben a többi felszálló utas nyomakodna befelé. Egy élmény volt, próbáljátok ki ti is. (Ne.) Mindegy, megoldottuk, aztán inkább ott ültem az út további részén (az én helyemen ültek, de egy csomó lefoglalt hely meg üres volt). Győrben sietős lekászálódás egyedül, átengedem a Railjetet, meg még egy tehervonatot, aztán irány haza! (Legalább kipróbáltam az új lámpámat.)
Hát ez is megvolt - nem ez lett a legjobban sikerült év, de ez a tó is körbekerekezve. Már csak a Fertő-tó van hátra, de ettől még persze nem 100%, hogy oda fogunk menni jövőre... 👀
Biztonsági játék - Jurassic World: Világuralom kritika
Gyerekkorom óta imádom a dínókat, sokakhoz hasonlóan nekem is megvolt a "paleontológus akarok lenni" korszakom, és igyekszem minden filmet és sorozatot elfogyasztani, ami a dinoszauruszokkal foglalkozik - hozzátenném, nincs belőlük sok. A Jurassic-filmek kétségtelenül a téma zászlóshajói, a régi trilógiát is nagyon szerettem, és amióta csak elindult az új franchise, a Jurassic World, szűnni nem akaró lelkesedéssel szállok fel a hype-vonatra minden új filmnél. Nem volt ez másképp a záródarabnak beharangozott Dominion esetében sem, csillogó szemekkel ültem be rá a moziba, pláne az egy évnyi extra csúszás után. És még mindezzel az elfogultsággal együtt sem tudom azt mondani, hogy "hú, ez milyen jó film volt", sőt most talán még jobban is zavartak az alkotás hibái, mint mondjuk legutóbb a Fallen Kingdom esetében.
(Ha nem lenne egyértelmű, a kritika spoileres. :D)
A legnagyobb probléma az a filmmel, hogy olyan igazi patikamérlegen kimért mű lett, ami nem igazán vállal kockázatot, nincsenek benn tökös vagy meglepő húzások. A főszereplőknél senkiért nem lehetett igazán aggódni - mármint voltak "veszélyben", persze, de tegye fel a kezét, aki egy pillanatra is komolyan elhitte, hogy a(z egyébként elég népes) társaságból bárkinek esélye van meghalni, aki nem negatív karakter vagy nagyon mellékszereplő. Hol van már Eddie Carr hősi halála, vagy a pteranodonok által megsebzett Billy? Az itteni bagázs kábé karcolásokkal megúszta, talán csak Henry Wu-nak volt felkötve a keze a végére. És ha ennyire nincs tétjük az akciójeleneteknek, akkor meg fölöslegesen tömték tele velük a filmet, mert hogy egyébként nem áll jól neki.
Szóval egyszerűen azt lehetett érezni nézés közben, hogy minden történés, minden dínó szépen óramű pontossággal akkor jön, amikor a forgatókönyv megköveteli, és ilyen jelenetek egymásutániságával lezongorázták az egész művet, kipipáltak mindent a listáról, hogy "na ez is megvolt", de valahogy hiányzott az egészből a szív, az ötlet, az, hogy egy kicsit megállunk és bemutatunk, felépítünk valamit: egy helyszínt, egy karaktert, vagy csak szimplán a feszültséget.
A másik dolog, amivel általánosabb értelemben bajom volt, az az, hogy a szokásosnál is nagyobb veszély (dínók már nem egy zárt helyen, vagy szigeten vannak, hanem jobban kint a világban) a szokásosnál is nagyobb hanyagsággal párosult. És nyilván nem tökéletesen felügyelt környezetekre számítok egy filmben, ahol dinoszauruszok kiszökése kell hogy okozza a konfliktust, de itt olyan "biztonsági" megoldások voltak, hogy csak fogtam a fejem - és ez Máltán egy illegális zugkereskedésben (ami egy kifejezetten érdekes helyszín amúgy, csak nem jutott idő bemutatni) még csak-csak elmegy (rozoga csavarok tartják a helyükön a Carnotaurus-Allosaurus párost), de a szupermodern csilivili BioSyn HQ-ban azért már nagyon nem. Gondolok itt arra, hogy Malcolm kártyája simán kinyitja a legtitkosabb helyeket is; Grant és Ellie simán beszivárognak a laborba; Henry elölhagyja a kártyáját a szobában, amiben az elrabolt Maisie tartózkodik (!); Dodgson nem vezetteti ki Malcolmot a biztonságiakkal a végén; a sáskák termében az üveg nem elég strapabíró; két csúcsragadozót egy biom-ba raknak, stb…
A tény, hogy a vészterv szerint az összes dínót be kell terelni egy helyre (#mibajlehet), jól szimbolizálta a filmet: gyakorlatilag mindent csak bedobáltak, hogy "nesze, ilyen is van", de nem volt idő kifejteni, úgy rohant a film, pedig nem mondhatjuk, hogy rövid a kb. 2 és fél órás futási idő. Ott vannak az Atrociraptorok, amiket rendkívül elővigyázatos módon csak úgy szabadon eresztettek - szinte semmit nem tudtunk róluk, és az elméleti irányíthatóságon kívül nem adtak többet, mint a sima raptorok. (Továbbá tegye fel a kezét, aki fejből tudta, hogy ez egy létező dinoszaurusz-faj neve.) De ugyanezt megkérdezhetném a Pyroraptor esetében is, aminek el se hangzott a filmben a neve, csak megjelent, hőseink megmenekültek előle, és ennyi.
Jó, ami jár, az jár: végre nem egy n+1-edik génmódosított kitalált lény volt a főszerepben, hanem tényleg létezőeket dobáltak be, és ez sokkal jobban áll az egész Jurassic-univerzumnak, elvégre annyi érdekes dínóból lehet válogatni! Ott van a Therizinosaurus, ami talán a legmenőbb pontja volt az egész filmnek, én esküszöm őt vártam a leginkább, hát mennyire vagány már, hogy ilyen félelmetesen néz ki és közben meg növényevő! :D
Egyszóval, az izgalmas és eddig nem látott dínókért jár a keksz (Dreadnaughtus, Dimetrodon, Quetzalcoatlus, stb.), viszont a film elején eléggé ellazázták a magyarázatot az egész világon való elterjedésükről. Ugye a Fallen Kingdom végén láthattuk, hogy kb. húszféle dínó szabadult ki Maisie jóvoltából, továbbá még néhányat eladtak az aukción, na de a Dominion elején már ott tartottunk, hogy minden kontinensen előfordulnak dínók, olyanok is, amikről eddig szó se volt… úgy érzem, ez igényelt volna némi extra háttérsztorit, akár csak annyival megoldva, hogy mittomén, a Nublar-szigetről jövő hajóról nem mindet pakolták be a Lockwood-birtokra, vagy Henry Wu kotyvasztotta őket egy laborban, vagy ilyesmi.
A "sáskák mint főellenség" motívumról nehéz mit mondani: valahol kreatívnak is lehetne nevezni, ugyanakkor nem arra vágyik az ember egy Jurassic-filmben, hogy a csúnya gonosz cég által létrehozott óriás génmanipulált sáskák jelentsék a veszélyt, akik felzabálják a termést. Dodgson is valahogy béna volt főgonosznak, nagyon különös hatást keltett egy ilyen tutyimutyi, nem karizmatikus fazon a BioSyn élén. (Amúgy az az átlagnéző, aki csak a filmekből tájékozódik, az vajon mennyit tudhat a BioSyn-InGen rivalizálásról például?) Henry… hát ő meg kapott egy ilyen "redemption arc" sztoriszálat, megbánta bűneit, és szimbolikusan megmentette a világot a végén… ez úgy végül is kilóra rendben lett volna részemről, ha egy szebben végigvezetett, folyamatosabb karakterív során jutottunk volna el erre a pontra.
A végén az első filmhez hasonlóan megint megkaptuk a "T-Rex vs aktuális nagyragadozó" összecsapást, ami őszintén szólva kezd egy kicsit uncsi lenni, pláne az a része, hogy a két "barát" dínó együtt győzi le a gonoszt - ezt a jelenetet is csak a Therizinosaurus mentette meg, na. A Jurassic Park 3-ot sokan köpködik, de ott meg merték húzni az írók, hogy a Spinosaurus nyerjen. Blaszfémia? Lehet, de legalább tökös. Itt a Giganotosaurus (amúgy máig nem értem, miért nem Gigantosaurus a neve) egy teljesen súlytalan ragadozó, már csak legyintett rá az ember.
Még pár negatívum eszembe jutott, csak így felsorolásszerűen:
Az addig rendben lenne, hogy a máltai sztoriszál egy hatalmas káosz, kell bele ilyen is. De a főteres jelenet… hát gyerekek, az egyszerűen nevetséges, főleg a rolleres csávó, aki teljes lelki nyugalommal gondolta, hogy ő majd átgurul a téren két vérengző ragadozó dinoszaurusz között… az egész film legvállalhatatlanabb jelenete, nem is értem, hogy gondolták…
Nyilván nagy rajongóként csak nem bírtam ki, és megnéztem az első előzetest, aztán a másodikat már nem akartam, de egy másik mozizásnál szembejött. És atyaég, mennyi mindent lelőnek a trailerek, szinte semmi meglepetést nem hagytak a filmből - sokkal jobban járt az, aki úgy ült be a filmre, hogy nem nézett előzetest. (Ez egyébként általános probléma, de most különösen éreztem.) De tényleg, úgy kéne kanállal összekaparni az olyan nagyjeleneteket, amin a trailerek ismeretében még meg lehetett lepődni…
Ami még zavaró volt, hogy kvázi nem változott semmi lényeges a kiinduláshoz képest. Mármint a címben emlegetett világuralom sem jött össze, és igazából a film végén ugyanott tartunk, hogy vannak dínók a világban, egy részük pedig a Dolomitokban ugyanúgy egy elszigetelt helyen tartózkodik, mint előtte.
Ez már tényleg csak szőrszálhasogatás, de az WTF, hogy az egyik jelenetben a Giganotosaurus csak úgy hobbiból bekap egy égő sáskát, és semmi baja nem lesz, majd később Malcolm pont úgy szereli le, hogy egy égő sáskából fáklyát csinál és bedobja a szájába :D
Mi volt még?
Charlotte Lockwood klónozós, génhiba-kijavítós szálával alapvetően nem volt bajom, végre kiderült az igazság Maisie "származásáról", és a dínók klónózásával való párhuzam miatt abszolút odaillőnek tartottam ezt a vonalat a Fallen Kingdomban is - hogy aztán a tudományos része mennyire bullshit, azt nem tudom megítélni. A látványra, CGI effektekre nem lehetett panasz (pluszpont az animatronika-használatért!), de ezt igazából már el is várhatjuk egy ilyen kaliberű filmtől. A régi és új cast közti dinamika elment: nagyon nem tudok belekötni semmi konkrétumba, habár nyilván érződött, hogy ezt a húzást a fanservice követelte ki, nem a történet. És ha már a kikacsintásoknál tartunk, a film rengeteg visszautalást tartalmazott az első Jurassic Parkra az áram visszakapcsolós jelenettől az ikonikus Barbasol-os flakonig, ami egy bizonyos mértékig szerintem rendben van, de például Dodgson Dilophosaurus-os halálát már inkább repetitívnek éreztem, megoldhatták volna máshogy is.
Szóval összességében egy kicsit csalódtam, na. Kiskölyökként talán még elvitte volna a hátán ezt a filmet a dínók puszta látványa és az akciózás, de most már ott tartok, hogy ennyi nem elég, és igényem volt a rendesen megírt történetre - ehelyett a Jurassic World:Világuralom inkább lett egy öncélúan összedobált dínó-, helyszín-, és szereplőhalmaz, kevés pozitívummal. Meg lehetett volna ezt csinálni jobban is, és remélem, hogy a közeljövőben lesz valaki, aki törekedni is fog erre.
Igazából ezzel a RetroShock-os videóval kell egyetértenem, Keny szokás szerint tökéletesen megfogalmazott mindent, úgyhogy aki megnézne egy kicsit profibban összeszedett kritikát az enyém után, az kattintson :)
Miért egy rakás szar az új Facebook design? RAGE POSZT 😡
Disclaimer 1: vegyétek úgy, hogy ezt a posztot még 1 évvel ezelőtt írtam 😅 A 2020-ban belengetett új arculat végül ugye szeptember elején indult be, de egészen december 2.-ig ki tudtam húzni különböző apró trükkökkel, és vissza tudtam váltani normálisba (általad menedzselt csoportnál/oldalnál volt ilyen opció, hogy 48 órára visszaválthattál a régire, és ezt lehetett ismételve nyomkodni egy ideig). Az elmúlt bő 1 évben ahogy szépen lassan próbáltam befejezni a posztot, néhány funkció tovább romlott, néhány másik ellenben megjavult, szóval időnként frissültek az érintett témák, az iromány végső formába öntése előtt remélhetőleg ellenőriztem mindent, hogy naprakész-e.
Disclaimer 2: az alábbi írás csúnya szavakat tartalmaz. Aki nem szeretne ilyet olvasni, vagy olyan illúziói vannak, hogy én nem vagyok képes ilyen stílusban megnyilvánulni, attól előre is elnézést, de talán akkor tessék még most becsukni a posztot.
Nnaszóval, új Facebook layout, avagy "ne a meglévő hibákat javítsuk, hanem alakítsuk át az egész kócerájt, mert attól jobb lesz", sokadik felvonás.
És már előre "hallom" a kétfajta károgást kommentben:
"De hát Enzo, te minden változást folyton csak ellenzel!" -> Ez így konkrétan nem igaz. Azért a 11 év alatt, amióta fent vagyok a Facebookon, komoly mennyiségű olyan fejlesztés is történt, amihez abszolút pozitívan állok: a képkommentek és szöveges taggelés lehetőségétől elkezdve az "On This Day" rovaton át a "Saved" funkcióig (utóbbit konkrétan előre kitaláltam, hogy milyen jó lenne). Szóval a változás önmagában még nem jelenti azt, hogy rossz (mint ahogy azt sem, hogy jó).
"De ez jobb lett, mert van dark mode" -> Öööö, wow. Erre egy hasonlatot szántam eredetileg: a sötét mód miatt örülni az új Facebook-dizájnnak az olyan, mintha annak örülnél, hogy ugyan egy bulldózer letarolta a kertedet, de hagyott ott neked egy zacskó cukorkát. Jó, ez egy picit (nagyon) sarkított példa, de na, értitek... egy jó összetevő (ami engem speciel pont nem igazán hoz lázba) még nem ad létjogosultságot az egész elbaszásnak.
Azt is megértem, hogy a Facebook, mint üzleti modell, szeretne egy falatnyi irányítást az életünk minden összetevője felett. (Ez ugyan kicsit disztópikus jövőt vetít előre, de ez egy másik téma.) Nem hiszed, hogy így van? Hadd soroljak néhány példát:
Az oldal eredetéhez visszanyúló egyetemi közösségépítés? Pipa! (Facebook Campus)
Időjárásjelentés? Pipa! (Facebook Weather)
...satöbbi...
Épp ezért nem a fejlesztők felé irányul a szidás legnagyobb része - mivel én is elég hasonló munkakörben dolgozom, tisztában vagyok vele, hogy nekik egy kész üzleti igényt kell megvalósítaniuk, nem ők döntenek arról, hogy adott esetben még véletlenül se a logikus és hasznos funkciók legyenek előtérben.
Kezdjük azzal, amivel amúgy is kezdeni szoktam, ha belépek: értesítések.
Először is, eltűnt a "see all" aloldal, ami szépen időrendben mutatná őket. Na most biztos én vagyok ilyen kényszeres fasz, de én szeretem a dolgokat kronologikus sorrendben nézni. (Még a nevében is benne van, hogy "krono-logikus", vágod. 😁) A hírfolyamban is ez a "most recent" ilyen másodrendű rendezésként van kezelve, a notikat meg most már egyáltalán nem is lehet eszerint rendezni. Miééért? De komolyan, a Facebooknál mégis mi az isten bajuk van az időrendiséggel úgy általában? Kiskorukban a kronológia megverte őket és elvette az uzsonnájukat, vagy mi a tököm? Szóval nézegetheted valami mérsékelten eltalált algoritmus alapján rendezett összevissza sorrendben őket. De ha már megnézted egy ideje, akkor a régebbieket berakja időrendbe. Na ezt add össze...
Menjünk tovább! Maguk az értesítők is aztán olyanok tudnak lenni, hogy ihaj...például mi a bánatért kapok notit arról, hogy egy általam kedvelt oldal kommentelt(!) egy általam nem is kedvelt másik page alá??? Egy olyan poszthoz, ahol nemhogy semmi aktivitásom nincs, soha nem is láttam, mert valami random ismeretlen oldal posztolta. És ez nem egyszeri eset, folyamatos jelleggel kaptam több ilyet, mutatom:
Miközben arról meg tök esetlegesen kapok értesítést, hogy valaki (ugyan engem nem betaggelve, de) válaszolt egy kommentszálban. Gratulálok.
A slusszpoén, ha épp notification nézetben vagy, kattintgatod végig őket, és közben bejön egy új, akkor szétkúrja a sorrendjét az összesnek, és ez semmi: még csak az olvasatlanokra se tudsz szűrni, mert ezt a funkciót is levették ezek az anyaszomorítók, holott egy darabig ezt konkrétan láttam... nem a régi oldalon, az új designon volt ilyen kis gomb, hogy csak az unread notikat mutatta. Most meg már nincs - vagy valami A/B teszt áldozata vagyok, ez mindig benne van a pakliban.
Arról már nem is beszélve, hogy szintén teljesen indokolatlanul a 20-nál több értesítésnek ki se írja a számát, hanem így lustán odaveti, hogy "20+"... Mi van bazmeg, nem tudsz 20-nál tovább számolni, még nem tanították az iskolában, gyökér? Hát azt érteném, hogyha 99-nél húznak egy ilyen határt, mert azért azt annyira nem egyszerű összehozni, de "20+" noti egy átlagos napon is összejön, pláne, ha a fent említett "senki nem kérte" jellegűek is előfordulnak.
Ha már dolgok számosságánál tartunk, jöjjön az a változás, ami a leginkább felbaszta az agyamat, és még mindig nincs kijavítva.
Elöljáróban: én a Facebookra alapvetően nem azért járok, hogy a hírfolyamot görgessem a végtelenségig, nem is a videók vagy eladásra kínált termékek között böngészgetek - nem, az ottani aktivitásom uszkve 90 százaléka a csoportokban történik. Különböző baráti társaságok, érdeklődési kör alapján összeverődő emberek, tag vagyok rengetegben, tudjátok hogy megy ez. Namármost: az olyan nagy kérés, hogy szeretném látni, melyik csoportban történtek dolgok, amióta legutóbb megnéztem? Tényleg? Komolyan? Ugye nem. Akkor meg MI A NÁTHÁS FASZÉRT nem mutatja, hogy egy csoportban hány olvasatlan poszt van??? Ez egy annyira alap és magától értetődő funkció lenne (mint ahogy a redesign előtt létezett is), és nem csak azért, hogy az én FOMO/"zero inbox" mentalitásomat kielégítse, hanem hát bazmeg ilyet NEM lehet csinálni... most képzeld el, hogy az emailkliensed nem írja ki, hogy hány olvasatlan leveled van, hanem így "találd ki, köcsög". (Csak nehogy ezt lehallgassa a Google, aztán visszafejlesztik a Gmailt is...) Ez a rendkívül komplex funkció egyébként szerepelt egy darabig, láttam az új designon (csak nincs róla screenshotom), aztán megint megszűnt. És ne gyere azzal, hogy jelentsem be, mert ha 30-szor nem tettem meg, akkor egyszer se.
(Szerencsére erre volt még egy trükköm, amivel be lehetett hozni a régi nézetet egy bizonyos aloldalon, hogy látszódjanak a számok, aztán azt kicsinálták, később találtam még egyet, most már az is megszűnt... -.-)
Emellé már csak hab a tortán, hogy értesítéseket is elég eklektikusan kapok arról, hogy XY posztolt ABC csoportba, pláne hogy azóta az ilyen dolgokat a Facebook részben átmozgatta a csodálatos "Groups feed" alá. Tudjátok, az a szar, aminek ilyen kis kutyamenhely ikonja van... ne röhögj, tudom hogy te is tappancsnak nézted elsőre 😁 Szóval hurrá, van group feed, ami megint valami fancy algoritmus alapján csinál neked egy külön hírfolyamot csoportposztokból... legalábbis ez lenne a dolga, de elmesélem mik vannak benne:
néhány releváns és friss poszt a tetején (kb. 20%-ban), ez oké
több napos tartalom, amit már rég láttam
duplázott posztok (általában az első kettőt kétszer rakja bele, mert fuck logic)
ezen kívül (újabban) kb. 50%-ban totálisan random javasolt csoportok, de tényleg minden a Dűnétől elkezdve a corgikon és az önfenntartó közösségeken át a társasjáték-készítőkig...
Mi a francnak? Egy csoport-hírfolyamban én a saját kibaszott csoportjaimnak a tartalmait akarom olvasni, bármily meglepő. Oké, legyen benne javasolt tartalom is (a sima hírfolyam is amúgy is tele van baszva szponzorált meg közvetve releváns posztokkal) - ha minden tizedik ilyen, egy szót nem szólnék, de néha kilométereken át lehet görgetni a "Suggested post from a public group" kezdetű szarságokat.
Innen a feed melől a bal oldali sávban elérhetőek a csoportjaid. Ott is van szépen, hogy melyik mikor volt legutoljára aktív... hahaha, lófaszt, ez is rosszul van számolva, mert ha jól látom, a legutóbbi poszt időpontját mutatja a legutóbbi tényleges aktivitás (komment, stb.) helyett. Azt a kérdést már fel se merem tenni, hogy urambocsá' ne lehetne-e ez is időrendben (ez vonatkozik magára a feedre is), vagy! ne adj isten!! rendezhetővé tenni!!! ááá, ha azt hitted, hogy személyre szabhatod - akkor baszhatod. *ba dum tss*
Még egy kis csoportos epehányás: az "XY posztolt valamit egy számodra fontos csoportba" jellegű értesítések egy részét(!) átmozgatták ide egy Notifications aloldal alá. Na az aztán a csoda! Tehát most az ilyenekről (hiába van beállítva egy adott csoportra, hogy MINDEN nyomorult posztról értesítést kérsz) vagy kapsz rendes notit, vagy ilyen group feedest, vagy azt se. Meg ha kapsz is, hát abban sincs köszönet, a már vagy háromszor megnézetteket is újra felhozza több napig újként. Ha én fejlesztőként ilyen fost adnék ki a kezem közül, beadnám a lemondásom.
Ja ha már csoportposztok: ez egy kicsit újabb (vissza)fejlesztés, de miért nem volt jó a régi "{ember neve} > {csoport neve}" formátum?? Most aztán marha jól néz ki...
Jöjjön egy kis kitekintés a Messengerre is!
2020 decemberben hirtelen brutális visszafejlődésen esett át mindannyiunk kedvenc kék (izé, most már félig lila) színű csetalkalmazása is, amit valami hírközlési adatvédelmi rendeletnek való megfeleléssel magyaráztak - ha te se érted, hogy ehhez mi köze van a becenév-adás vagy a szavazás indítása funkcióknak, akkor üdv a klubban. Egy részét azóta azért visszahozták szerencsére, de például a linkek előnézete az teljesen megszűnt hónapok óta. Ááá, nem néz ki baromi hülyén...
...csak annyira, mint mondjuk a jobb oldali panel, amire szerintem elfelejtették visszapakolni a megfelelő CSS osztályokat, mert hogy ez a minimalista retek kinézet nem egy követendő példa UX-szempontból, abban biztos vagyok. Egy szekciónak a fejléce meg a benne levő felsorolt tartalom is ugyanúgy néz ki, mi van?? Hát nem sok interface design-t tanultam, de erre bátran rámondanék egy karót. Mint ahogy az üzenet mező melletti gombokra is, amik szintén valami egészen szarul néznek ki. Ott van 3 ikon, meg egy pluszjel, amire rákattintva kijön az a 3 ikon, meg egy negyedik. Ha nem szedték volna szét a kép/fájl csatolást, akkor nem kellett volna ez a negyedik. Logika megint nulla. 😒
(Update: most már van ötödik opciónak hangüzenet küldés is, hurrá, de még mindig ronda az egész.)
De ha ez egy friss fejlesztés lenne, aminek egy darabig kezdetleges a dizájnja, akkor azt mondom oké, a négyes metrónál is megszoktuk a "látszóbetont" - de basszameg, egyrészt elég hosszú ideje ilyen, másrészt ez előtte kinézett valahogy! Meg működött is megfelelően. Akkor a 'szomért kell szétbarmolni...
Apropó szétbarmolás: megújult az oldalak kezelése is! "Jaj de jó", gondolhatnád - de ha azt hiszed, hogy ez zökkenőmentesen ment, akkor feltenném a kérdést, hogy mégis mit olvastál eddig a posztban? 😅 Szóval, aki nem page admin, azok kedvéért: kötelező lett ez a Business Suite nevű csoda, amibe az oldal kezelésére szolgáló funkciók egy részéből tudsz átdobódni (visszalépési lehetőség nélkül nyilván), és főleg az üzeneteket, és értesítéseket menedzselheted itt. Ja meg az oldalra posztolás legfontosabb almenüje, a Publishing Tools is újabban ide mutat, aminek tekintetében naná hogy sikerült visszafejlődni: eddig elérhető volt a több nyelven posztolás funkció, most már nem. Taps.
A page-ekről szóló felület amúgy következetesen nem létező értesítéseket mutat, és olyan is történt velem, hogy konkrétan elvesztettem egy oldalt nyom nélkül, aminek az adminja voltam, pontosabban nem csak én, hanem két másik ember is... mindhárman bármiféle értesítés nélkül egyszerűen "kiestünk" az oldal adminjai közül, ami azért érdekes, mert hogy ennyien voltunk összesen és egyikünk se tud semmit a dologról. Illetve...furcsa véletlen lenne csupán, hogy ez volt az az oldal, aminél próbából benyomtam a "próbáld ki az új oldal-admin felületet!" gombot?...🤔
Itt ha nagyon beleásnám magam, szerintem még egy posztot meg tudnék tölteni a talált hibákkal, de inkább a maradék ép elmém megőrzése érdekében témát váltok. Mi van még?
Ha egy csoportképen akarsz megkeresni valakit, azt ezentúl csak arcról tudod, mert a bejelölt emberek listáját csak felugró ablakban tudod megnyitni... miért is működne úgy, mint régen, hogy a listán ráviszed a névre az egeret, és a képen megmutatja, hogy ki az...
A "featured photos" szekció egy tök jó ötlet volt szerintem, de a kis mozaik helyett most ilyen story formában vannak berakva, tehát egyszerre egy látszik, mert fuck logic
A fő tartalom (a középső szegmens) 500 pixel széles - nem szánalmas ez egy kicsit 2021-ben, a világ legfontosabb közösségi portálján?
A "Saved"-be elmentett dolgoknak miért kell kötelezően gyűjteménybe menniük?
Az ismerőseidet miért nem lehet még mindig ABC-sorrendben megnézni? (Jó, ez már tényleg az én személyes faszkodásom, de akkor is nevetséges.)
Mondtam már, hogy szép csendben kicsinálta a jegyzeteket (Notes) is a Facebook?
Na jó, abbahagytam, mert már látom lelki szemeimmel, hogy aki eljutott idáig az olvasásban, az is már forgatja a szemét, hogy micsoda senki által nem ismert/használt funkciók hiányán merek én itt kiakadni. Hogy bebizonyítsam, nem csak ekézni tudom az új felületet, jöjjön pár pozitív változás!
Ööö, van dark mód? Hagyjuk már...
Mintha a kereső most egyből felhozna rendes találatokat is: ha beírod valamelyik ismerősöd vagy csoportod nevét, akkor kiadja a találatot egyből kattinthatónak, nem kell a keresési találatokról odamenned (mondjuk page-ekre ez még nem teljesen működik, ott keresőoldalra visz mindenképp, de ott ha rákattintottál valamire, utána az előzményekben már a jót fogja mutatni). A galéria nézet megjavult kicsit, és hálisten visszacsinálták looposra is, csoportok hozzászólásainál pedig talán ez a "Top comments"-es marhaság mintha eltűnt volna (fingers crossed, légyszilégyszi soha ne is hozzátok vissza). Newsfeed: behozták ezt a Favourites dolgot új feature-nek, és pár hónap után meg is érkezett, ez már majdnem az, mint amit régen lehetett csinálni, hogy csináltál külön hírfolyamot a kedvenc oldalaidból, meg a közeli barátaidból... ja hogy akkor nem görgeted a végtelen alapértelmezett szart, amit eléd hány az algoritmus és nem látod benne a reklámokat? Tűzre vele! Anyátok. Öööö, pozitívumokról volt szó, bocs, szóóóval... lett többféle színes-ikonos posztháttér, yay! Meg szülinap kívánásnál már egyből kirakja az illetővel a közös képeket, hogy albummal tudd felköszönteni!
És úgy körülbelül ennyi jut most eszembe, aztán biztos van még egy rakat funkció, amit meg én nem próbáltam ki sose, és ezért nem tudok róla sem pozitívat, sem negatívat nyilatkozni... ezt tegye meg kommentben, aki szeretné! Meg persze a (legalább a poszt kulturáltsági fokát elérő) véleményeket is bárhol szívesen várom, legyen szó helyeslésről vagy vitatkozásról :)
Bicajtúra 2020, Velencei-tó - avagy kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk!
A Balaton már megvolt másodszor is teljes értékűen tavaly, ezért most új horizont felé vettük az irányt: Velencei-tó! (Meg azért is, mert volt, akinek csak a két hétvégi nap felelt meg.) Messenger-beszélgetés beindul, rekordszámú 9 embernek jó ugyanaz a júliusi hétvége, hurrá! Mire eljött az időpont, a 9-ből 7 meg is maradt, úgyhogy csak rekordbeállítás lett, nem -döntés. De 7 embert sem könnyű összeszedni...
Odaút! Juhé, Ari kivételével Ari és Bazsi kivételével mindenki Győrből jön, akkor mehetünk együtt! Aha...nem. :D Ikeás odaút lett.
Végre nem kora reggel indulunk. Kényelmesen kitekerek a győri állomásra, első hír: Rékáék elaludtak és lekésték a vonatot. :D Pocok megérkezik, akkor már vagyunk ketten... éééés maradunk is ketten, mert (második hír:) Dani hív, hogy mégis inkább biciklit bérel, ezért elindult korábban.
Bringák fel a vonatra, maszk viselése kötelező, telefonról a csapatok összeszervezése Messengeren, és az egész nap áttervezése. Fehérvári indulás off (pedig szépen kinéztem az útvonalat előre), Gárdony az új kezdőhelyszín. Terv: időjárási okokból szombaton a táv kb. egyharmadát tesszük meg, hátha akkor marad idő strandolni a délután érkező vihar előtt (spoiler alert: nem igazán :D)
Bicajbérlős csapat már Gárdonyban fröccsözik a strand mellett, Pocokkal Kelenföldön szállunk át épp egy fordítva bekötött vonatra: valójában Fehérvárra ment a Déliből, de a kiírás és a bemondások szerint visszafelé. Mire odaértünk a tóhoz, a vonat fejben Budatéténynél járt, kevésbé tapasztaltabb utazókat ez rendesen elbizonytalanított volna. Bicajok lepakolva, liftet nyilván nem vesszük észre -> lépcsőn aluljáróba lecipekedés, rámpán fel, Facebook lokációmegosztás be, többieket tartalmazó vendéglátóipari egység beazonosítva. Puszi, pacsi, sportfröccs, bátrabbaknak viceházmester. Mehet is a menet...
...kemény 250 méter múlva megálló, mert ebédelni is kéne. Kolléga által ajánlott kajálóhelyek: 1 db gyrosos (hatalmas sorral) és 1 db hamburgeres (0 sorral). Utóbbit választjuk. Étel és ital mellé vécé-hozzáférést is kérünk a pultoslánytól, de miután másodszorra sem értjük a hely nevét, szerencsét próbálunk. Kicsivel később leesik, hogy nem "sajtot", hanem Sarki Rókát mondott - említett helyen pofátlan vécére kéredzkedés fogyasztás nélkül. Burgeres helyen finom a tortilla és minden egyéb, még újságba csomagolva is. Pocok és Dani alatt összeomlik a pad. Lóra! Mehet is a menet...
...nagyjából 600 méter múlva megállunk, mert elhagytuk Arit, pontosabban ő hagyta el a kulcsát. Mármint a bicikliét, ami amúgy bérelt. (Szerencsére nem lezárt állapotban.) Dani lovagiasan visszamegy segíteni, többieknek szőlőcukor/sör/cigiszünet a Nefelejts utca sarkán. Később megjönnek, de a kulcs nincs meg. Folytatás a parton, lavírozva a strandra/strandról jövők között. Velencefürdő pipa, közben kémleljük az eget meg az Időkép radart - egyik se jelez semmi jót. Velence, egyre nagyobb tömeg, mindenki most találja ki, hogy "jaj, vihar" és menne haza. Buszmegállóban akkora csoport, hogy lefolyik az úttestre. A korzó melletti parkolóban klasszikus "két kicsi kecske a hídon" nevű népi játék, az út mindkét szélén parkoló autók támogatásával. Bicajjal legalább felslisszolunk a lejtőn, amíg a sofőrök szerencsétlenkednek. Tovább az út mentén, majd észbe kapunk, hogy a másik szélén megy a bicikliút. De hol a kemping? Itt a kemping!
Becsekk, a két házból egyelőre egyet kapunk csak meg, de azt se találjuk. Megyünk egy fölösleges kört bejárjuk a kempinget biciklivel, furcsa háromszög alakú házak romos ablakokkal, parti büfé, fotókeret, minden. A kőházak meg amúgy a bejáratnál, ahonnan indultunk, nem ciki. Vajon lehet-e fizetni SZÉP kártyával? Holnap kiderül! Becuccolunk a kicsi szobába, és kupaktanács: mi legyen? Legyen tánc... izé, legyen strand, hátha megússzuk a vihart. A szelet nem ússzuk meg, így marad a labdadobálás nyakig merülve (frizbi ugye kevésbé célszerű ilyen időben). Réka megpróbál sortban strandolni, hátha nem lesz vizes. (De, az lesz.) Na legalább van kint valaki, aki odaadja a törölközőt, amikor kimászunk, közben egy fél strandröpi-pályányi homokot diszkréten befúj a szél a vízbe. A lényeg, hogy megvolt a strandolás!
Átöltözés (jé, nemenként van 1 mosdó, nem összesen), közben észreveszem, hogy alig háromszor hívtak a portáról, hogy beköltözhetünk a másik szobába is. Az egy picivel még kisebb, úgyhogy az lesz a háromfős. Irány a bolt/étterem! Légvonalban 150 méter, de egy kilométeres séta, a Google Maps szerint nincs rövidítési lehetőség. Megcsodáljuk a helyi építészetet, páran majdnem a kocsmába mennek be a bolt helyett. Kisboltban alkoholvétel és a szuperegészségesnek címkézett polcon random nasi 15-féle mesterséges szarral. Kéne vacsorázni is, megnézzük a közeli lángosozót -> "hmm, volt itt egy másik kajálda is" -> az csak cukrászda -> akkor a lángos nyert. Se sonka, se hotdog, de itt legalább nincsenek nevetséges feliratok se (khm cukrászda khm), amik azt állítják egy minden szempontból bejáratnak kinéző bejáratról, hogy az márpedig nem bejárat. Nem viccelek:
Közben Rékáék felfedezik, hogy mégis van rövidebb út a kisbolt és a kemping között. Wow! (Maps-en csak műhold nézetben látszik...)
Esti programhoz keresünk közösségi házat, de az nincs, akkor maradnak a fedett padok a kisházunkkal szemben. Fröccskeverés fesztiválpohárba, társasjátékok halomban, Dixit, Fekete történetek, néha lájtos eső, kedvesen érdeklődő random arcok, sztorizgatás előző túrákról, háttérzenéknek Beatles, és szokás szerint meglepően korai lefekvés. (Na nem mintha elfáradtunk volna az aznapi tekerésben...)
Másnap reggel kényelmes reggelizés ugyanott, háttérben csendélet: üres borosüvegek sorakoznak az ablakban, törölköző szárad az ajtón. Pár vízparti fotó a csendes időt kihasználva, összepakolás, és mehet is a menet... ja nem, először fizetünk. (Jófej a hely, egyrészt lehet SZÉP kártyázni, másrészt nem számolták fel a 8 személynyi szobát hétünkre.) Irány az óramutató járása ellenében tovább! Bence-hegyi kilátó érdekel valakit? Érdekel. És hajlandóak vagyunk felkaptatni oda bicajjal? Nincs az az isten. Akkor majd legközelebb. Hosszú egyenes tóparti út, Sukoró és az arborétum mellett el, aztán jön kábé a teljes táv egyetlen lejtős-emelkedős szakasza. Egy olyan jó igazi k**vaanyázós kaptató után megállunk pihenni egy kereszteződésnél, szembejövő bácsi szerint az egyenes út le van zárva. Na de arra van a katonai emlékmű, nem? Végül annyira nem érdekelt minket, úgyhogy sose tudjuk meg.
Vadaspark bejáratnál tömeg és autók, mellettük szépen lerepesztünk a lejtőn, tovább az M7-es alatt, aztán balra be az erdőbe. Következik Pákozd és némi balatoni flashback: lemegy a bicikliút a főút mellől a falu utcáiba. Még több lejtő és emelkedő, aztán megállunk, mert néznivaló van! Miska huszár szobra érdekesnek tűnik, guruljunk már le hozzá. Többiek kapásból be is célozzák a helyi büfét, gyerekek, itt egy 12 méteres huszárszobor, nem nézzük meg azt inkább? :D Elolvassuk a mű történetét, Ari egyenprofilkép-fotózásba kezd, elég menő kis hely, ajánlom mindenkinek!
Gurulunk tovább Pákozd belterületén a főút mellett, majd elérkezünk a régóta kinézett kanyarhoz (ahol eredetileg találkoztunk volna). Rengeteg biciklis várakozik ugyanitt, úgyhogy talán jó helyen vagyunk. Lekanyarodunk délnek. Bazsi hova lett? Csak észrevette, hogy merre kell jönni... Autópálya felüljárónál mindenki indokolatlanul nekiáll fotózkodni a... ööö, szép háttérrel? Mindegy, folytatjuk az utat a szántóföldek mellett. Balról valami madárles/kutatóház ürügyén megálló. Megnézzük? Ne nézzük? Réka elmegy a bevezető útig és hozza a hírt, hogy le van zárva. Akkor kérdés eldöntve. Bazsit megpróbáljuk elérni, aztán egyszer csak felbukkan egy nem várt irányból. Hát került kicsit, na. :D
Hosszú egyenes úton tovább, majd az egyik kanyarban egy büfé. Konkrétan Kanyar Büfé. Nahát, milyen frappáns név, meg is állunk fröccsözni meg jégkrémezni. (Jé, létezik Soproni Málna Ale?) Ülőhely nincs, de jó nekünk a fűben is. A kis belső hűsölés után folytatás nekünk a 7-es út mellett, furcsa járműveknek a 7-es úton. Éééés újabb látnivaló! Sarvajc-kereszt és kilátó. Előbbinél érdekes a sztori, utóbbinál...hát, inkább maga a kilátó, mint a látvány: ilyen meredek lépcsőt én még kilátón nem láttam, viszont trapéz alakban ki vannak vágva a lépcsők, hogy ne verd be a térded. Wow.
Agárdon az egyik kikötőbe kimegyünk, mert jól néz ki. Csoportkép egy idegen srác segítségével, a mögöttünk elhúzó vitorlással, mert... hát jól néz ki. Áttekerünk az agárdi strandon, majd a kölcsönzősök lecsatlakoznak, mi tekerünk tovább. Vízparti bicikliút, kishíd, még több strand, aztán egy jobbkanyar és már körbe is értünk! Megállunk ugyanott, ahol a kezdés előtt is fröccsöztünk, Pocok még az öngyújtóját is megtalálja, amit előtte nap elhagyott, a kulcs viszont nincs meg. És amikor már azt hinném, hogy semmi random meglepő dolog nem történik aznap: a pultnál várakozás közben a büfé benti, strandos feléről egyszer csak rám köszön általános iskolai haverom :O Aki egyedül van az egész strandon, de legalább a vízimentő csaj csak vele foglalkozna ;) Ilyen kicsi világot!
Dani közben elköszönt, mert siet. Mi iszogatunk meg ötletelgetünk, hogy kéne még egyszer menni a nyáron. Aztán kinézzük a megfelelő csatlakozással rendelkező vonatot és gyors vécékör után viszonylag kényelmesen elérjük. Kelenföldi hipphopp elröppen az út, ott pedig még bővül is a csapat Réka haverjaival. Maszkok ismét fel, 2 óra zötyögés Győrbe, kevésbé szétszakadva, mint odafelé. Képek fel a Drive-ra, elköszönés... de gyorsan vége lett!
Na ez is megvolt, de szerencsére nem fogytunk ki az úticélokból: ott van még a Tisza-tó, a Szigetközben is lehetne tekerni, és az örök klasszikus Balatonhoz is jó visszatérni. Ezt a programot legalább nem cseszte el a koronavírus, az is valami. Jövőre ismét két kerékre szállunk!
Tegyük fel, hogy az emberfia online buszjegyet szeretne venni Écs-Győr viszonylatra, pár nappal előre. Automata ugye nincs a kiindulóponton, a sofőrnél jegyvétel meg ugye szintén nem opció, mivel a busz eleje le van zárva a k*r*avírus miatt. Sebaj, megoldjuk online! Volánbusz pont hu kezdőoldalon ott virít az "ONLINE JEGYVÁSÁRLÁS" gomb. Megnyomom, bejön az űrlap, beírnám, hogy "Écs", na de ilyen lehetőség nincs a listában (sőt, nem is jön fel lista). Vajon mi alapján vannak elérhető települések? Móvár, Tatabánya, Budapest van - Sopron, Tata, Hegyeshalom, Kapuvár pl. nincs. Rejtély.
Oké, nem csügged az ember, próbáljuk meg a mobil alkalmazásban. Le is szedem a kiváló 1,6 csillagos átlagértékelésű "Közlekedési mobiljegy" nevű csodát (mi baj lehet...:D), feltelepítem, elindítom. Rögtön regisztráltatni akar. Anyád. Szerencsére van "Kihagyás" gomb, és rá is lehet menni a vásárlási folyamatra. Itt Budapest van beállítva kiindulási helynek, megváltoztatnám, erre összefossa magát az egész és bezáródik az app. Na még egyszer. Nagy nehezen sikerül eljutni a Volánbusz helyközi opcióig, ahonnan azt hinné az ember, hogy csak beírja a kezdő- és célállomást, és sínen van. Aha, jó vicc. Innen úgy működik a dolog (és a hivatalos útmutatóban is ez van!), hogy nézd meg a menetrendek.hu-n, hány kilométer a távolság, kerekítsd fel, és az alapján válaszd ki a megfelelő jegytípust. Természetesen az 500+ km-re szóló jegytípus van legfelül, mert úgy logikus, gyakran szokott mindenki Padovába és Lipcsébe utazni. (Főleg Volánbusszal :D) Legörgetek a 20 km-esig, kiválasztom, beállítanám az érvényesség kezdetét (hétfőn) csütörtökre, de csak másnapig lehet. Sóhaj. Akkor majd szerdán.
Szerda, Round 2.
Lásd előző lépések, érvényesség dátuma kiválaszt, majd szomorúan konstatálom, hogy muszáj bejelentkezni (jelen esetben regisztrálni) a vásárláshoz...oké. Személyes adatok...számlázási adatok (hiszen egy nyomorult buszjegy vételekor a pénztárban is elkérik az összes adatod a számlázási címedtől kezdve a telefonszámodig...ja, nem)...megerősítő link emailben...kész, megvagyunk. Bejelentkezek, rutinból végignyomom a kilométeres kiválasztós k*rvaanyját, fizetnék bankkártyával... visszairányít a Simple az appba, töltikézik percekig, majd kiírja, hogy "sikertelen fizetés". Na akkor még egy kört, csapos!
Ugyanez lejátszódik, majd észreveszem, hogy az alkalmazás-beli egyenlegemre rákerült az összeg. Úgyhogy így a harmadik fizetési próbára bankkártya helyett kiválasztom, hogy "Egyenleg", és azonnal sikerül. Hurrá!
Fejlődik az ország, meg digitális átállás, meg minden! Yay. (Még nem döntöttem el, hogy ez a folyamat volt-e e nagyobb kalap szar, vagy a MÁV honlapján vonatjegyet venni.)
Utólagos plot twist: az alkalmazásban nem lehet képernyőfotót csinálni :D
Ha egy mondatban kéne összefoglalnom: nem volt ez rossz, de a jó nem ilyen. Az előző két film nagy baklövései közül egyiket se ismételte meg ugyan a Skywalker kora, de persze ez messze nem jelenti azt, hogy hibátlan lenne.
(Disclaimer: Ennek az értékelésnek az alapját frissen a moziból jövet írtam, ilyenkor - a The Last Jedi-hoz hasonlóan - még az élmény hatására pozitívabb volt bennem az összkép, azóta viszont kis túlzással ahogy egyre több emberrel beszélek a filmről, egyre jobban látom a hibáit. Szóval kicsit megtoldozgattam utólag, beleszúrva még egy-két - nem feltétlenül saját - gondolatot.)
Az nagyon meglátszik a trilógián, hogy nem volt benne 2 egymás utáni film, amit ugyanaz a bagázs rendezett volna, így egy kicsit az a néző érzése, hogy a 8-asban bevezetett dolgok közül kidobtak egy csomó mindent, míg az itteni történetszálak sokkal jobban estek volna, ha jobban fel lettek volna vezetve, előzményekkel, ráutalásokkal, satöbbi. Cserébe viszont fanservice, na az volt benne dögivel, de tényleg, az utolsó cseppig mindent beleraktak a Han-Lando-Wedge triótól kezdve az ewokokon és a jawákon át Luke szigetéig, már komolyan mondom, a gunganeket vártam kis túlzással :D Emiatt (is) elég zsúfolt lett, a túl pörgős in medias res kezdés után is az ment végig, hogy "hopp, ide is elugrunk, oda is egy kicsit", miközben 16 óra volt hátra a beharangozott naaaaagy támadásig. Szóval na, a távolságok érzékeltetése az nem erőssége a filmeknek (jó, tudom, itt van hiperugrás), mint ahogy a gravitációra figyelés se, ez Az utolsó jedik-ben kifejezetten zavart, itt inkább csak a vége felé (lásd Finn-ék egyensúlyozása az épp lezuhanó birodalmi hajón, majd átmászás a Falconra).
Történetszálak terén: változik a világ, ez már nem a régi trilógia, nem a beskatulyázott nagybetűs Jó és Gonosz kategóriákba tartoznak a főszereplőink, Rey és Kylo is kilengett a másik oldal irányába, sőt, utóbbi ugye át is állt végül, míg ellensúlyként visszatért Palpatine császár, seggből előrántott minimálisan megmagyarázott előtörténettel (a Snoke-klónok a tartályban azért mennyire királyak voltak!). Én előzetesen azt hittem, kevésbé hangsúlyosan és kevésbé "materiálisan" lesz jelen a történetben, ehhez képest már az első jelenetben mutatták, hogy bizony nagyon is valós. Rey igazi származása alapvetően cseles húzás (Palpatine családfájáról kb semmit nem tudtunk a prequel-ekben), ha nem nézett az ember teóriákat, még meg is lepődhetett. A sivatagi villámszórós jelenet után (ami egyébként a film első igazán nagy csodálkozást kiváltó momentuma) viszont már sanszos volt, hogy kivel is áll rokonságban. És így legalább az a tény is igaz maradt, ami a TLJ kevés pozitívumának egyike: hogy Rey szülei tényleg "senkik" voltak. (Bár...az Erő-érzékenységnek nem kéne öröklődnie?)
Ha már Rey: egy picit zavart, hogy mennyire OP lett a karakter Erő-használat terén, annak ellenére, hogy nem kapott on-screen olyan értékű kiképzést, mint mondjuk Luke a Dagobah-n. Oké, eltelt egy kis idő az előző rész óta, meg Leia irányításával is gyakorolt (akihez mondjuk szintén nem kaptunk sok Jedi-előtörténetet, khm khm), Luke is valamennyit képezte, meg ugye a családi vonás is megmagyarázza a dolgot valamennyire, de egy picit így is erősnek tűntek az olyan dolgok, mint fénykard megállítása kézzel, transzporthajó visszahúzása a levegőből, vagy (főleg) az Erővel gyógyítás. Mondom még egyszer, ezeket sokkal könnyebben bevette volna a gyomrom, ha lettek volna példák az előző filmekben, ahogy gyakorolja ezeket a skilleket / félig sikerül neki / beszélnek róla valakivel / satöbbi, ilyen volt például a Daniel Craig által alakított rohamosztagoson alkalmazott elmetrükk a 7.részben. A saga zárásához méltó volt, hogy a lányban egyesül az összes Jedi, míg a császárban az összes Sith, maga Palpatine megölése is tetszett, ahogy Rey a dupla fénykarddal visszaküldi a villámait az öregre, és így kihasználta azt a kiskaput is, hogy nem kellett a karddal lesújtania rá, ami ugye Palpi szerint a sötét oldalhoz való csatlakozás feltétele lett volna. (Pedig a dupla fénykardos Dark Rey a látomásban elég menőn nézett ki, na.)
A régebbi trilógiákban sokat emlegetett egyensúly megint nem áll fenn, hiszen most van 1 db Jedink, akiről tudunk, Kylo pedig Leia mellett a már-már divatos "elpárolgós" halállal a film másik áldozatává vált - előtte a csók rettenetesen hatásvadász cheesy húzás, a hardcore Reylo shippereken kívül szerintem mindannyian meglettünk volna nélküle, az egymás kölcsönös feltámasztása pedig szintén kicsit nevetségesbe ment át (Rey leszúrja Kylo-t ; meggyógyítja ; Rey látszólag meghal ; Kylo meggyógyítja ; Kylo hal meg...). Konkrétan Rómeó és Júlia utánérzésem volt itt :D Ja meg ha már utánérzések, a Rey szüleiről szóló visszaemlékezéseknek és elbeszéléseknek némi Harry Potter-hangulata volt, a végén Finn és Jannah megmentéséről meg a Gyűrűk Ura vége jutott eszembe, csak itt vulkán helyett csillagromboló volt a helyszín, és sasok helyett a Sólyom jött. Ó, és persze hogy a Marvel se maradjon ki, a Bosszúállók:Végjáték epikus "I am inevitable."-"I am Iron Man." jelenetének megfelelőjét is kipipálhatjuk a Palpatine és Rey közti "I am all the Sith."-"I am all the Jedi." párbeszéddel.
Ha már Leia búcsújára utaltam, az ő jeleneteivel kapcsolatban nyilván technikai nehézségek merültek fel Carrie Fisher sajnálatos és váratlan halála miatt - összességében azért jól megoldották, de kicsit érződött, hogy hirtelen kellett kezdeni valamit ezzel a szállal: az ágyra lefekvésnél már tuti hogy más játszotta Leiát, ez nem is lett zavaró, talán csak a kivetülésétől lehetett volna várni egy hosszabb beszélgetést a fiával, nem csak egy szót, hogy "Ben". Chewbacca reakciója mondjuk érzelmes lett :( Apropó Chewie, én első pillantásra el is hittem, hogy meghalt a transzporthajó felrobbanásakor, de azért jobban meggondolva erős húzás lett volna ennyire sokkolóan és nem egy hősies szituációban kiírni egy közönségkedvenc karaktert. Pedig lehet, hogy érdekes lett volna azt kibontani, hogy Rey-t ez a tette mennyivel sodorja közelebb a sötét oldalhoz.
Még pár darabka gondolat felsorolásszerűen:
A kiszámíthatóság is többször felróható volt a film hibájaként, például teljesen egyértelmű húzás, hogy Landoék az utolsó pillanatban megjönnek egy bazinagy flottával és megfordítják a vesztésre álló csatát. Persze, jól nézett ki, de néha nem ártana meglepetést okozni, és nem csak olyan "könnyen jött, könnyen ment" típusú apróságokkal, mint hogy Hux volt a kém az Első Rendben - amire nehéz bármit reagálni a pillanatnyi meglepődésen túl, nem zavart sok vizet.
Kylo és Rey az összeköttetésük során hol látja egymás környezetét, hol nem? Illetve hol átesnek dolgok, hol nem? Ez is mintha kissé lazán lett volna kezelve. Meg egyébként is, ez így mennyire kényelmes, hogy a főszereplők akárhol vannak, kapcsolatba tudnak lépni egymással - vagy ilyen kivetülésekkel, vagy a minden körülmények között működő adóvevőkkel.
Poe továbbra is elég semmilyen egysíkú karakter (most egyedül annyival lett bővítve, hogy fűszercsempész volt), viszont a többi szereplővel jó a dinamikája, pl. a Zorii nevű sisakos csajjal, a film végén a szavak nélküli jelenetük zseniális lett.
Rose a 8.filmhez képest (vajon a rajongói felzúdulás hatására?) sokkal inkább a háttérbe került, és meg is komolyodott emellett.
Az Első Rendben Pryde tábornok például remek mellékkarakter, csak hát nála is jobban jött volna ki, ha már korábbról fel lett volna építve.
A Ren lovagokról jó lett volna többet megtudni, így kb Captain Phasma sorsára jutottak: nem sok minden derült ki róluk, és kaptak egy megalázó halált. (Amúgy miért nem volt fénykardjuk például?)
Ha már fénykard #1: Leia fegyverének "beszerzésén" kívül Luke bolygójának kábé olyan szerepe volt ebben a részben, hogy "Rey leült a padra megigazítani a cuccait és kifújni magát". Ja meg hogy ugye porgok nélkül nincs fanservice.
Ha már fénykard #2: a végén a két kard eltemetése a Tatooine-on a duplanapos (BB-8-re hasonlító) naplementével szép zárójelenet, elismerem. Arról nem is beszélve, hogy így nyitva hagyja a lehetőséget a folytatásra (már szinte látom a kétezerhuszonvalahányas ötletet, hogy "nahát, valaki megtalálja az eltemetett fénykardokat!").
Moziban nézve többször is zavaró volt az éles villódzás, főleg az Exegol-on játszódó jelenetekben. A kezdő képsorokban viszont Palpatine arcán a két irányból váltakozó árnyék egyszerű és nagyszerű vizuális hatás, azért határozottan jár a pluszpont.
A csillagromboló-flotta elég parán nézett ki, és a Final Order mint terv/elnevezés is fenyegetően hangzik, de ez is megint egy előrángatott dolog, honnan lettek azok oda??
Vicces, hogy csak nem bírták ki, ebben a filmben is kellett bolygórobbantó fegyver (és a használata), de most már legalább csak egy csillagrombolóra szerelt ágyú méretében. Ha lesz következő rész, abban tuti, hogy ha csak egy gránátvető méretű dolog erejéig is, de ismét előjön valami hasonló.
C3PO hozta a komikus karaktert, és nekem bejött az a húzás is, hogy tervezési korlátok miatt nem tudja kimondani a Sith nyelven felvésett írás fordítását, ötletes vis maior szitu. De hogy R2 tárolóegységei megbízhatatlanok lennének? Luke pont az előző részben játszotta le a több évtizedig őrzött "You are my only hope" jelenetet...
A kis hajszárító droid is elment, mint plusz humorfaktor, és még haszna is volt.
További mellékszereplők: Babu Frik haláli figura, én csíptem ; Finn azt hittem összejön Jannah-val (ha már a Poe-val való melegrománcot nem merték bevállalni a készítők) ; illetve jó volt látni ismerős arcokat kisebb szerepekben a lázadók között, mint Dominic Monaghan vagy Greg Grunberg.
Ha már Finn és Jannah: az Első Rend által "besorozott" gyerekek szála kibontást érdemelne, viszont az előző rész végén belengetett Erő-érzékeny gyerekes témát meg teljesen elfelejtették - a Canto Bight-os kirándulást legalább eddig ezzel az érvvel lehetett valamennyire védeni, de így most már nem, ez elég szomorú.
Ha a mostanában terjengő pletykáknak csak a fele igaz, akkor elég rossz irányba tart a filmvilág, vagy legalábbis az annak nagy részét uraló Disney. A Star Wars-ból viszont biztos, hogy jönni fog még sokminden az elkövetkezendő években, addig is nézzetek The Mandalorian-t, meg februártól Clone Wars 7.évadot!
Tavalyi Fertő-tavi kiruccanásunk után visszatértünk a Balatonhoz, csak most emelve a szállás minőségét: bérsátor meg üdülőház lefoglalva, Máté ötlete alapján (akit aztán elragad a munka utolsó pillanatban). Sátrat így nem kell vinni, pókok száma a csomagtartón: egy, a csapat létszáma pedig öt főnél állapodik meg. A vasúti utazás lehetőségei meg hát - utószezonhoz mérten - kicsit rosszabbak, mint szokás.
Start az állomáson, 8:40-es vonat elérve, most kivételesen nem az utolsó pillanatban. Cserébe legalább átszállásos, ez van. Gumicukor, Fera alszik, Celldömölkön átszállás a gyorsra, és biciklik bepakolása a "marhavagonba". Átvágunk minden kocsin, de persze nincs még négyes hely se, nemhogy ötös, úgyhogy vissza az egész. Leülünk a bicajok mellé úgy hippi módra. Kaller jön. Mégse ülhetünk le. Megint átvágunk mindenen, random nénik mellé beülünk, Réka a kalapjának varr nyakbaakasztót. Érkezés Keszthelyre, folyadék input/output után indulás, és laza 10 perc után sikerül elrontani, mert a legutóbbi alkalom óta épültek ide dolgok. Fejlődik az ország!
Gyenesdiáson át, aztán megállás naptejezni, Pocok túltolja és a bőrszíne átmegy lilásfehérbe :D Vonyarc, Györök, Szépkilátónál az első emelkedő, de most nem toljuk fel, csak anyázunk, mert persze 30 fok és tűz a nap. Ederics után 71-es út mellett, kezdődik az emelkedő, így taktikai jelleggel megállunk egy Taco Trucknál, ami "tuti nem volt itt 2-3 éve". Névkiabálás alapján rendelésátvétel, burritozás és az elmaradhatatlan fröccs, aztán folytatás tovább! Szigliget előtt nekirepül az arcomnak egy méh, és úgy érzem, mintha megszúrt volna. Allergia-para esete ugyan nem áll fenn, de azért megpróbálom megnézni a telefont tükörnek használva. Verdikt: hamis riasztás. Többiek macskakőnél beérve, jöhet a hegy! Cuki kis pincénél megálló: hívogató árnyékos rész (ahol a fenyőt nem kivágják, hanem beépítik a szerkezetbe, pluszpont!) és finom fröccs. Pocok eltéved WC-re menet. Tovább a Római úton, szokásos izzasztó emelkedők és jutalmazó lejtők, és persze a többieknek már jól beharangozott "standard helyünkön" (Fortuna) megálló! Igaz, hogy a legutóbbi fröccs óta jöttünk kábé 20 percet, de a kedvenc hely az kedvenc hely!
Bicajok a lejtőre a kerítés mellé, a pince még mindig eszméletlen hűvös, a muskotály és a rizling még mindig fincsi. És még a kedvenc asztalunk is szabad! Réka leborít fröccsel, a kiömlött italmaradvány önálló életre kel, és lassan, de biztosan araszol Pocok felé, aki hasonló sebességgel menekül. Gurulunk tovább, Badacsonytomajnál a főút mellé lekanyarodásnál hiba a rendszerben: Bazsi és Pocok 180 fokot fordulva megy visszafelé, egy darabig én is követem őket, aztán gyanús lesz néhány apróság. Például hogy balról van a Balaton, meg Badacsonytomaj vége tábla, meg ilyenek. A közös Messenger-csoportbeszélgetés egyetlen(!) túra közbeni üzenete is itt képződik: "Bazsi, rossz irányba megyünk" :D Megpróbáljuk egymást elérni telefonon és nagy nehezen Badacsonyörsnél összejön a társaság. A jutalom morzsává avanzsálódott keksz.
Tovább Ábrahámhegyen és Balatonrendetlenen rendesen keresztül, érkezés Révfülöpre. Becsekkolás, bérsátor elfoglalása..."és láták, hogy ez jó és elgondolák vala, hogy talán jövőre is ilyet kéne". Pláne, hogy a mosdó is egy köpésre van. Leltár jellegű fotózás pipa, fekvőhelyek beosztva, boltozás kész (meglepően korrekt árak mellett), pizzázás Bazsival ketten (a blokk szerint "frööcs" nevű dolgot ittunk). Késői strand labdával és frizbivel, végén bónusz "bójakör" úszással. Esti program: asztal ki a sátor elé, Timebomb a napi társas, zsebkendővel derített zseblámpafényben, avagy "ha hülyeség, de működik, akkor nem hülyeség". Lámpaoltás!
Második nap: kicsekk és fizetés, majd bicók sínen áttolása, mert rossz úton indultunk el. Szepezden nyilván nem a fenti úton megyünk, az akadálypályából szerencsére kevés maradt, felújítás rulez! Zánkán megállunk, jé, itt ez a Fészek nevű hely, úgy néz ki, mintha frissen nyílt volna. "Elegáns, de egy fröccsre beülés csak nem annyira drága" - gondolták főhőseink. "De, drága" - jöttek rá az étlap megnézése után. Na sebaj, legalább szép a hely, vannak furcsa víziszarvasos(?) rajzok a falakon, gyönyörű pincérlány ♥, Rékának meg minőségi melange. Akalin játszótér és street workout park, na meg az örök kérdés: van csap? Van csap. Akkor vízvétel és szőlőcukrozás, illetve nyereg újraszigszalagozás, ami sokat dob a tekerési élményen. Innen klasszik északi part: "le a part mellé"-"nagyon hosszú emelkedő menjanyádba"-"főút mellett tekerés"-"jajdejólejtő" <- és ez még párszor.
Fövenyes ABC-nél megálló, mekkora ötlet a jégkrém! Bismarck nevű péksütemény a boltban, sose hallottunk róla, de finom. Tovább! Balatonudvarin a templomos-temetős részt mintha csak tegnap láttuk volna legutóbb. Aszófőnél eldöntjük, hogy Tihanyba nem akarunk feltekerni, aztán már hipphopp Füreden is vagyunk - kéne kajálni, de lehetőleg nem a Tagorén. Ó, nézzenek oda, hát nem pont borhetek vannak és pont máig? NA JÓ, akkor egy fröccsre megállunk. Italkérés saját pohárba, Oxo-nézegetés, Bazsi magasságvonalas térképet tervez ("megy a pötty...hova megy a pötty??!"). Vécékeresés, Pocok átváltozik egy másik fehér ruhás bácsivá, ahogy megyek utána, ezt a rejtélyt máig nem értem. Füred végén újabb hosszú emelkedő, aztán egy kanyar+lejtő kombóban egy rövidebb, de meglepően pofátlan kaptató. Alsóörs környékén végre ebédelés, Réka nagyon lángost enne, de "még 20 perc". Réka szomorú :(
Már előre félek a hosszú emelkedőtől, ami vagy Almádi előtt volt, vagy utána, de ezek szerint utána, mert egyszer csak beesünk a szállásra. A bérsátor tök ugyanolyan, még a vászon mintázata is, csak itt van csajszi, aki az odavezető kemény 50 méteren elkísér minket, hogy el ne vesszünk. Ja meg leltároz, ergó itt kellett volna körbefotózni, de itt meg kimaradt. Mindenki ugyanott alszik, mint előtte nap, a strandon semmi nincs nyitva (#utószezon), úgyhogy stratégiai megbeszélés: bolt vagy pancsolás? A bolt nyer, irány a Penny! Odaúton random megyei focimeccs és aluljárón bicikli-átcipelés, visszaúton felfedezés: a vállon hordott vászontáska kevésbé tekerés-kompatibilis.
Irány a víz, most vigyük az én labdámat! Vinnénk, ha el nem hagytam volna valahol :( Révfülöpön vettem júniusban, ezek szerint visszaszökött oda. A vízben nincs tömegnyomor, rajtunk kívül kb. 4-5 ember...meg egy vízisikló. Réka diszkréten kimenekül. Előtte még azért gödörásó szakkör tribute 1 darab gödörrel. Vacsorára virslifőzés, mellé fröccs/Sangria, a napi társas pedig Fedőnevek, az összes létező csapatkombinációban. Feladvány: "foglalkozás, 2" -> Bazsi rábök a "rózsa" szóra, az igen :D És így se övé a legnagyobb bénázás: éjjel próbálom kinyitni a biciklizáramat, hogy összezárjuk éjszakára a bringákat, nem nyílik. Próbálom izomból, és a kulcs enged. Mármint úgy értve, hogy elhajlik. (Mibűvanez?) Visszahajlítás címszó alatt persze hogy sikerül eltörni, de valahogy még elveszteni is a sötétben. RIP, hát akkor nem zárjuk össze őket. :D
Harmadik nap! Reggel összekészülődés, utolsó mosdólátogatások...ami egyébként egy labirintus, minden irányba átjárható kis épületekkel és rengeteg féle piktogrammal, kajak térkép kéne hozzá, mert ahol a piszoár van kiírva egy kis nyilacskával, arrafelé pelenkázó és mosogató van. Na mindegy. Csajszi jön ellenőrizni a sátrat, kicsekkolunk, és mehet a menet...hát távolságilag nem sikerült igazságosan elosztani, a napi adag 63 kilométer, nem para :D Felkészülve a távra a bicajtúrák során először megpróbálom a hátizsákot a hátam helyett a csomagtartón vinni, cserébe Fera viszi a párnám. Deal. Pókok száma a csomagtartómon: kettő. Fűzfő eleje, yachtkikötők melletti nagyon szép árnyas-erdős részeken kerekezünk, Réka telefonjáról szól a Green Day-től a Wake Me Up When September Ends. "Summer has come and passed" - hja, itt belehasít az emberbe, hogy tényleg a nyár utolsó nagy programja ez.
Elgurulunk a múltkori fűzfői szállás mellett, gyökerektől göcsörtös úton tovább, 11-kor megálló a Kenese Bisztrónál. A hely ugyan zárva, de legalább Réka nyergét megpróbáljuk megjavítani. Grátisz kilátás a szép mészköves magaspartra. "Elindulás után rögtön meg kell állni megint" rovatunk aznapi első része: túl közel van a biciklistáskám a küllőkhöz. Távoltartási végzés rögzítés felapplikálva, pókok száma a csomagtartómon: három. Ja, hogy a teljes csomagtartó nincs odarögzítve alul a tengelyhez, mert elveszett az összetartó csavar, okéééé, megoldjuk... pókok száma a csomagtartómon: négy. Utószezon feelinget erősítendő, később megpróbálunk egy másik helyen is megállni (Bringa Büfé, random biciklis akadálypályával), de az sincs nyitva, pedig hétfő délelőtt van. Aztán már meg is érkezünk a teljes túra legkaptatósabb részéhez, amit már kívülről fújunk: út jobb oldaláról zebrán át, kis utcán szembe fel, jobbra át és Nagy Domb!
Bazsi+Pocok felteker, mi egy darabig próbálkozunk, majd feltoljuk (és még az is fárasztó), Fera viszont új erőre kap és a végén visszaszáll a nyeregbe. Dombtetőn kútnál megpihenés és vízvétel, majd száguldás lefelé, és a körforgalom után találunk egy nyitva levő büfét (X Büfé) Akarattyán. Ide beülünk egy kávé-fröccs-kaja kombóra a helyi alkoholisták mellé, akiken nagyon nehéz nem üvöltve röhögni, főleg az olyan mondatoknál, hogy "Pitbull feje volt a Gyöngyinek bazmeg" :DD Pultos/pincér bácsi nincs teljesen képben, teljesen random viszi a kajákat különböző asztalokhoz, de legalább a melegszenya finom. Réka ismét kiborítja a fröccsöt. Lángos "még 30 perc", tegnap óta inflálódott biztos. Réka szomorú :(
Folytatás fent a magaspart első szakaszán, a szép kilátás még takarva, "no spoiler, majd a szép részen"... Aliga, alagút, emelkedő, aztán ki a rendes magaspartra! Találgatás, és emlékek felidézése, hogy melyik "az a hely", ahonnan a legjobb a kilátás... megállunk egyszer, aztán még egyszer, mert elsőre nem sikerült. A látvány még mindig gyönyörű, csoportszelfi és vízvétel pipa. Jön a világosi vasútállomás és a megszokott downhill-pálya, most letoljuk a bicajt, de inkább nem fogom meg a tárcsaféket :D És akkor innentől az uncsi rész. Siófok, előttünk több tucat fős biciklis csoport, hárman egymás mellett az úton, úgyvan! Réka csönget helyettem is. Később menetrendszerinti eltévedés, majd bekeverünk a buszpályaudvarhoz ATM-, gyógyszertár-, és egyéb megállókért, és megállapítjuk, hogy a Fő tér nagyon szép:
Átkeverés a vasút másik oldalára, mindenki a bonyolult cikkcakkos utat választja reflexből, kivéve Fera. Széplak, megállunk a Ciao Ciao Italiában fröccsözni: echte olasz tulaj és 1 db vécé, az is női, de kit érdekel. Pole pozícióban tekerek, ám az "elindulás után rögtön meg kell állni megint" rovatunk második részeként jön a telefon: Réka defektet kapott. Pótbelső van, szaktudás van, olajos kezek vannak még csak igazán, mellé ismeretlen eredetű koncert hangjai, és ismeretlen eredetű füst a környéken. A kis közjáték után tovább, Zamárdi, Szántód, most nem megyünk le véletlenül a komphoz, cserébe rögtön utána elbasszuk. A rét szélére érve mondjuk már gyanús lett a szitu, hogy ez nem ismerős. Még mindig Szántódon vagyunk, kezd hűvösödni, megállunk olcsó fröccsre, aztán 1 boltozásra, kocsmás és boltos bácsi két szerep egy személyben. Ne itt vegyünk estére piát, áh, inkább mégis, na de hogy visszük el?
Piák elpakolva, tekerünk tovább, Földvár, Szárszó, Őszöd, közben a szemesi szállást próbáljuk hívni, nem veszik fel. Pötyögök nekik emailt telefonról, arra bezzeg 15 perc múlva válaszolnak (az igen!), szerencsére pozitívan. Időjárás körülmény: masszív szembeszél, néha masszív oldalszéllé változva. Kigurulunk a partra hullámokat nézni, de ott már széllel szemben izomból kell tekerni, hogy egyáltalán megmozduljon a bicikli. Viharos Balaton megcsodálása után tovább az utolsó pár kilométerre, letört ágakban dúskáló parkon áttekerünk, ez már az ismerős célegyenes: Szemes vasútállomás! Bazsi elmegy kajahelyet nézni, találunk egy jót: Gely's Grill - finom kaja, udvarias kiszolgálás, korrekt árak, rendes mosdó, még gyereksarok és telefontöltési lehetőség is van. A szállás már csak 10 perc, de kezd sötétedni, lámpák fel, a biciklim meg alapból eldől kitámasztva is, hát még a szél segítségével... Portás bácsinál becsekkolunk, a ház annyira közeli, hogy az ablakból rálátni a bejárat melletti boltra.
Bepakolás, bicajok a teraszra, ez a 63 km kevésbé volt vészes, mint az előtte levő napokon a negyvenvalahány. Fura. Tévét reflexből bekapcsoljuk (de minek?), később villanykörte-javítás a program, majd jön az ötlet: menjünk le a partra inni a töksötétben és hidegben! Zseniális, főleg mivel szélben és sötétben nehéz úgy fröccsöt keverni, hogy ne menjen ki, konkrétan kifújja a fröccsöt a pohárból a szél :D Fotózni próbálunk, de ehhez kevés a telefonkamera, hagyjuk az egészet. Vissza a házba, a napi társasok: Fánkfaló Fenevadak + Fedőnevek ismét. Réka bealszik. A karosszék háttámlája meg lejár, úgyhogy visszaütögetem, kár hogy közben a karkötőm fém részét is beleütögetem a tenyerembe. Kicsit vérzik, de jó lesz így holnap tekerni...
Negyedik és egyben utolsó nap! Reggel kicsekkolás, a maradék etap kb. 48 kilométer. Lelle-felsőn FÜBÉ felirat (de tényleg), és egy lerepülő vizespalack borzolják a kedélyeket. Bogláron megállunk egy fröccsre/kávéra/mindkettőre. Jön Fonyód, 7-es út mellett tekerés. Balatonfenyves, gyerekkori emlékek, megállunk a szélvédettre módosított Gomba étteremnél egy ebédre, lehetőleg Gomba nélkül. Finom pizza és pénzezés. Tekerünk tovább, pólóban hideg van, +1 réteggel meg meleg. Át a Zala folyón, Fenékpusztánál nagy építkezés, fekvő távvezeték-oszlopok, de már a beharangozott olcsó fröccs lebeg a szemünk előtt a másik kedvenc helyünkön. A valóság: már nem olcsó a kisfröccs és nem kedves a néni :( Sic transit gloria mundi. Na de sebaj, erdőben a vasút mellett tovább, és már érezzük, hogy mindjárt vége, és meg is látjuk a keszthelyi vasútállomást, körbeértünk!
Csoportkép a fecskefiókák vigyázó tekintete mellett, jegyvétel, Rékáék elköszönnek Pestre vonatozni, mi meg büfézünk egyet. (A büfést meg ugyanúgy hívják, mint engem, de ezt már csak otthon veszem észre.) Fel a vonatra, Győrig mindösszesen 2 átszállással el is lehet jutni. Első vonatcsere Ukk állomáson, a második vonaton ízes tájszólású zalai biciklis arc magyaráz, hogy mikor merre nyílik az ajtó és hogy ne akadályozzuk a biciklikkel a fel- és leszállást. Celldömölkön a második átszállás az ország legkeskenyebb peronján, maradék fröccs megivása Győrig. Bazsi leszáll Szabadhegyen, Pocokkal maradunk ketten a végére, de most szerencsére nem kap defektet. Éééés ennyi!
Másodszor is körbementünk tehát, az utószezonos időjáráson kívül jól sikerült ez az év is. Most már tényleg meg kéne hódítani azt a Velencei-tavat is...
Bicajtúra 2018, Fertő-tó - avagy a sportfröccs 50 árnyalata
Már-már hagyományossá váló programunk idén is visszatért, meg poszt is lett belőle. A Balatont már kicsit untuk, ezért most - plot twist - a Fertő-tó felé vettük az irányt. Szokásos időpontszavazás, beterveztük három naposra, aztán átterveztem két naposra, végül mégis három lett belőle, éljen a spontaneitás! Az egyetlen igazán tó melletti szálláshelyről (Podersdorf) azt írták, hogy nem tudnak sátorhelyet biztosítani, "jöjjé', aztán vagy van, vagy nincs", hát majdnem 20 európerfőperéj esetén ez már a "danke schön bazmeg" kategória. Úgyhogy a tavat nem kerültük meg, de ha úgy vesszük, tettünk egy kört. Na de csak szép sorjában!
Első nap, szombat reggel indulás, összepakoltam a kis cókmókot, sátor, biciklis táska, miegymás, riasztó bekapcs ajtó bezár, hajolok le a cuccért, RECCS. Rövidgatyán egy kellemes tizenöt centis szellőzőlyuk képződik ágyéktájon. Oké, vissza az egész, nem mintha eddig időben lettem volna, szóval nincs mit veszteni. Gondoltam, eurót majd váltok a Ciklámennél indulás előtt, mert olyan időben kiérek a vonatra, ahogy szoktam (se). Peeersze, jó vicc, felpókolás, kitekerés, és felcuccolás a vonatra 2 perccel indulás előtt. Szomszédos négyesben kisgyereknek mese és dalocskák (egy, egy almafa, kettő, két katica...), mi ezeken diszkréten röhögünk és megy a fröccs meg a sörözgetés így délelőtt 11-kor. A megengedhetőnél másfélszer több bicikli a vonaton, de legalább spanolunk a többi tulajjal, jön Viktor, akinek a társasága pont ugyanoda tart, mint mi, nahát! Fertőszentmiklóson pánikszerű leszállás, állomás előtt naptejezés, a naptej fantasztikusan átszínez mindenkit lilás-fehéres árnyalatúra, a barna szandált meg kékre, mint azok a mágikus filctollak gyerekkorunkban. Réka ledérebbre vált, és indulás!
Be Fertőd közepére, nézzük meg a kastélyt, át is gurulunk a hátsó parkon le se szállva a bicikliről, ahogy kell, aztán elölről bemegyünk gyalog. Szép a kastély, "találj 10 különbséget a két vízköpő szörnyes harci jelenetes szobor között" című játékunk után gurulunk is tovább, a terv egy fertőszéplaki ebédelés. Első meglepő emelkedők, majd a Fertőszéplak vége táblánál előző terv elvetése. (Máig nem tudjuk, hol volt a váltás a két helység között.) Hegykőn megállunk, majd megbeszéljük, hogy a következő kajáldánál és vagy kocsmánál pihenő. Indulás után szó szerint 10 másodperccel meg is látunk egy kajáldát és egy kocsmát :D Na jó, legyen az ezutáni. Falu végén balra feltekerünk, Bors pince (Schnitzel Tag!), csüccs. Még el se hagytuk az országot, de már fura az itallap: sportfröccsöt kérünk, de kisházmester néven van, a vice meg erősebb, mint a nagy házmester. :O Kaját nem kérünk, mert drága, helyette megyünk tovább, jobbról a kemping kerítésére és érdektelen susnyára néző padok, mi sem értjük.
Fertőhomok, Hidegség, Fertőboz, Balf, "van pénz sárga festékre", hopp egy kút, álljunk meg! Namármost, miről híres Balf? Pontosan, a büdösvízről! Tojásízű vízzel való visszafogott ismerkedés a kútnál, és egy kis lightos ebédelés. Újra útnak indulunk, jön egy gyilkos emelkedő, majd a domboldalban kanyarogva meglátunk egy marha nagy BOR/WINE feliratú molinót, álljunk csak meg egy szóra! Fényes Pince a hely neve, délután 4-ig van nyitva, jófej bácsi jön köszönteni minket. Széles borkínálat, plusz ha elviszünk egy macskát, kapunk egy üveg bort ajándékba mellé. Hmmm, már hogy mi van? Megfontoljuk az ajánlatot, addig is jöhet egy jó fröccs, mondjuk zöld velteliniből. Szódásszifon, szép kilátás, négyet üt az óra... "Hát, bezárt." :D A "minden fröccs 600 Ft" egy érdekes árstratégia, nagyon szimpatikusak vagyunk a bácsinak, mert mindent meg akar kóstoltatni velünk, de hát előbb ugye ki kell öblíteni a poharat, szintén borral, ez Réka reszortja lett. Borászati témájú kvízkérdések és egy kis dilemma, a Tramini vajon vörös vagy fehér? A veltelini zöld, annyi biztos. Akármennyire jó is a hely, menni kell tovább, mindenki így gondolja, kivéve a prizmám, ami aznap harmadszor esik le, úgyhogy zsebre is rakom.
Továbbiakban masszív emelkedők és 12%-os lejtők, de kanyarral a végükön, nehogy élvezni tudd. Tábla, Fertőrákos már csak 4.5 kilométer, driftelés a kavicságyban a lejtő alján, Fertőrákos már 5 kilométer... ööö, pedig jó irányba megyünk. Érkezés a falu aljába... direkt írom így, nem az elejébe, mert AZ EGÉSZ falu egy rohadt emelkedő, nem viccelek. Fő út 242-nél kezdjük, 79 a szállás, kb. 150-tól már inkább tolásra váltunk. Kis pihenő, és észrevesszük, hogy el van csúszva a számozás, a páratlan oldalon már rég jó helyen vagyunk. Stratégiai tervezés: becsekkolás vagy bolt legyen előbb? Végül ketten becsekkolunk, és megtudjuk, hogy a bolt a Google információval ellentétben rég bezárt. Hát jó, akkor nem sütögetünk. Sátrak le, Bazsié még kicsit penészes, kiszellőztetjük, jóazúgy. Cuccok bepakolva, fürdőruha fel, irány a strand! Gurulunk lefelé egy csomót, aztán balra be, Strand soron pár km kifelé, 4 óra utáni jeggyel egész olcsó. A talaj nagyrészt iszap, illetve ahogy a mellettünk levő kisgyerekek hívják, Popeyehányás (WTF :D), napsütés ellen forogva kislabdát dobálgatunk meg frizbit, de inkább kislabdát, az kevésbé bánt. Kajakínálat lecsekkolás, óriás burger az az óriás tripla, de van óriás dupla is dupla hússal, mi van? És akkor még a sportfröccsre nem is emlékszem, de itt se volt normálisan.
Fél 9 van, vissza kéne menni, ja amúgy lámpám nincs, bogárfelhőben tekerés van. Ismét megérkezünk az emelkedőn át a szállásra, már Viktorék is ott vannak, jöhet az esti ivás társasozás: ponyva leterítve. 1 kör Sushi Go, sötétben bemondva, hogy mit rakunk le, mert annyi eszünk nincs, hogy átköltözzünk a lámpa alá, a szúnyogoknak annál inkább. Kerítés mellett DIY nejlonsátor by Viktor befigyel. Kicsi a világ, kiderül, hogy Réka ismerőse Viktor exe. Következő játék: Hősbörze, Bazsi nem érti, aztán már igen, később Dobble párbaj hárman és Hive-ozás ketten, mellé kísérőnek a pincészetből hozott bor, és egyre hidegebb időjárás, úgyhogy megyünk is aludni (sörök meg ki a sátor mellé lehűlni).
2.nap: Reggelre persze böszme meleg, alig lehet megmaradni a sátorban, de azért kicsit visszaalszunk. Dohányboltba menés, kisboltba menés ("mennyire utálnának, ha húszezressel fizetnék?", avagy még mindig nem tudtam eurót váltani), majd reggeli és spontán három naposra áttervezés az asztalnál. Találunk Rust-Podersdorf kompot, ami naponta egyszer megy, és az is 15 perc múlva van, szóval ez így offos :D Végül St.Andrä am Zicksee mellett döntünk, ami nem Fertő-, de legalább tó. Réka apukája segítségével a nyelvi akadályok is leküzdve, lesz helyünk. Akkor induljunk is... ja, fizetni kéne. Szállásadó bácsi mond pénzváltós helyeket, memorizálom. El is indulunk, majd körülbelül 50 méter múlva: hová lett Pocok? Várunk... visszagurulunk... ja hogy defekt. Hashtag nemhagyunksenkithátra, biciklijavítás a falu közepén. Zseniális módon sikerül még kétszer megállni a falun belül, ahogy kell - először a kőfejtőnél, amit drágának titulálunk, ezért csak fagyizunk, a pultos csajszi meg nem tudja, hogy melyik milyen ízű, azosztigen. Második megállás egy kis információs épületnél, ott nincs euróváltás, a mellette levő dohányboltban viszont igen. Na végre!
Közben Pocoknál megint defekt, Bazsival megjavítják, "1 körből kimaradsz" kártya mindenkinek, de legalább az udvaron van Jurassic Park-os városnéző autó meg vicces tábla. Délután 1 körülre át is érünk Ausztriába (határnál egy erőtlen kísérlet a Mithrasz-szentély megnézésére - értsd: le se lassítottunk), wilkommen in Fertőmeggyes, azaz Mörbisch. Le a parthoz, "itt a komp, hol a komp" nevű klasszikus népi játék megkezdése, nyelvi nehézségekkel megfűszerezve. Amíg várunk, természetesen jöhet egy sportfröccs... helyett valami 0,25-ös 1:1 arányú fröccs, aminek a poharán levő szóból (Getrankevertrieb) kijön, hogy "kevert". Nice! Biciklik hajóra fel, hajós bácsi legalább tud magyarul, kiülünk a kakasülőre. Strandon hegedű alakú épület, kis csatornában driftelgetve kihajózunk a tóra a strand mellett, megjegyzem a határon átérve szignfikánsan nő a monokinizők aránya. Az idegenvezető közben dumál valamit a tóról, de nem értjük. 25 perc csordogálás után átérünk Illmitzre, strandhoz áttekerés, majd meglepődés: jé, ez nyitott, nem kell belépő. Király, de előbb kajáljunk!
Természetesen körbejárunk minden létező kajáldát háromszor, mire eldöntjük. Vajon ez a hely pincéres? Pont kiderül, hogy nem, mert a magyar pultoslányok kisegítenek. Minden drága, felezgetünk párokban egy-egy hauspizzát, hozzá a helyi fröccs itt éppen kis/nagy spritzer formájában jelenik meg. Az étteremben diszkrét Magyar Nagydíj közvetítés, az árnyékban levő hőmérő 35-ről 37 fokra, a vízhőmérséklet 25-ről 27-re változik, az igen! A hátralevő utat figyelembe véve úgy döntünk, hogy inkább majd Zicksee-ben strandoljunk. (Ez nem volt a nap legjobb ötlete.) Az Illmitz-re bevezető út egy hosszú egyenes, mező mellett, változatos seregélyriasztókkal: szirénás, durrogtatós, forgó-halálmadaras verzió is van. Hopp, látnivaló: fából készült madármegfigyelő kis kilátó, ami a sziksóstóra néz. Meg is állunk nézegetni, meg bele is megyünk persze, mert az vicces (SaltLands IRL), amíg egyszer csak a tájvédelmisek jönnek, hogy "srácok ezt nem kéne, védett terület" - ezek szerint ez a tábla kimaradt nekünk. Sűrű bocsánatkérések, tovább!
Illmitz központjában kis kevergés, hogy merre menjünk, nincs mindenhol bicikliút se, de aztán kiérünk a városból. Na innentől jön az a rész, ahol a tököm kivolt a hülye pusztai utakkal: szemmel nem látható, de a nyeregben érezhető kb. 1%-os emelkedő, napsütés fullba, hosszan egyenesen, se árnyék, se kanyar, se lejtő. És ez még mind oké lett volna, de a SZEMBESZÉL ezek mellé már egészen undorító kombináció. Réka hátramarad támaszként, majd kis útra lefordulunk, kavicson menni legalább izgalmas. Keressük a Zicksee táblákat, le kéne kanyarodni balra, de csak privát nyaraló utakat találunk. Stop, Réka előremegy, én középen állok meg, többiek hátul megnézik az egyik bevezető utat... várunk... hát jó, menjünk be itt, végülis célforgalmak vagyunk. Begurulunk, előttünk nyuszi szökdécsel át az úton, ami aranyos, a szabadon engedett és ugató kutya már kevésbé, hátra arc! Kishídra lekanyarodás, az se jó, végül megkerüljük az egész üdülőnegyedet, és ott a szörny ott a Zicksee!
Aranyosnak tűnik a tavacska, de nem értjük, miért nincs senki a minimál szabadstrandokon. Kemping bejárata megtalálva, becsekkolunk nagynehezen angolul, és megnézzük a helyi látványosságként futkorászó ürgéket. A sátor leverése után elindulunk felfedezni a partot, és konstatáljuk, hogy elég undi. Hátha arrébb jobb lesz... hát, nem. Döglött sirályt fúj a parti szellő békésen, hát nem csodálatos? Na itt jöttünk rá, hogy mégis Illmitzben kellett volna strandolni, mert a Zicksee büszkélhedhet a legrosszabb strandtalajjal EVÖR, amit valaha láttam: közepes méretű kemény kavicsok, amire szar rálépni, és mindez gusztustalan iszappal keverve. Minden lépésnél sziszegve bebotorkálunk húsz métert, ott már legalább térdig ér a víz, a program ügyességi kislabdadobálás. Azért ügyességi, mert pontosan kell dobni, nehogy el kelljen mozdulni a labdáért. Utólag végülis vicces, de ott inkább kínunkban röhögtünk, hogy ha például megpróbálnák valakik ellopni a bicikliket, akkor se tudnánk kifutni, hogy megakadályozzuk :D
Következő napirendi pont a fájdalmas "partraszállás" után: keressünk evő/ivó helyet, ahol lehet kártyával fizetni. A Papillon nevű placc a nyerő, még magyar pultos csajok is vannak, igazi mennyország, lássuk, itt mit hívnak fröccsnek! Sommer- és winterspritzer van, három és fél deci kb (1:4 és 1:1 az arány), rendeléskor kifaggatjuk szegény csajt, aki legalább tudja a hazai viszonyokat, azaz elmondja, hogy itt mi más: a lángoson sincs sajt+tejföl, a rösti puffer pedig tócsnit jelent. A benti háttérben osztrák liga összefoglalók, kinti háttér egy szép naplemente, én jó híreket kapok albifronton, jöhet még egy kör sommer, pénzezünk, hopp zár a hely. Féljózanon visszabiciklizés a sátorhoz a sötétben, Bazsi lámpája az ultimate fény az éjszakában ("van első lámpám eladó, nem kell?"), megpróbálunk még Hősbörzézni, de Réka bealszik ("autopassz" :D). Hát akkor jóccakát, még előtte egy vécé, ahol sötétben nem látszik a Damen/Herren felirat, de legalább lehet telefont tölteni.
3.nap: reggel kisrepülő-hangú traktor és kevésbé meleg idő, sátor előtti hangulatos reggelizés, majd egy utolsó kávé/fröccs a Papillonban. Összepakolunk, kicsekk, fizetünk, nahát, 8.40 a szállás, és mivel 10 eurósa van mindenkinek, 1.60 a maradék, az egészen véletlenül pont egy fröccs ára. Utolsó utáni Papillon-kör, Réka még ismerőst is talál, meg tangaautomatát a vécében, és aztán gurulunk is tovább némi térképnézegetés után. Megint jönnek a pusztautak meg a szembeszél, ráadásul biciklis sáv nélkül. Én a kidöglés határán, Réka terápiás céllal rak be zenét telefonról: Budapest nyáron sokkal szabadabb, Paddyre tekerni sokkal könnyebb! Az egyik megállónál rájövünk, hogy az első nap kapott Snickers-t elfelejtettük megenni :D Megyünk tovább az 51-es út környékén, Féltorony az egyetlen helység, amire határozottan emlékszem, hogy keresztülmentünk rajta, éééés visszaértünk kis hazánkba, Albertkázmérpusztára!
Egyik kocsma zárva, de a random traktoros bácsi útbaigazít a másikhoz. A sportfröccs ott már alakul, de még mindig nem az igazi, 3 decis. Retek minőségű úton kerekezünk tovább, Hegyeshalom felé füves földút vezet, inkább Móvárt választjuk célállomásnak. M1-felüljáró elérve, már nincs sok hátra... móvári Tesco parkolóban össznépi kebabozás, néni elvinné a bevásárlókocsit, de rossz a kereke. Tovább a nyugis úton, vasútállomás sok külföldivel meg egy random hobóval, és egy hellyel, ahol végre van igazi sportfröccs! El is kortyolgatjuk a vonatig, meg összeállunk egy képre, és aztán irány haza, vegyes irányokba: van akinek hamarosan kezdődik a meló, van akiért meg eljönnek. A győri vonaton random ausztrál hölgy útbaigazítása, ééééés Pocok megint defektet kap.
Hát, ennyi volt idénre, nem biztos hogy valaha is megkerüljük, mert strand szempontból nem jött be annyira. De a Balaton mindig ott lesz, illetve a Velencei-tó is felfedezésre vár, úgyhogy lesz még gurulás, lesz még poszt!
Mivel már egy és háromnegyedszer sikerült körbemenni 4 nap alatt, idén gondoltuk, hogy kemények leszünk, és besűrítjük három napba. Rosszul gondoltuk.
Tavalyhoz képest egy csomó változás a tervekben: új emberek, fordított irány, eggyel kevesebb nap, sátor helyett luxusszállás (értsd: lakókocsi / mobilház / bérsátor). Július közepén kábé negyven szálláshely felhívogatva, mert hát miért ne lehetne találni 1 napra helyet(!) Siófokon(!!) szombati napra(!!!) 2 héttel előtte(!!4!). Segítek: nem lehet. Pláne ha folyamatosan változik, hogy hányan megyünk. Végül a meló mindenkit elragad, és hárman maradunk. Ehhez megfelelő méretű sátor átvéve, új gumik a bicajra, indulás előtti hajnalban pakolás ("húbazmeg, a gumipók"), reggel pedig egy meglepetésvendég: Lili, aki akkor döntötte el, hogy jön. Oké. Állomáson tali, valahogy felpasszírozzuk a bicikliket, röpke 2 vagon 3 ajtaját eltorlaszolva velük. Négyes ülésben pont elférünk, élvezzük a napsütést (ja nem, már akkor sem), Rékánál sacc nyolc darab gumipók összegubancolódva, ahogy annak minden rendes női táskában lennie kell. Két és fél óra vonatozás Keszthelyig, majd újabb fél óra tanakodás: nem tudjuk, merre vezet pontosan az út, Lili biciklije szétjön (még jókor), Bazsi megszereli gyorskötözővel, jóaz. Elindulunk, kéne egy benzinkút a különleges szelepű kerekeknek, van is, csak a vasút meg a fák túloldalán. Közben Tomi nevű srác kiteker elénk Máriafürdőről. Így már öten kerekezünk tovább, Lili a kanyarban megismerkedik kicsit a talajjal.
Hopp, egy ismerős hely! Nem baj, hogy csak 20 perc telt el, a kedvenc fenékpusztai csárdánkat nem szabad kihagyni. Igaz, most nem 110 a sportfröccs, hanem már 150. Ez az infláció! Cuki néni továbbra is a pult mögött, ingyen lónézegetési lehetőség a parkolóban. Tekerünk tovább a vasút mellett, "jé, itt taknyoltam el tavalyelőtt", Zala folyó és Zala megye határa, Berényen át, Keresztúron MOL kútnál megállás. Kerekek felpumpálása, de nem csak biciklire. Máriafürdőn Tomi navigál a nyaralójukhoz, Réka meg észreveszi, hogy a benzinkúton hagyta a hátizsákját. Szép :D Hárman addig kitekerünk a strandra meg a móló legvégéig, útközben vízisikló-bűvölő kisgyereket, horgászokat és csinos fenekeket kerülgetve. Panoráma time! Mert mindenkiről kell egy retard kép, amin úgy néz ki, mintha a testrészeinek se a darabszáma, se az elhelyezkedése nem stimmelne. (Esküszöm csinálok egy ilyen montázst egyszer.) Almaevés, egy kézzel kormányzás, és megérkezünk Tomiékhoz: szülők, és egy gyönyörű fehér kutyus balról be.
Szívélyes vendéglátás finom rozéfröccsel, strandszünet délután négyig betonpumpa-tisztító labdával, ami egy remek találmány. Itt már azért kezdtük érezni, hogy az aznapra kirendelt 85 kilométer egy pöppet sok lesz. Pláne, hogy kábé negyedúton járunk, én nem vagyok formában, Lili táskája pedig folyton szökni akar. Na nembaj, a víz remek, az iszap már kevésbé, Bazsi meg nem szereti a kacsázós labdákat. Indulunk is tovább, Tomitól elköszönve, és mire Fenyvesre érünk, eszünkbe jut, hogy talán kéne ebédelni így fél hat lévén. Gomba Caféban egy jó pizza benyomva, majd délutáni szunya iránti vágyunkat leküzdve tekerés Fonyódon át. A bicikliút folytatását egy ponton nem vesszük észre, így sikerül 90 fokot fordulni, áttekerni az M7-es autópálya fölött, majd egy elágazásnál tanakodni, hogy egészen véletlenül nem megyünk-e rossz irányba. Autópályából nem volt gyanús? Meg Ordacsehi nevű településből? Így utólag dehogynem... Szerencsére jön egy szintén bicajos párocska, akik megmondják, hogy tényleg elkúrtuk (ha már Őszöd a közelben van :D), és visszavezetnek minket a helyes útra.
Boglár és Lelle pipa, utóbbinál megállunk egy kis ABC-nél meghalni pihenni. Az esti úticél Siófok-Sóstó helyett immáron inkább Zamárdi, de miután tudomást szerzünk róla, hogy addig még nem csak Szemesen, hanem az Őszöd-Szárszó-Földvár trión is át kéne tekerni, átgondoljuk az életünket ezt a tervet. Lelléről indulva Réka biciklis táskája is megadja magát, csak hogy egyszerű legyen. Szemes a következő, és mivel erősen kezd sötétedni, úgy döntünk, hogy itt jó lesz, ezt a helyet úgyis ismerjük. Háromnegyed kilenckor persze recepció nincs, úgyhogy először is piavásárlás, aztán a portán íratunk papírt, hogy négyen vagyunk, 1 sátorban (*wink wink*), és letáborozunk a teniszpálya mellé. Pro tip: a drótkerítés jó póktartó! Sötétben sátorállítás, klubhelyiségben pedig töltünk: egyrészt mobilt, másrészt fröccsöt a palackokba. Utóbbi kellékei:
n db kellően tróger vállalkozó szellemű fiatal
1,5 liter bor
2 ásványvizes palack, ami csupa kosz meg föld
Egy kávéspohár, nagyjából kiöblögetve, aminek kifúrjuk az alját (alias tölcsér)
Közkedvelt "alatta-fölötte" nevű kártyajáték, és a maradék bor sátor előtt megivása estig. Aztán fekvés - korábban, mint előtte kb. egész évben. (Ez azért valahol marha ironikus.)
Reggel a tűző nap és a teniszpálya-vonalazó gép (vagy mi a bánat) ébreszt. Kis készülődés, zuhany, sátrak összepakolása, veszekedés, a teniszezők meg vannak botránkozva, hol éltek eddig? Irány a vasútállomás, de most nem hazamegyünk, hanem gurulunk tovább a kis parkos részen, majd jön Őszöd, Szárszó és Földvár, amiből semmi nem rémlik. Na jó, de, egy megálló egy kis kutas-fás résznél. Réka szőlőcukrot és/vagy törcsit kunyerál - félszavakból is érti egymást mindenki. Megérkezünk Szántódra, és 3 év alatt először nem azért megyünk le a komp felé útra, mert elbasztuk, hanem mert tényleg arra kell menni. Lilinek eddig tartott az út, egyedül átkompozódik Tihanyba, mi meg megállunk egyet kajálni. Réka felvidul a kávétól, cserébe majdnem elüti egy autó. Platán büfében ebéd: szép zöld motor a bicajtárolónál, háromféle fröccs háromféle árnyalatban, civil ruhás pincérek, elgondolkozunk, hogy mi is beállunk. Meg hát a napot is meg kell tervezni. Mivel már megint délután van és még alig jöttünk, elengedjük a teljes kört: irány Tihany és a kétharmadkör!
Jegyvétel, komponál(l)ás, az északi felén keressük a helyes utat, mert ugye itt még nem voltunk, csak fent. Keringünk, mint gólyafos a levegőben, aztán csak meglett. Némi emelkedős-lejtős rész, autók húznak el mellettünk, aztán egyszer csak becsatlakozunk az ismert útba. Jön (nemb)Aszófő, szedrezés, szép kilátás, és az északi oldal jellegzetes útvezetése: part mellé le ("juhéééé lejtőőőő"), főút mellé fel ("mennyé-máföl-bazzeg-hányasba-váltsak-még"). Örvényesen át, jön Udvari, most kivételesen nem állunk meg a temetőnél. Megállunk viszont a Föveny ABC-nél, elnézve a közelgő emelkedőt. Két másik bringás alszik a fűben, mi meg bevásárlunk és jégkrémezünk. Kisgyerekek jönnek viccet mesélni egymásnak ("Mi lesz a tehén és a macska keresztezéséből? Múúú-mia."), mi meg diszkréten szétröhögjük magunkat.
Na de hol alszunk ma este? A-B-C terv: 'A' mint Akali, 'B' mint Balatonszepezd, 'C' mint Cánka. Izé, Zánka. Akalin még áttekerünk, mert kemények vagyunk, Zánka hadiparknál haditerv készítése. Gugli bácsi megmondja, hogy a szepezdi kemping, ahol tavalyelőtt voltunk, végleg bezárt. RIP. Zánka megpróbálható, de marhára nem vízközeli, úgyhogy a döntés végül Révfülöp. Bazsi közben felhívott valami horgásztavat is, ami nem kemping. Jóvanakkor. Zánka-Köveskál vasútállomáson folyadék in- és output egy ivókút és egy kulcsos vécé formájában. Később a vasúti átkelőnél tábla: Keszthely erre, Szepezd arra. Mi van? Ugyanabba az irányba kéne lenniük. Útkereszteződésnél megállás, "kövessük azokat a srácokat, hátha ők tudják". Ők se tudják. Lokál nénikék útbaigazítják őket, mi egy bolt parkolójában kevergünk, aztán feltekerünk a hegyre, aztán inkább mégse. Valahogy végül megtaláljuk az utat, de sikerült egy településen belül négyszer megállni, ez szerintem új rekord.
Jön Szepezd, és a szokásos dilemma: fönt a kijelölt utcákon, vagy lent a főút mellett menjünk? Rohadt meredek ez az emelkedő, tuti hogy nem megyünk ott fel. Bazsi felmegy, majd inkább mégse. A főút mellett menés nyert, aminek persze előnye és hátránya van. Előbbi nyilvánvaló, utóbbi pedig abban merül ki, hogy az út gyakorlatilag járdaszegélyekből, bukkanókból és szűk beton részekből áll, kisebb-nagyobb kereszteződésekkel és sövényekkel színesítve. Ezt a remek triálpályát teljesítve pedig a célegyenes következett: Révfülöpre alig beérve már ott is volt aznapi állomásunk, a Napfény Kemping. A recepcióidőt persze megint lekéstük, úgyhogy "szokásos" másnap fizetős megoldás. Sátorhely megkeresése, a most már tényleg csak egy darab sátor felállítása, a bolt még kilencig nyitva, irány a strand! 3 ember 2 labdával 1 palánkra, közben diszkrét viharfelhők Keszthely felé, és egyre erősödő hullámok. Pancsi után megyünk a boltba vizes fürdőruhában, ami nem a legjobb ötlet, mert bent úgy nyomatják a légkondit, mintha nem lenne holnap. Időkép radar nézegetés, hosszúnadrág-pulcsival felszerelkezés, Bazsi kartonszerző körútra megy.
Keressünk klubházat itt is! Meg is van, bent gyerekek játszanak multikulturálisan, mi meg jó animátor módjára diszkréten fröccsöt csinálunk tőlük 10 méterre. Az öledben megpróbálni ásványvizet öntögetni túl magas labda ahhoz, hogy ne csapja le valaki. Réka lecsapja. Egymáson fetrengős szelfik készítése, szerencsére a képeken nem látszik, hogy úgy nézek ki, mint aki behugyozott. Még 10 óra sincs, amikor jönnek be a takarító csajok, hogy bezárják a klubházat. Ilyenkor? Nooormális? Kicsit viccelődünk velük, meg segítünk rakodni, de így se maradhatunk. Nem baj, kiülünk az épület elé kártyázni, ahol csak az égből pottyant meztelencsigák jelentenek veszélyt (WTF). Közben nézünk egy kicsit a vizes vébé záróünnepségéből is, meg az egyik pincért találgatjuk, hogy milyen nemű lehet. De egyszer csak elfogy a fröccsünk, úgyhogy irány az ágy...izé, hálózsák.
Bazsi biciklije úgy dönt, hogy az egyik láncszem nem kell neki. Új program reggelre: szervizkeresés. Mármint neki, mi addig strandolunk még egyet. Aztán jöhet a szemesinél kulturáltabb zuhany, összecuccolás, és az utolsó etap. Ábrahámhegynél furcsa hosszú lejtőnek látszó út a vasút mellett, ami semmi lendületet nem ad. Badacsonyörsnél pihi, és lélekben felkészülés a dimbes-dombos részre. Megfelelő S- (vagy inkább Z-)kanyar megtalálva, én meg most, a poszt írása közben realizálom, hogy a Római út a hegynek a part felőli oldalán vezet. Jöhet a szokásos "utálom a Badacsonyt"-"szeretem a Badacsonyt" kettősség, azaz az emelkedők és lejtők váltakozása, köztük az eddigi legmeredekebbel. "Hé, nem itt van a kedvenc pincésze...ja hogy megálltatok!" Biciklik a lejtőre! Pincébe le! Fröccs kikér! Ah, de jó újra itt lenni. Langalló a szomszédból, dugikaja a táskából, Réka közben megosztott mobilnetről fűszoknyás videót mutogat, kevés sikerrel bitrátával. Kulcsmondat: "Ez a fehérbor azért sárgább, mert a szürke az sötétebb."
Megyünk tovább, sikerül ~15 méter után megállni egy nyomóskút miatt, később a prizmám dönt úgy, hogy "mit nekem küllők", úgyhogy kis csúszással beérem a többieket. A macskaköves részt még mindig utáljuk, de legalább lejtő. 71-es út mellett hosszan egyenesen tovább. Tűző nap, Balatonederics végtelenül távolinak tűnik. A határában végre megállunk egy fröccsre, de csak kicsit, mert Keszthelyre időben oda kell érni. Főleg Bazsinak a pesti vonat miatt. Becehegy, golfpálya mellett el, Györök, Vonyarc pipa, ahol tavaly anyáztunk, most száguldunk (és fordítva). Gyenesdiás már csak a jutalomjáték, egymást locsoljuk vízzel, és végül befutunk Keszthelyre. Bazsi menet közben vonatjegyet is vett, szép! Csoportszelfi a Keszthely táblával, elköszönés, fehér kendők lobognak a vonatablakból. Maradt még egy óra. Réka kiéli kukorica iránti vágyait, meg egy utolsó fröccs is mindig kell, és hát a vonatot is sikerül majdnem lekésni. Hazaút alatt bicikliigazítás, ja és "AJTÓKAT TESSÉK BECSUKNI"!
Kétharmadkör lett, majd egyszer megcsináljuk a másik egyharmadot is. Ja meg a Velencei-tavat is körbe kéne menni, szóval mindenképp folytatjuk ezt a szép hagyományt!
One more light goes out - Búcsú Chester Benningtontól
Egy sportblog fórumán láttam először a hírt este fél 9 körül.
Illetve nem is értettem először... ott volt, hogy "Chester :(", de nem tudtam mire vélni. A második ilyen kommentnél már gyanús lett az ügy, de hát gondoltam magamban, nem létezik, hogy ez AZT jelentse. Irány a Facebook... ahol megláttam a különböző híroldalak posztjait. Megnyitottam az Index cikkét, elolvastam, majd ültem előtte némán üveges szemekkel percekig. Ekkor még egy halvány remény élt bennem, hogy egy hoaxról van szó, de Mike Twitterének megnézésével ez is szertefoszlott.
“I wanna run away
Never say goodbye
I wanna know the truth
Instead of wondering why...”
Elment.
Itt hagyott minket egy erőteljes hang, egy nagyszerű ember, egy igazi nagybetűs Előadó, és 6 gyermek édesapja. Elképzelhetetlen a család, Talinda vagy épp az együttes tagjainak a fájdalma - és a világ velük gyászol, emberek milliói, összetört szívvel, mindenki a maga módján megemlékezve a legendáról. Görgettem végig a posztokat csütörtök este, és minden a halálhírrel volt tele, a VOLT Fesztiváltól Hosszú Katinkán és Rihannán át Billy Idol-ig rengetegen fejezték ki döbbenetüket és szomorúságukat.
A sok fájdalom mellett sokan szerencsésnek is érezhetjük magunkat, hiszen alig több, mint három hete volt, hogy 17 évnyi várakozásnak véget vetve eljöttek Magyarországra is a srácok, és egy fantasztikus koncertet adtak az ötvenezres rajongótábornak. Mintha most lett volna... mindenki a fellegekben érezhette magát, és már a következő napon bármit megadott volna, hogy újra átélhesse ezt az élményt. Pedig akkor még nem is sejtettük, hogy ez nemcsak az első, hanem az utolsó magyarországi koncert volt egyben... akik nem jutottak el, nem táboroztak le az első sorban, nem vettek részt a Meet&Greet-en, azoknak már nem sajnos lesz "legközelebb". Mert ne legyen efelől kétség, a Linkin Park ebben a formájában megszűnt.
“Sometimes solutions aren't so simple
Sometimes goodbye's the only way...”
Az együttes műfajt is teremtett a kétezres évek elején, de messze nem merül ki ebben a "hozzájárulásuk". Dalszövegeik emberek ezreinek segítettek átvészelni nehéz időszakokat, állították őket talpra, hozták vissza a depresszióból - ők hálásak csak igazán a banda zenéiért. Chester, aki annyi embert megmentett, saját magát nem tudta végül. Ő is keresztülment sokmindenen, küzdött függőséggel, próbálkozott öngyilkossággal, de ezek nagyrészt nem az elmúlt években történtek, ezért sokkolt mindenkit ez a váratlan haláleset. Azt mondhatnánk, hogy mostanában abszolút nem voltak előjelei, ugyanakkor a One More Light című utolsó album kísértetiesen felfogható egyfajta önvallomás-szerű elköszönésnek is...
A hetedik te magad légy.
A szörnyű hírt követő 2 napban úgy éreztem magam, mintha újra meg újra rájönnék, hogy ez nem egy álom, amiből felébred az ember... gondolataim mindig visszatértek Chesterhez, és hogy mennyire szürreálisan elképzelhetetlennek tartottuk ezt a "döntését" eddig. Pár nappal előtte még stúdióba vonultak Watsky-val, vagy épp a Talking To Myself klipjét készültek bemutatni... és a magyar rajongói csoportban mi is a koncertről beszélgettünk, álmaink setlistjét állítottuk össze, kevésbé ismert számaikat osztottuk meg, nem is tudva, mit hoz július 20.-a.
“Crawling in my skin
These wounds they will not heal...”
Nekem a Linkin Park nem csak szimplán a kedvenc zenekarom volt, ezer szálon kötődtem hozzájuk, nagyjából általános iskolás utolsó éveim óta, de 2007 és a Minutes To Midnight óta még jobban. Egy komoly kapcsolatot is köszönhettem a bandának, zenéik pedig remek ismerkedési alapként és bármikor bevethető bulikedvencnek bizonyultak. Mostantól még nagyon sokáig egészen biztosan nehezemre fog esni meghallgatni bármely művüket... eleve a diszkográfiában annyi szám rímel erre az egészre, a Shadow of the Day-től a Blackbirds-ön és az Across the Line-on át az Until It's Gone-ig, de még a mellékprojektek dalszövegeit is idevehetném, lásd a Fort Minor-féle Where'd You Go-t például.
Nem biztos, hogy valaha is megtudjuk pontosan, hogy mi állhatott Chester öngyilkossága mögött, de az tény, hogy egy korszak, nagyon sokaknak pedig a tinédzserkora zárult le most. Ha a Linkin Park nem is folytatja semmilyen formában, a dalaik akkor is halhatatlanok, támaszt nyújtva a nehéz helyzetben levőknek, érzelemkifejezési formát vagy épp csak egy jó zenét biztosítva másoknak.
Chazy, nem érthetjük, miért tetted, de megtetted - végtelen sajnálatom mellett maximum annyit tudok még mondani, hogy köszönök mindent Neked és az együttesnek is. Sokunk szívében maradtok mindörökre.
(A blog egyébként a mai napon lett 4 éves. Nem ezért készült ez a poszt - bár ne lett volna apropója...)
Riot City Outlaws - Paddy and the Rats lemezkritika
Az együttes ötödik lemeze június 7.-én jelent meg, ezúttal egy nagy név irányítása mellett: a Riot City Outlaws ugyanis a Motörhead Grammy-díjas producere, Cameron Webb segédkezésével készült el, aki emellett a Sum41-nal, vagy épp az Ignite-tal is dolgozott már - utóbbi bandán keresztül került kapcsolatba vele az együttes. Az artworkba instant beleszerettem, tökéletes harmóniában ábrázolja a banda stílusának 3 fő összetevőjét, ugyanis egy ír, egy kalóz és egy punk koponya foglalja el a borítót. Már pólót is lehet rendelni, és mivel eddig szégyenszemre nem volt semmilyen Paddy-s ruházati cuccom, az eddigi legütősebb albumdizájn egy tökéletes első alkalom lesz.
Az albumot a kalóz stílushoz visszatérésként harangozták be, és ez nagyrészt meg is valósult. A Lonely Hearts Boulevard kicsit kísérletezgetősebb, de messze nem gyengébb irányvonala után most a szokásosnál talán egy leheletnyivel több lázadós-tüntetős, illetve szexuális töltetű számot kaptunk (na persze nem úgy értve, hogy b*ssza a füledet :D), de mellette ugyanúgy megjelennek a fosztogató életstílus víg és keserű nótái, mint a melankolikusabb balladák.
Konkrét címadó szám most nem volt, de talán a Join the Riot áll legközelebb eme kategóriához, ennek megfelelően ezt a számot kaptuk meg először. Fel is verte a várakozási faktort az egekbe annak rendje és módja szerint, majd pár héttel utána kijött egy rádiós debütálás után single-ként a Where Red Paints the Ocean és az Aerolites. A koncert napján a Castaway című nótát is elérhetővé tették a YouTube-on, így ezt a 4 számot hallgathatják az Európa Magyarországon kívüli részéről való rajongók szeptemberig. Új albumok megjelenésénél gyakori az a hatás, hogy az előzetesen kiadott számok sokkal jobban tetszenek, ezt itt most hatványozottan éreztem - kíváncsi lennék, hogy ha három tök másik szám jön ki külön, akkor is így történik-e. A tovább után pár mondatos vélemény mind a 15 számról, nem első, hanem jópár hallgatás után.
1. Aerolites
Ha csak a címét látnám, nem is gondolnám, hogy ez egy Paddy-szám. A Petőfi Rádióban debütált, majd gyorsan kapott is egy háztetőn bulizós klipet mindenféle törvénytelenkedést elkövető fiatalokkal, és sejtésemet beigazolva a lemezbemutató koncert nyitódala is ez lett. Ha egy szóval kéne jellemezni, akkor egyértelműen a "slágeres" kifejezést használnám: rádióbarát és fülbemászó, összességében elég pöpec kis dalocska, na.
2. Join the Riot
A legelsőként megjelent dal az albumról, és az szerintem mindent elmond róla, hogy többeknél - így nálam is - azonnal végtelenítve hallgatós lett. Hihetetlen fülbemászó és pörgős, könnyen tanulható versszakokkal, és bizony a koncerten is nagyot szólt! Aranyos animált klipje is van - mi kell még? Csatlakozz a zendüléshez!
3. Black Sails
A sorozat rajongóinak? Asszem ez a szám kúszott leggyorsabban felfelé a "tetszési listán" az első hallgatástól a harmadikig, a koncert után pedig már egészen biztosan az album legjobbjai között van a helye. A "we got the black sails" része a legjobb, az utolsó refrén előtti kiállást (ahogy a Join the Riot-nál is) még szoknia kell a közönség felkészületlenebb részének ;)
4. The Way We Wanna Go
Jó kis tüntetős szám, a bridge és a refrén is remek. Azt meg szeretem a Paddy számokban, hogy a dalszövegek szókincse mennyire változatos tud lenni, egy átlag angoltudású rajongó jópár új szót tanulhat a szövegek elolvasásakor. Ennél többet viszont nem nagyon tudok elmondani a dalról, kíváncsi lettem volna, hogy milyen élőben, de nem fért bele a pénteki setlistbe.
5. Sail Away
Öröm látni, hogy áttért a zenekar a poligám számokra ;) Most már nem csak Sally vagy Jodie, hanem egyenesen három lány is megjelenik a szám szövegének történetében. A Lizzie Borden név ismerősnek tűnt, de meglepődve tapasztaltam, hogy egy 19.századi baltás gyilkos asszony szaladgált ilyen névvel - gondolom, a valósággal való bármiféle egyezés a véletlen műve. A szám maga valahogy kevésbé ragadt meg, pedig a lemezbemutatón is lement... a kezdés a kocsmahangulattal azért megér egy említést, de egyébként nagyjából olyan jövőt jósolok ennek a dalnak, mint a hasonló felépítésű Scums of the Seven Seas-nek.
6. Blow
Hát ez szopás (haha, szóvicc), hogy pont ez a szám maradt el koncerten, pedig az o-oó-zós részre nagyon kíváncsi lettem volna élőben - érdekes módon a múltkori Petőfi Live-os videóban, amikor a vokálfelvételeknél pont bejátszották, akkor még nem tetszett az a rész, de zenével alatta egész jó. A szöveg meg poénos, és csak szerintem nagyon alulértékeltek Paddyék dugós zenéi (Bang!, Junkyard Girl, stb.)?
7. Castaway
Úgy néz ki, ez lesz az egyik nagy közönségkedvenc, az első facebookos reakciók alapján nagyon sokakat megfogott, köztük engem is. Elsőre elneveztem "Pilgrim On The Sea"-nek, de érzek benn némi Captain Of My Soul-utánérzést is. Az instrumentalja is különösen fasza, koncerten is jól szólt, az "I'm holding on" része kiváló önmotiválásra, és ki kell térnem megint a változatos szókincsre, ha már egyszer olyan szavakat használnak a dalszövegben, mint az acquiesce... Szóval nem véletlen, hogy a lemezmegjelenés után 2 nappal gyorsan még ezt is kidobták YouTube-ra, a zenekar saját elmondása szerint is remekül sikerült a Castaway.
Here I go, a castaway, try to turn my storm to silence
Here I go against the dark to find the light
Here I go against the rain, to find my soaking soul asylum
'til I find peace for my broken heart...
8. One Last Ale
Ez azonnal megfogott, rohadt jó, első hallgatásra a szívembe zártam. Ha így egy az egyben az Alestorm előadná, nem mondanám meg, hogy nem az ő számuk (ez természetesen dicséret). A ritmusa kellően pörgős, a refrén kellően könnyen skandálható, a bridge-ben pedig elég vicces hangon énekel Paddy. Mondanom sem kell, koncerten is jól sikerült, úgyhogy nagyon remélem, hogy a setlistben marad még jó ideig.
9. Where Red Paints The Ocean
A másodikként kiadott szám elég lassúnak indul, de ez csak átverés, a mogyorószín szempárról éneklés a refrénre már egész keményre vált, a "must stay alive" ismétlődő hörgés-zúzása pedig elképesztő, kábé évek óta nem volt ennyire "metál" beütés egy Paddy-számban, ha jól tévedek. Vajon direkt a setlist első felébe rakják majd mindig, hogy biztosan legyen rá energia? ;) (csak viccelek :P)
10. Another Life
Nagyon szép kis dallamos ballada, úgy néz ki, ez lesz ennek a lemeznek a "téli száma", azaz a Never Walk Alone/Sleeping With The Winter párja. Méltó az előzőekhez abszolút, és a Lonely Hearts Boulevard-on is elférne. Na jó, most már tényleg abbahagyom a hasonlítgatást, de az I Always See You is eszembe jutott róla... ha pont ilyen érzései vannak az embernek, biztos nagyon betalálhat a szöveg. Ja és lehet rá keringőzni!
11. Bound By Blood
Azt hinné az ember, hogy az Another Life melankolikussága folytatódik ebben a dalban is, de aztán megérkezik a dobalap, hogy kicsit megkeményítse a szövegében azért még érzelmes számot. Nem sok mindent tudtam feljegyezni róla: nincs semmi baj vele, de ugyanígy semmi kiemelkedő vagy különös sincs benne. És még csak koncerten se játszották, hogy legalább valami plusz infóm lehessen róla.
12. Raging Bull
Már láttam előre, hogy ez az album legrövidebb száma, úgyhogy sejtettem, hogy pörgős lesz... és nem is tévedtem. Igazi pogó-alapanyag a Raging Bull, talán majd koncerteken is bebizonyítható lesz ez később, sajna a lemezbemutatón kimaradt. A bridge része tetszik talán a legjobban: "can't surrender, I'm the lightning / when life is biting I keep on fighting"
13. Summer Girls
A címből egyből a legutóbbi lemez Without You-jára asszociáltam, de annál talán kicsit kevésbé "tinglitangli" ez a mű. A bridge-ek eléggé el lettek találva az egész albumon, mert megint meg kell említenem: a "let's go and get a place where my heart beats holidays" refrén-felvezetés azonnal megtetszett. Olyan igazi nyári zene ez, az "island of freedom"-os rész miatt meg simán elmehetne Sziget himnusznak is (de szép is lenne, ha egyszer Paddyék készíthetnék...). Koncerten az előző kettőhöz hasonlóan ez sem volt, egy nyárvégi klipet viszont megnéznék hozzá, ha érted, mire gondolok ;)
14. I Won't Drink Again
Az alkoholisták örök ígérgetésének himnusza, vidám kis zene. Elég fülbemászó szám, sokszor beragad a fejembe, és a refrénben található az egész album szerintem talán legviccesebb sora: "when I got a bad hangover / I look like Santa Claus" :D Koncerten még azért úgy tűnt, mintha nem jutott volna el a közönség idáig az albumban, rá kellett segíteni a címadó idézet énekeltetésével, de ennyi belefér, szerintem setlistpozitív lesz.
15. Children of the Night
Már megint régebbi számokat hozok fel, de muszáj. Szóval valamiért ilyen What We Are-féle dülöngélős zárószámnak tippeltem, de aztán nem egészen ilyen lett. Sőt, kicsit mintha minden akarna lenni egyszerre. A lassú kezdés után begyorsul kicsit, aztán még jobban, később visszalassul... van benn egy kis tüntetős él is, bár csak egyszer, pedig szerintem sokkal jobb az a 4 sor, mint a "you are the ooooneeee" ismételgetése. Az album leghosszabb száma egyébként ez, és ha más nem, legalább egészen tiszta üzenete van, amit a koncerten szépen fel is vezetett Paddy a saját gyermekének születésével kezdve.
A Barba Negrában tehát a tizenöt számból tízet lenyomtak, remélhetőleg a többit is megkapjuk valamikor. Az egyre több albummal elkerülhetetlen, hogy egyes régi darabok kihulljanak, de a banda remek érzékkel válogatja össze a számokat minden lemezéről a koncertekre, a néhány "kötelező elem" mellett most is felcsendült legalább 2-3 nóta mindegyik albumról. Néha pedig még a ritkán játszott számokra is ráfókuszálnak, például a születésnapi koncertjeiken.
Abszolút nem egy rossz album a Riot City Outlaws, néhol kiváló, néhol kissé közepesebb számokkal, bár az értékelésemet valószínűleg befolyásolja az artwork meg az első pár single által felfokozott várakozási fok. Na persze azért Paddyéktől a közepes is olyan, mint másoknál a jó... ;) Egyelőre a Lonely Hearts Boulevard talán még egy hajszállal vezet, de még csak alig több, mint egy hét telt el a megjelenés óta, ilyen örökranglistás kérdéseket meg hónapok, vagy évek távlatából lehet igazán jól megítélni. Addig is van mit hallgatni, tegyetek ti is így!
Balatoni bicajtúra 2016 - avagy a második rész mindig rosszabb
Balatonkerülés, tavaly után megint. Hatalmas változások: Vonyarc helyett Keszthelyről indulva, rosszabb idővel, és kevesebben. Yay!
Na de kezdjük az elején: Győr, garázs, gumipókkal szerencsétlenkedés hajnali háromnegyed nyolckor. Állomásra kitekerés, vonat indul 5.vágányról jobbra. 5.vágányról nem indul jobbra vonat. Elnéztem? Nem, ez a hatodik vágány. Közben Máté hív, hogy túlmentem, a francba, fél perc múlva indul, visszarohanok, kalauz integet, bicaj feltuszkol, huh. Fotel, majd' 3 óra út, beszélgetés... Balaton első megpillantása. Sötét fellegek első megpillantása. Huhú... Vonyarcnál csaj felszállna, de barátja még a dohányboltban, hát sorry, akkor itt maradsz - mondja a kalauz, #YOLO, ajtó becsuk, robogunk tovább. Keszthely, végállomás, leszállunk, Bazsi elvileg fél órája itt van. Gyakorlatilag meg most érkezik be, mert hát mi is lenne jobb egy éjszakai műszak után, mint plusz fél óra vonatozás Pestről. Átgurulunk oda, ahol tavaly eláztunk. Boltozás, szőlőcukor sose rossz, és hadd szóljon! Lájtos első tíz kilométerek. Komoly történések borzolják a kedélyeket: Máté majdnem áthajt az ásványvizén. Bazsinak elgurul egy szem szőlőcukra. Máté szájába berepül egy bogár menet közben. Györök után a szokásos első emelkedő, most nem toljuk fel, kemények vagyunk. Tökjogosan szelfiző párocska a dombon, megyünk tovább, Ederics, Szigliget előtt megállunk. Jön az eső? A kocsik nem vizesek, amik jönnek, úgyhogy nem. Good job Sherlock. Tovább felfele, zötyögés a rohadt macskakövön, Badacsonytördemicen át. Aztán emelkedő ("utálom a Badacsonyt"), majd lejtő ("szeretem a Badacsonyt"). És még ötször. Megálló a tavalyi helyen Tomajon. Eszünk egy hamburgert/langallót meg iszunk egy fröccsöt. Hm, esik. Akkor még egy fröccs. Hm, még jobban esik. Nemcsak a fröccs, az eső is. Akkor bicikli beparkolás fedett helyre, várunk. Végkifejlet: 2 és fél óra kocsmázás ködben úszó Badacsony mellett.
Délután 4 körül indulunk. Jön Ábrahámhegy, majd Balatonrendes, ahol a bicikliút rendetlen. Azazhogy inkább nincs. Meg hosszú emelkedők is, nemszeressük. Begurulunk Révfülöpre, mólóra ki, lihegés és panorámafotó. Máténak lötyög a kónusza. (Nem ánusz, kónusz!) Tovább, jön Szepezd. Azt hinnéd, hogy Badacsony után vége a kaptatós részeknek. Aha...nem. Indokolatlanul fent vezet az út. Kis eltévedés és telefonálgatás után megálló a Like ABC-nél, majd Bazsi még feljebb megy. Mi inkább nem, tavalyi kempingnél bevárjuk. Ja hogy előttünk van, oké. Célegyenes, naná hogy hegynek felfelé: Zánka! Becsekkolás, de marha nagy ez a hely, és milyen üres. Sátor felállítása, 6 személyes családiban hárman, mert miért ne. Ó, még bolt is van, sőt, nyitva is van! Menjünk oda és csináljünk hülyét magunkból :D Veszünk indokolatlan sok virslit. Mit vegyünk? Ki fizet? Hányan fizetünk? Szegény csajok csak néznek. Pláne amikor Bazsi visszamegy kartont kérni, majd később kukázni is még, marha vicces.
Sütögessünk dolgokat! Csórjunk tüzifát, biztos szabad! Vagy inkább csatlakozzunk be a random arcokhoz, akik befoglalták a tűzrakóhelyet. Legjobb döntés evör. Nyárskeresés és -csinálás töksötétben, majd odaülünk. Hellosziasztok, 5 srác, 2 lány, szalonna, virsli, sör. Jó hangulat. Szóviccek. Kormolita nevű macska. Zlatyi Blazsaaaant! Lau nevű csaj odaver Bazsinak a forró nyárssal véletlenül. Majd kétszer hátraesik a fatönkön, miután kijelenti, hogy ő nem fog. Emellé még instant koksszá égeti a szalonnákat, nem para. Remek móka, de tizenegykor elköszönünk. Tűzeloltási módok: feltúrják alóla a földet. Majd lehugyozzák. Nájsz. Jóccakát. "Máté, most már lekapcsolhatod a lámpát felőlem. Máté! Ja, már alszik." :D
Reggel ködösből egyre jobbra forduló idő, Máté elgurul Akalira bicajt szereltetni, amire délig várhat. Mi addig reggelizünk, boltozunk, pakolunk, ilyenek. Bazsi nem tud bújócskázni, mert folyton tüsszög. Délben indulás, jön Akali, majd Udvari. Szokásos megálló a temető mellett. "Ha jó seggű csajok jönnek, akkor azonnal indulunk utánuk!" Nem jönnek, csak szembe. Na mindegy. Örvényes pipa, Aszófő pipa, Tihanyba felmegyünk? Nincs az az isten. Füredre érkezünk, Sparnál megálló, nincs nyitva, persze augusztus 20.-a van, annyira nem csoda. Tovább, be a sétálóutcára, keresztbemászkáló emberek, nyomod a csengőt, mint...hát, süket a csengőt. Tagore sétány eleje, belemegyünk a kavicságyba, "Enzo elborultál?" "Nem, csak nagyon hirtelen megnéztem ezt a szobrot." Sétányon át, Bazsit megint elveszítjük, és megint elénk kerül. Szép kilátás, Csopak, Paloznak, majd Alsóörs előtt megállunk egy helyen.
Másfél órás pihi, pizzával, érfelvágós Depeche Mode-dal és kulcsos vécével. Tekerés tovább a dögmelegben, Almádi belterületén is át, majd végül 3 olyan élvezetes hosszú lejtő következik, hogy ha visszafelé jönnénk, biztos hevesen kurvaanyáznék. De így király. Fűzfő már meg se kottyan, a tavalyi helyet könnyen megtaláljuk (értsd: csak egyszer kanyarodtunk be rossz helyen). Sátor fel, és gyorsan strandoljunk, ha már ma van az egyetlen meleg napunk. Jelzem, mindezt kb este fél nyolckor. Vízhőmérséklet az "elég hideg" és a "mocskos hideg" között félúton, Máté azért nyomatja a fejeseket. Meg a hasasokat. 21 órára újra kijövünk, hátha lesz tűzijáték. Hát, megtaláltuk a Balaton legkevésbé tűzijátéknézős pontját. Rájönni, hogy ha a csúszda tetejére felmászol, akkor a siófoki(?) már egész jól látszik marha messziről - priceless. Van fűzfői tűzijáték is, azt meg a fa takarja. Nem baj, kinnmaradunk 10-ig, és megéri. Meg közben jön egy vitorlásszakértő társaság. "Azon miért van 3 lámpa?" "Az a hajó keresztez minket, és a jobb oldalát látjuk, azért zöld hátul." Én meg drónnak nézem a felső lámpa fényét, mert nem látszik alatta a vitorlás. Mindegy. Fekvés!
Harmadik nap! Szép vadregényes táj Kenese előtt, majd a hírhedt Akarattyai Domb. #keményekvagyunk, feltekerünk, tavallyal ellentétben. Tetején pihi kúttal, majd a jól megérdemelt legurulás. Körforgalmon át, majd Aliga és Világos, szép kilátásokkal. A legszebbnél megállunk - hát, tavaly ez is jobb volt.
Tesco gazdaságos csoportszelfi, hárman valahogy könnyebben beleférünk, mint heten, gurulás tovább. Hátsó prizmám megint ledobná rabláncait (a küllőket), szerencsére még időben megakadályozom. Világosi vasútállomás, jöhet az extrém offroad/downhill szakasz. Bácsi félreáll, mi meg végig behúzott fékkel, de lemegyünk leszállás és borulás nélkül. Fuckyeah. "De meleg a féktárcsa, tedd oda a kezed!" Odateszem. Fáj. Ja hogy ennyire forró, hogy nem kellett volna megfogni! Kézhűtés hideg vízzel. Közben az utánunk jövő rolleres kisgyereknek kevésbé sikerül lejönni, taknyol is egy nagyot. Megyünk tovább, jöhet az uncsi rész. Siófokon rózsaszín Trabit szerelnek az út mellett, és még mindig nincs normális bicikliút. Zamárdi határán megállunk enni. Igen drága olasz hely, de legalább kiskancsós a fröccs. A pizzáinkat viszont összekeverik. Indokolatlan letekerés a strand felé, amúgy jön a vihar. Nem baj, esőkabát fel, elindulunk. Zamárdi másik feléig jutunk, ahol olyan, mintha a Strand fesztiválra érkeztünk volna, csak elnéztük volna 3 nappal a kezdődátumot. Beállunk fedett helyre, nekem palacsinta, kevésbé torokfájósaknak fagyi. A vihar nem is vihar, megyünk tovább záporban lenn a parton, a hullámok kicsapnak elénk, király!
Szántódon tökugyanúgy beszopjuk, mint tavaly, megint lemegyünk a komphoz, majd visszafordulunk. (A tábláról lemaradt egy nyíl, halló.) Tovább Földvár felé, de nem félúton, hanem át rajta, "mindjárt itt a nyár, vár Szárszó!", aztán már majdnem Szemes, de előbb Őszöd. Szemes előtt megint szép vadregényes rész, vasútállomásnál kibukkanás, áttekerés az egész falun, esküszöm ez a leghosszabb falu a Balaton körül. Vadvirág kemping megtalálva, becsekkolás, sátorverés. Elindulunk boltba, ami zárva van. Hoppá, akkor nem lesz olyan ivás, mint tavaly. Inkább visszafele beülünk a Happy Büfébe enni-fröccsözni. Cuki animátorcsajok gyerekeket táncoltatnak, megy a Kacsatánc meg a Cinege, gondolkozunk hogy beálljunk-e. Az idő retek, beltéri programon gondolkodunk, 3 személyes kártyajáték ismerete híján végül inkább alszunk. Hú de öreges lett ez a 3 este!
Reggel még rosszabb idő, széllel-esővel, ahogy kell. Azért a partra lemegyünk megcsodálni a viharos tengert Balatont, de úgy döntünk, hogy ilyen időben inkább kihagynánk a folytatást. Mobilneten radar és vasúti menetrend nézegetés, délig ki kell csekkolnunk, úgyhogy jobb híján elindulunk. Vizes sátor összerakása esőben, egy élmény. Az egérnek is, ami ott rohangál. (Ja, hogy akkor nem a sátor alá befújó szelet éreztük korábban!) A vasútig vezető pár kilométer úton is sikerül elveszíteni egymást, de legalább a bicikliket lemosta a víz. Hazaút Pesten át a legegyszerűbb/leggyorsabb, mert fuck logic, kb 5 papírból áll össze a jegy. Bicikliszállító kocsi nem rendeltetésszerű használata, Kelenföldön 2 perces átszállás, Bazsitól elköszönünk, személyvonatra át. Irány Győr, összeborulni akaró biciklik, maradék kaják megevése.
75% lett végül idén, de így, hogy tavaly megvolt, annyira nem baj. Persze ahogy hazaértünk, másnaptól gyönyörű bringaidő, fuck you 2016 augusztus! Jövőre egy jó Velencei-tó?
Ugyan mi nem 30 évvel, hanem csak alig több, mint 3 hónappal vagyunk az előző “rész” után, de az előző olyan bejegyzésünk, amiben egynél több ember vett részt, elég rég volt. Úgyhogy jöjjön most egy BiPoszt, amiben ízekre szedjük lefikázzuk egekig magasztaljuk jól megkritizáljuk A Filmet, Amire Mindenki Várt.
Természetesen a két szerző véleményét külön-külön közöljük, úgyhogy jöjjön először tgabor91, őt olvashattátok régebben úgyis. Ééééééés akkor innentől csak az olvasson tovább, aki már megnézte a filmet! Én szóltam.
1. Mark Hamill után szabadon - @tgabor91
Na szóval. Star Wars. Episode VII. Új rendező, új stáb. Felejtsük el az előzménytrilógiát, ami bár látványos, akcióval és fénykardokkal teli van, a színészi játék, a karakterek (tisztelet a kivételnek), a sztori lehúzzák jó mélybe. Ez itt most egy új világ. Bár... Ahogy Mark Hamill mondta:
“You've been here, but you don't know this story... Everything’s changed, but nothing’s changed...“
És akkor még nem gondoltuk volna, de ezzel kvázi leírta a 7. részt nekünk. Kérdés, hogy ez probléma-e? Hiszen mit is kértek a rajongók? Legyen végre egy olyan Star Wars, ami megidézi a régi trilógiát, a régi hangulatot, elfeledtetve az előzménytrilógia borzalmait. Megkaptuk? Meg hát! Igaz, lehet túlságosan is szó szerint vették. De ha megnézzük kreatív szempontból és a stúdió oldaláról a kérdést, teljesen érthető a biztonsági játék: minek kockáztatni rögtön az elején? Bele merjünk ugorni a mély vízbe? Főleg úgy, hogy a rajongótábor amúgy is utál minket, mert mi vagyunk a Disney, és biztos Mickey egér lesz a gonosz? Fenéket, alkalmazzuk a jól bevált receptet, nyomjuk meg a reboot/remake gombot, de úgy, hogy az univerzum megmaradjon, de elindíthassunk egy új szálat, ami méltó folytatása lehet az eredeti trilógiának.
És itt a lényeg, ezen a szón: elindíthassunk.
Legyünk kíméletlenül őszinték, mondjuk ki: ha a TFA-ra csak folytatásként tekintünk, amitől azt várjuk, hogy majd Luke, Leia és Han betanítják az ifjoncokat akció közepette, akkor a film elbukik, ehhez gyenge önmagában. Viszont ha úgy tekintünk rá, hogy nosztalgiát ébreszt, feleleveníti a régi filmeket, szórakoztatva átvezet az új kalandokba, amikhez atombiztos, stabil alapokat ad, akkor máris másképp ítélhetjük meg, ugyanis ebben, merem kijelenteni, tökéletesen helytáll. Talán túl jól is, néha már sok volt a nosztalgia.
És ehhez a feladathoz szerintem a legmegfelelőbb rendezőt választották, bár lehet az elfogultság beszél belőlem. JJ Abrams egyrészt hatalmas rajongója a Star Warsnak, minden művében tiszteleg valahogy előtte. Másrészt rendelkezik gyakorlattal a remake-ek területén, lásd Star Trek. Harmadrészt sokkal dinamikusabb rendező, látszik ez a képi világon is, a kamera nem csak egy helyben áll, forog, mozog, rángat (azért nem túlságosan), életet ad a képnek, valósak a díszletek, lények, minimális a CGI, és apróság, de a színészi nyilatkozatok alapján a forgatás folyamán is pontosabb utasításokat adott (egyáltalán: adott), mint Lucas valaha.
Ebből kifolyólag szerintem megvolt az a hangulat, ami a régi filmekben. A sivatagos jelenetek kifejezetten gyönyörűek voltak, de a többi helyszín se volt kutya, hát még az űr. És főleg itt, az űrben remekül kihasználta a 3D adta lehetőségeket is, az űrhajók konkrétan lelógtak a vászonról, egyik nézőtársam még ki is nyúlt az egyik jelenetben felé, annyira tökéletesen kijöttek a méretek, a mélység. Ami még plusz pont, hogy nincs indokolatlan lens flare. Nem úgy, mint Star Trekben, ahol kb. a lift ajtaja vagy egy kijelző úgy megvillan, hogy nem látsz semmit. Itt is használja, de ésszel, egyszer nem kaptam azon magamat, hogy nem látom a jelenetet, mert épp elvakít egy mosoly.
Na de!
Ami viszont gyengébb, és kb. ez az egyetlen kritikám a film iránt, az a forgatókönyv. Eredeti trilógia (főleg New Hope, bár vannak a többiből is elemek) Ctrl+C, TFA Ctrl+V. Félreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy gyenge a sztori, ugyanis már régen sem voltak hihetetlen erősek, hemzsegtek a logikátlanságoktól, de elfogadtuk őket, így szeretjük őket. (Talán túlságosan is, ezért élnek a régi filmek fogalomként a fejünkben.)
Pár ilyen hiba: a Birodalom/Első Rend sosem tanul? Felrobbantottak egy Halálcsillagot, építettek egy újat. Azt is felrobbantották. Erre most építenek egy Starkiller bázist (névért jár a pacsi, ugye azt mindenki tudja, hogy eredetileg a Skywalker család Starkiller lett volna?), nagyon hasonló hibával, mint ami a két elődjének volt? Jó, fogjuk rá, a gonosz a mesében (és ez egy mese, akárhogy is tagadjuk) sosem tanul, mindig azt hiszi, hogy ha még nagyobb, még erősebb, még gonoszabb lesz, akkor végre nyerni fog. Aztán valahogy mindig ráb*szik... Csak azért na...
Ha meg konkrétan a történéseket nézzük, nem a motívumokat, akkor láthatunk egy droidot, aki fontos információt hordoz magában egy sivatagos bolygón, és egy fiatal suhanchoz kerül, aki találkozik egy furcsa szerzettel, hogy aztán az Ezeréves Sólyom szárnyán elmeneküljenek a gonosz elől. Vergődnek kicsit a galaxisban ide-oda, kötelező kantinjelenet dallamos zenével, eljutnak a lázadók/ellenállók bázisára. Járnak közben az ellenség bázisán is, amit lebénítanak, meghal a mentor, és bár hatalmas árat fizetnek, a jók mégis győznek, elpusztul a fegyver, ami pár másodpercre volt attól, hogy eltörölje a galaxisból a jók bolygóját.
Ismerős sztori, nemde?
De én ezt és a hasonló dolgokat most is elfogadom. A baj itt azzal van, hogy a nosztalgiát túltolva kb. mindhárom film történetét elmesélték egyben, kicsit modernizálva. De hát ez a remake, a fentebb említett biztonsági játék, meg valahogy be kell mutatni a karaktereket, akik elviszik majd az új trilógiát. Jó, jó, csak lehetett volna valamivel frissebben, új köntösben is, na. Ennek ellenére kifejezetten szórakoztató volt a film, csak ez ad neki egy kis keserű szájízt. Lehet, hogy az önirónia segített ennek feldolgozásában, hiszen az Ellenállás is beszéli a bázison, hogy pusztítsák el az Első Rend bázisát, az mindig bejön, ha felrobbantják. Én ezt úgy értelmezem, hogy igenis tudta Abrams, Kasdan és Arndt, hogy a régi sztorit használják, így kacsintottak ki a nézők felé, öniróniát gyakorolva.
Ha már Starkiller base, muszáj megemlítenem a pusztulásának jelenetét, egyszerűen valami gyönyörű! Egyrészt tényleg szó szerint értelmezve is, nem egy sima robbanás, hanem folyamatos összeomlás, szép színekkel, kontraszttal, ahogy kell. Másrészt a mögöttes tartalom: a fényt elszívó sötét bolygót végül belülről emészti fel a fény, és a sötétségből egy új csillag születik. Vajon van ennek további jelentése a későbbi sztorit, főleg jellemeket illetően? Vagy ez is visszautalás Vader vívódására?
Megtörtént az is, amit Harrison Ford már az 1983-as Jedi előtt el akart érni: Han Solo meghalt. Na én itt majdnem elsírtam magam, pedig kylométerekről (ha-ha, érted, Kylo) látható volt utólag visszagondolva, és hát ismét a motívumok: ismét családon belül tombol az Erő két oldala. Plusz aki ismeri JJ munkáját, tudja, hogy egy szülőfigura mindig meghal, mégpedig személyes indíttatásból: édesanyja daganatos betegségben hunyt el, kvázi neki állít emléket JJ így. Sajnos a választás itt Han Solora esett. Viszont halála előtt benyomott azért pár egysorost, hozta a vagány csempészt, aki még a biztos pusztulás tudatában is megpróbálja a fiát visszaállítani a jó oldalra. Nyugodj hát békében, Han Solo!
Ami még nálam elérte a torokszorító hatást, az Rey csatája Kylo Rennel, ahogy az Erővel magához húzza a híres fénykardot, talán még nem is realizálva sorsát, majd a kezdeti elpáholás után átadja magát az Erőnek, és visszavág, nem is akárhogyan. Zseniális! Konkrétan rá utalt tehát Az ébredő Erő cím.
A párbajról többet: az előzménytrilógia lendületességéből, akrobatikusságából kevés maradt, visszatértünk az egyszerű mozdulatokból álló, testtel küzdő stílushoz, ami szerintem nem is baj. Vegyük észre, nem tapasztalt Jedik és Sithek küzdenek, hanem két ifjonc, mindegyik az útjának elején jár még. Meg nem is az akrobatikáról kell szólnia a harcoknak (bár látványos, az tuti), inkább a mögötte lévő érzelmi töltet a fontos. És én ezt éreztem minden megmozdulásukban: ahogy Rey merészsége után hátrál, tartja magát; ahogy Kylo Ren dühtől vezérelve, indulatból, testével lendületet szerezve támad, hogy elpusztítsa ellenfelét, megszerezze a fegyverét; majd ahogy Reyt átjárja az Erő, és a meglepett, sérült Kylo Rent leteríti, egy igazi Jediként. Bravó!
(A kritizálóknak: ne kössünk már bele abba, hogy Rey hogyan győzhette le Kylot... Egyrészt Kylo sem tapasztalt, el is hangzott, hogy még nem fejezte be a képzést, másrészt sérült is volt, ahogy az arcunkba tolták [és nem csak fizikailag, lelkileg is], harmadrészt Reyen látszik az első pillanattól kezdve, hogy kapott valamilyen képzést régen, negyedrészt meg ha átjárja az Erő az ellenfeledet, eggyé vált vele, akkor barátom, te húztad a rövidebbet.)
Tehát drámaiságban nem volt hiány, de szerencsére a humorral sem spóroltak. Finn megtestesíti az izgalmát, tapasztalatlanságát humorral leplező, jólelkű figurát, sok beszólás hozzá kötődik Han mellett, na és a BB-8-tel közös poénjuk is ott volt. Talán már néha sok is volt a poén, én legalábbis így érzem, de tény, hogy a drámát is ellensúlyozni kellett. Amit azért sajnálok, az a magasröptű gondolatok, bölcsességek hiánya, jó lett volna egy Yoda monológjához hasonló nagy életigazságot hallani. De majd később remélhetőleg!
Beszéljünk kicsit a karakterekről is!
Kylo Ren
Láttunk mi már ilyen komplex gonoszt a Star Wars filmek történetében, Darth Vadert leszámítva? Bizony nem! Sőt, megkockáztatom, még Vadernél is komplexebb! Kyloban ugyanis már a kezdetektől megvan a vívódás (eleve az csavar a helyzeten, hogy átállt a sötét oldalra, de hívja a fény), ami bizony kihat a lelki, mentális világára. Hát még az, hogy nem ér az áhított Vader szintjére, nincs vele annyira az Erő, nem kis frusztrációt okozva neki. A fiatalságából, tapasztalatlanságából eredő dühkitörések pedig még veszélyesebbé teszik. Vader csak fojtogatott, ha nagyon haragudott, Kylo meg egy kisebb sértődésnél lazán leamortizál egy fél csillagrombolót, úgyhogy ki tudja, mi lesz itt még. Nagy potenciált érzek benne, hála égnek nem követték el azt a hibát, mint Darth Maul esetében, nem halt meg egy rész után, így rengeteget fejlődhet még. Bár a családi szálnál a nagy meglepetés elmaradt számomra (lehet csak szinkron miatt, de ilyen fél mondattal odavetett “megszerezte az apád, Han Solo”-nál többet vártam), kíváncsi vagyok, hogy fogja befolyásolni a családja a következő lépéseit. Oké, saját apja megölésével végleg behódolt a sötét oldalnak - és egyébként ismét zseniális a fényjáték, Kylo arcára vörös fény vetül, mikor elsötétül az ég, ezzel a maradék világosság is eltűnik róla, majd meggyilkolja Hant, imádom az ilyen finom rendezői játékokat. Szóval a jövője: megmarad gonosznak, és megölik? Hősi halált hal, mint a példaképe, Vader? Visszaáll a jók közé? Rengeteg út van, nem tudom, melyik lenne a legjobb... Amúgy a szinkron nagyon sokat elvesz a színészi játékból, Adam Drivernek mély hangja van, ahhoz képest a magyar botrányosan rossz. Még gázabbá teszi, hogy Driver a film 2/3-át maszkban tölti, így kvázi csak a hangja a színészet, és a szinkron még azt is kiheréli...
Ha már sötét oldal, akkor Supreme Leader Snoke.
Ki ő? Mi ő? Valóban ekkora? Vagy csak a hologram nagyítja fel? Vajon ő Darth Plagueis, akiről Darth Sidious mesélt Anakinnak, hogy képes volt legyőzni a halált és életet teremteni, de álmában megölte őt a tanítványa? Túlélte volna, legyőzte a halált? Az a seb a fején annak a támadásnak a nyoma? Szellemként tért vissza? Sok itt a kérdőjel. Elsőre nem tetszett ez a figura, hogy Andy Serkis egy ilyen semmitmondó lényt játszik, de az Uralkodóból se láttunk sokat eleinte, úgyhogy lehet itt még meglepetés.
Finn
Egyértelműen a humorforrásunk (néha már túlságosan is), érzek benne kis Han Solot. Le akar lépni, meg is teszi, majd a végső pillanatokban mégis visszatér, mert helyén van a szíve. Morálisan erős, nem hajlandó az Első Rend érdekeit szolgálni, gyilkolni, sorsokat tiporni. De vajon mit hoznak ki belőle a többi részben? Konspirálás: lehet, hogy ismerjük a szüleit, vagy legalább az apját? Ismét visszakötnének a régi filmekhez egy másik karakterrel? John Boyegának jár az elismerés, sokan leírták az előzetesek alapján, hogy csak lihegni tud, irritáló, viszont ezeket a kritikus szájakat szerintem befogta ezzel a játékkal, amit nyújtott.
Rey
ZSE-NI-Á-LIS!!! Daisy Ridley telitalálat erre a szerepre, egyszerűen szerelmes lettem belé. Hát hogy hozza már a homokbuckák között, birodalmi lépegetőben élő, csillagrombolókat élelemért kifosztó gyűjtögetőt, akit megtalál a sorsa, és rálép a magasztosabb útra! Te jó ég! Leírni nem lehet, meg kell nézni, jól játssza a haragot, a meglepődést, ámulatot, félelmet, határozottságot, elérzékenyülést, abszolút hiteles! (És emellett gyönyörű is!) És vele van az Erő! Hát kell ennél több? Kíváncsi vagyok, milyen utat fog bejárni Jediként. És amúgy is: női Jedi főszereplő! Akinek ráadásul rejtélyes is a múltja! Vajon ki ő? Első gondolatom az volt film közben, hogy talán Leia és Han másik (közös?) gyereke? Hiszen úgy kezeli a Sólymot, mintha az lett volna a bölcsője, Hannal egymás mondatait fejezik be, ráadásul Han is rögtön munkát ajánlott neki, nyilván a közelében akart maradni. Sőt Leia is első találkozásnál átöleli. Aztán jött az, hogy ugyan, ha lett volna gyerekük, akit elraboltak tőlük, keresték volna. Vagy védelemből lehet, hogy lerakták a Jakkun. De hát ha Kylot haza akarta hozatni Leia, akkor a másik gyerekét miért nem? Sántít ez nekem. Pedig nem ördögtől való, hiszen a Zahn-könyvekben is volt egy Jacen Solo, aki átállt a sötét oldalra, és neki volt egy testvére, Jaina (meg egy Anakin is). Másik gondolatom, ami felé inkább hajlok, hogy Luke lánya, de legalábbis Skywalker. Gondoljuk csak végig: egy sivatagos bolygón felnövő suhanc, aki úgy repül, mintha életében azt csinálta volna, ért a műszaki dolgokhoz, és nagy benne az Erő. Hmm, csak nem Anakin és Luke volt még ilyen? Ja, és kit hívott az Erő, a fénykard Anakin és Luke után? Plusz ezzel, ha már nosztalgia, ismét előjöhet az “én vagyok az apád” motívum, igaz, más tálalásban, és továbbra is családon belül zajlana a háború, unokatestvérek között. Persze ez nem biztos, de hogy valami kapcsolódási pont van Luke-hoz, az egyértelmű, és kapott már kiképzést tőle valamilyen formában, az is valószínű, főleg az amúgy szerintem zseniális látomásból, megmutatva a múltat és a jövőt is.
Még egy hasonló képért a Skywalker-elméletről katt ide.
BB-8
Féltem tőle, hogy túlságosan cukiságfaktor lesz R2-D2 helyett, de csalódtam, pozitívan ráadásul, nagyon imádni való droid lett. Kell is ez a játékosság a sötét tónus mellé.
Az elvesztegetett lehetőségek, azaz akiktől többet vártam, de remélhetőleg kibontakoznak a többi filmben:
Captain Phasma: A jól beharangozott króm rohamosztagos, aki aztán pár mondatot beszél a filmben, és a nosztalgia jegyében ledobják a hulladékzúzóba. Ennél azért több szerep járhatna neki.
General Hux: Értem én, a félelmetes Első Rend rettegett vezére, akinek nem tiszta a rangbeli viszonya Kylo Rennel, ki kinek felel, felel-e egyáltalán. De a tűzparancsok megadásánál többet is kaphatna.
Lor San Tekka: Hát ő meg kicsoda? Hogy került hozzá a térkép? Mit élt át? Mennyit tud pontosan a régi szereplők családjáról?
Poe Dameron: Azt hittem, nagyobb szerepet kap annál, minthogy elveszi a térképet, megkínozzák, majd visszatér, és felrobbant egy szerkezetet. Bízom benne, hogy legközelebb több időt kap, lehetne egy újabb Han Solo (ha már Han egyik, humorosabb fele Finnben van, a másik, vagány fele lehet Poe-ban.)
A sokadik szereplő: John Williams zenéje
Amikor megtudtam, hogy Williams visszatér, örültem nagyon, király, jönnek az ikonikus dallamok! Ehhez képest... Nem mondom rossznak az alkotásait, de személy szerint hiányoltam a belevalóbb, maradandó zenéket. Jó, lehet azért, mert nem volt olyan jelenet, amihez lehetett volna valami durvát írni. De azért jó lett volna egy Duel of the Fates, Binary Sunset vagy Imperial March súlyú dallam is. Ha viszont ki kell emelni párat, azt mondanám, hogy Rey’s Theme valamint a The Jedi Steps fantasztikusan sikerült. Mindazonáltal remélem, a következő részekre a mester, legyen bármilyen idős is, visszahozza régi fényét.
És az egyebek
Amit a Disney marketing terén művelt, azt tanítani kellene! És itt nem arra gondolok, hogy kétnaponta új TV spot érkezik. Hanem arra, hogy milyen tudatosan félrevezették a nézőket. Oké, JJ amúgy is szeret titkolózni, de ebben most partner volt a Disney is, ami nem kis szó. Főleg úgy, hogy tudatosan azt hintették el minden eszközükkel, hogy Finn lesz a lihegő Jedi, akár utaltak rá, hogy Rey átállhat a sötét oldalra, BB-8-et előre megutálták az emberek, merthogy Disney, Hant ennyire előtérbe tolták, Luke-ot meg elrejtették. Ehhez képest jól arcon csapták az embert: Finn remekel, Rey zseniális, BB-8 imádni való, Han meghal, Luke meg utolsó egy percben jelenik meg. Bamm, nesze neked várakozások!
JJ Abrams stílusa kegyetlenül látszik a filmen, ami nagyon furcsa lehet a Lucashoz szokott nézőknek. Itt nincs kerek lezárás, itt cliffhanger van (jó, mondjuk ez betudható a trilógia formátumnak, amiben biztos a folytatás). Meg rengeteg kérdőjel! Igen, JJ a mystery box mestere, nem mindig ad választ, meghagyja, hogy a néző gondolkodhasson az általa feltett kérdéseken, hiszen annál izgalmasabb nincs, a rejtély viszi előre a sztorit. Alkalmazza is keményen, elég Rey karakterére, múltjára gondolni, Rey látomása sem feltétlen tiszta, Snoke-ról szinte semmit sem tudunk, Kylo Ren múltja is elég homályos, Luke-ról pedig ne is beszéljünk. Van itt muníció.
Néhány pontban
Pozitívum:
nosztalgia
visszatérés az alapokhoz, amitől Star Wars a Star Wars
néhány zene
zseniális casting, szeretni vagy épp gyűlölni való karakterek kellő komplexitással
lenyűgöző rendezői munka remek beállításokkal, fényjátékokkal, dinamikával
gyönyörű képi világ, legyen valós táj, megépített díszlet vagy CGI
tempós film
muszáj külön kiemelni: Daisy Ridley, azaz Rey <3
Negatívum:
túl sok nosztalgia, biztonsági játék
ennek eredményeképp nem eredeti történet, hanem javarészt másolás
nyelvspecifikus: magyar szinkron elvesz Kylo Ren jeleneteiből
néha már túl gyors film, ami miatt többször meg kell nézni a biztos feldolgozáshoz (bár nem biztos, hogy ez hátrány :P )
Összességében azt mondom, jó filmet láttunk. Nem tökéleteset (őszintén: volt Star Wars valaha is tökéletes?), de szórakoztatót. És bár engem is ért csalódás, gyaníthatóan a túlzó elvárások miatt, amiknek (főleg ha milliónyi van) lehetetlen megfelelni. Ha ezt elfogadjuk, és azt is, hogy itt most nosztalgiázni, renomét javítani, alapozni kellett, akkor elmondhatjuk, hogy egy remek, darkos Star Warsot kaptunk a karácsonyfa alá.
És ki merem jelenteni: JJ Abrams megcsinálta.
2. Egy még újabb remény - @enzostudio
Mit lehet ezek után még írni?
Felsorolásos módra váltok, úgy hátha többen kitartanak a végéig :)
Pozitívumok:
A látvány elég király volt, főleg a Starkiller első bevetésekor tátottam a számat, de Han és Kylo végső beszélgetése a hídon is epikusan fényképezettre sikerült a beeső és egyre jobban elfogyó fénysugárral.
Poe az új Han (várható volt, hogy nem halt meg a Jakkura lezuhanáskor), Rey az új Luke, Finn az új Leia (nem, nem fordítva! :D), Maz Kanata az új Yoda, Kylo Ren az új Vader. Fentebb szerintem mindent leírt róluk a kolléga, a humor meg jól működött köztük és a “régiek” közt. Meg egymás közt. (Főleg Finn és Rey első pár közös jelenete az indokolatlan kézfogással.) Ja és Finn nevének az “eredete” is remek ötlet. (Remélem Rey meg nem lesz ReySolo, if you know what I mean ;)
A visszautalásokból szerintem pont megfelelő mennyiségű volt, gondolok itt például a Falconon levő társasjáték véletlen bekapcsolására. Elégszer kacsintott ki a film a hardcore fanokra, de nem olyan sokszor, hogy a többieknek idegesítő legyen.
Legfelsőbb Vezér Snoke, te jó ég, mennyire para entitás ez. Róla még most se nagyon találni képet a neten, jól titokban lett tartva, engem eléggé megleptek vele. Kicsit a Gyűrűk Ura-beli trollokra emlékeztet, csak fenyegetőbb és okosabb nyilván, tuti hogy 2017-ben többet is megtudunk róla.
Odavagyok a különféle lényekért, pláne a veszélyesekért, úgyhogy a polipszerű rathtarokért, amiknek a “segítségével” főhőseink megszabadultak Han régi üzletfeleitől, jár a keksz a készítőknek. Ugyanígy Maz-nál a rengeteg féle még újabb faj felbukkanásának is örültem - így első látásra kb mindegyik másfajta volt, mint amilyenek anno Mos Eisley-ben felbukkantak, az SW univerzum végtelen :)
Cseles volt, hogy az elején az öregről akár azt is lehetett volna hinni, hogy Luke, persze azért jobban belegondolva ha tudjuk, hogy Mark Hamill szerepel a filmben, akkor Max von Sydow-t nem keverjük vele össze.
Egy csomó neves vendégszínészt rejtettek el a filmben: Daniel Craig volt a Rey elmetrükkjének bedőlő rohamosztagos, a híres zeneszerző, Michael Giacchino szintén romahosztagost játszott, Simon Pegg bújt a Jakkun ételt osztó Unkar Plutt bőrébe, és Billie Lourd (Carrie Fisher lánya) is feltűnik a filmben. Lost- és Heroes-rajongókként pedig természetesen észrevettük Miles-t és Matt Parkman-t, azaz Ken Leung-ot és Greg Grunberg-et, mint Statura admirális és Snap Wexley.
Tudtátok, hogy létezik egy Bechdel-teszt nevű dolog, ami a nők reprezentációját/elégséges szerepét méri a filmekben? Na, a The Force Awakens ezen simán átmegy - ezt a tényt még a megnézés előtt olvastam, és fel is tűnt, hogy pl. az X-szárnyú pilóták közt is volt egy csaj.
Negatívumok:
A fenti tény ellenére például Captain Phasma karaktere a legnagyobb csalódás a filmben. Nem vártam tőle sokat, de hogy van pár mondata, aztán tök simán elfogják, kikapcsoltatják vele a védőpajzsot, majd levágják a szemétzúzóba finom visszautalásként, az erősen meglepett. Hux egy fokkal kevésbé, de ő se lett kibontva. (Nála legalább megvan az az érdekesség, hogy most milyen alá/fölérendeltségi viszonya van Kylo Rennel.) Jó, persze, nagyon sok karaktert kellett bemutatnia a filmnek egy csomó más teljesítendő funkció mellett, és ez egy olyan kihívás, aminek a legritkább esetben sikerül jól megfelelni.
A havas bolygón levő bázisról hol voltak az emberek? Hanék úgy mászkáltak benne, mintha nem az Első Rend legfontosabb központjában lennének, hanem egy plázában. Szóval ez az egész részszál túl egyszerű volt - mint ahogy eltervezték előtte, bemennek, pajzs kikapcs, felrobbant, kész, csá. Ne már. Meg eleve, kezd unalmas lenni, hogy a gonoszak építenek egy pusztító gömb alakú biszbaszt, a jók felrobbantják, erre építenek egy nagyobbat, azt is felrobbantják, most egy még királyabb van, és ezt is ugyanolyan játszi könnyedséggel elpusztítják. Legközelebb legalább legyen tetraéder alakú, vagy valami :D
Apropó, “havas bolygó”. Csak engem zavar, hogy a Jakkun kívül egyik bolygónak se tudtuk meg a nevét a filmben? Direkt figyeltem, és tök passz...se Maz Kanata erdős lakhelyének (Takodana), se Luke búvóhelyének, se a Starkiller-es téli planétának a nevét (annak van egyáltalán külön neve?) nem mondták. Még az Ellenállás bázisa hangzott el 2x, de azt is úgy kellett kikeresnünk: D’Qar, Ileenium rendszer, jegyezzük meg.
Zene: bennem is úgy maradt meg, hogy nem igazán maradt meg. A trailerek azonnal visszaültették a fülembe az ismerős dallamokat, de magában a filmben Williams kevésbé hozta a szintet, pedig igyekeztem rá figyelni, fülelni.
Ez már tényleg csak szőrszálhasogatás: amikor Rey először megérinti a fénykardot a pincében, akkor a hirtelen bevillanó látomások zavaróan fényesek voltak moziban nézve + többet vártam a trailerben is látott “Kylo Ren áll az esőben a katonáival” jelenettől.
Összességében persze nagyon tetszett a film minden főbb szempontból: visszahozta a régi trilógia élményét, a prequel-ek látványával. A vetítésnél amikor bejött az ikonikus felirat, mindenki ujjongott, a végén pedig megtapsoltuk a filmet: rendkívül ritka moziélmény lett tehát belőle. Ha pontoznom kéne, egy 8,5/10 menne rá, abszolút javaslom megnézésre. Hm, lehet el kéne rá menni még egyszer, amíg ki nem jön DVD-n?
Lonely Hearts Boulevard - Paddy and the Rats lemezkritika
Szeptember 7.-én kijött a Paddy and the Rats új lemeze, szám szerint a negyedik a sorozatban, amely a Lonely Hearts Boulevard címet viseli. Az albumról elég sok dalt hallhatott előre a közönség a koncertek során, hiszen már tavaly ősszel is felcsendült a That’s My Nature vagy éppen a Rock This City. A megjelenés előtt összesen 5 szám került fel a banda YouTube-csatornájára (That’s My Nature, Without You, My Sharona, Captain of My Soul, Rogue), ezekről az alább olvasható vélemény természetesen nem “első hallás utáni” lesz.
Mondtam már, hogy mennyire beteg módon ütős a borító?
Nem? Akkor most már mondtam. Jöjjenek a számok!
1 Keep the Devil Down in the Hole
Ha szövegileg nem is az a tipikus koncertkezdő szám, mint az előző két album intro trackje (Brotherhood & Bastards Back Home), de mindenképpen jó kis pörgős lemezkezdés ez, és a zenei alap is a jól megszokott szintet hozza.
2 Lonely Hearts' Boulevard
Tyű, a kezdés hangszíne elég meglepő, mintha nem is Paddyék lennének, aztán a menetelés közepette megkezdődik az első versszak, és mire az első refrénig eljutsz, már meg is kedveled a címadó dalt.
3 My Sharona
Amikor augusztusban jött az értesítés, hogy új dal került fel, azonnal rávetettem magam, és azóta totálisan belemászott a fülembe a My Sharona, főleg a refrénjét szerettem meg. (Focirajongóknak: “Mascherano’s gone” ;) Most már mindig így fogjátok hallani.)
4 Rogue
Csingilingi karácsonyi kezdés az album legrövidebb dalán, ami egész nap a fejemben járt ma, főleg a refrénzáró “let’s hauuuul the rope again” marad meg szerintem mindenkinek első hallásra. Pluszpontként egy kis AC\DC utalás (”whole lotta Rosie”), és a mindig kiváló “azt hinnéd, hogy vége a dalnak, de még jön egy utolsó refrén” motívum ... jó ez, na!
5 That's My Nature
A legrégebb óta kint levő szám, ennek megfelelően már remélhetőleg mindenki megtanulta a szövegét: a refrén nem bonyolult, egy kis “I say oooooooooh” mindig jól jön, ha koncertről van szó. Paddy egyik facebookos képe óta pedig képtelen vagyok a címet nem “That’s My 4sör”-ként emlegetni :) Ja, és a versszakok alatti dob külön kedvencem ebből a dalból.
6 Sleeping with the Winter
A Never Walk Alone óta tudjuk, hogy a srácoknak az ilyen lassabb, melankolikusabb témák is remekül sikerülnek, és ez a szám is ideális arra, hogy a zúzást kevésbé kedvelő családtagjainknak, ismerőseinknek is “bemutassuk” az együttest. Ráadásul hamarosan jönnek a téli hónapok, amikor bizony előfordulhat, hogy gyakrabban jön meg a kedvünk a Sleeping with the Winter-hez, pláne, ha igazán átérezzük a dalszövegben rejlő szomorú témát.
7 Drunker Than You
Szinte látom magam a pogózó tömeget, ahogy a refrén utáni ritmusváltásra tombolnak - és ez nem feltétlenül jövő idő, hiszen a Drunker Than You már többször is szerepelt a setlisteken. A szöveg szókimondó rendesen, simán el tudnám képzelni minden szempontból az első albumon, hiszen a Rats On Board hasonszőrű dalokkal volt tele. A mondanivalóját meg azt hiszem, azóta is sokan átérzik ;)
8 Captain of My Soul
Gyönyörű zongoraszólóval indít az album második fele, akik az ezelőtt bemutatott My Sharona alól hiányolták a “régi hangzást”, azok a következő dalban megtalálták. A Captain of My Soul-ba belefért sok minden: hajós metaforákkal elbeszélt komoly hangvételű történet, lágy/keményebb/szólózós részek, ismételhető tételmondat (”there’s only love in the end”). Anno első hallásra csak a szöveg szavainak elosztása és hangsúlyozása zavart néhol, de ennél nagyobb baj sose legyen egy Paddy and the Rats-számmal. (Egyébként csak szerintem hasonlít kicsit a Rogue-ra? Lehet, a refrénben visszatérő kötélmotívum teszi.)
9 Blue Eyes
Igazán ütemesre sikerült a szám, a szokásosnál is jobban: az még normális, hogy dobolok a lábammal végig az első hallgatásnál, a tapsolós részeknek viszont nagyon fog örülni a közönség a koncerteken, már most látom. Egyébként enyhén Tales of the docks-feeling lett a Blue Eyes, az eleje a Clown-ra hasonlít, később pedig a Celebrate-ből ismerős akkordok csendülnek fel.
10 Rock This City
Talán ez volt az első dal, amit koncerten hallottan erről az albumról, és azóta kíváncsi vagyok rá, hogy milyen a stúdió verziója. Jelentem, jó! A refrén annyira elviszi a számot stadionrock irányba, hogy simán el tudnám képzelni Sziget himnuszként - de jó is lenne egyszer, ha Paddyék kapnák a megtiszteltetést!
11 Time Is In My Hands
Ha valaki bejátssza az első 10 másodpercet, az alapján meg nem mondanám, hogy ez egy Paddy-szám - ismét sikerült valami újat összehozni, persze a refrénre már visszatér a megszokott hangzás. Aki nem szereti a sok és változatos szöveget, az örülni fog ennek a dalnak, ugyanis az első versszak és a refrén ismétlődik sok-sok instrumentális rész mellett. Egyszóval elég egyedi lett a Time Is In My Hands, szó ami szó, de ez nem jelent semmi rosszat.
12 Without You (I Don't Wanna Dance)
Lightos kis sláger a nyári szerelmekről, amihez a fiúk az EFOTT-on forgattak hasonló hangulatú klipet. Fülbemászó, habkönnyű, pozitív életérzést közvetít, és kiválóan alkalmas közönség-énekeltetésre!
13 Junkyard Girl
Ez az a szám, aminek a címét meglátva az embernek egyből a Sailor Sally-Irish Washerwoman-Ugly Drunken Woman vonal címszereplő “hölgyei” ugranak be, és bizony nem is téved nagyot, csak itt most Jodie-nak hívják a főszereplő ringy lányt. Király kis muzsika lett ez is, remélhetőleg kevésbé lesz alulértékelt, mint a hasonlóan dugós témát feszegető elődje, a Bang!.
14 What We Are
Egy újabb érdekes intro a lemez utolsó dalán, a zenei alap végig eléggé újszerű, erős dob jelenléttel. A What We Are egy összekapaszkodós-dülöngélős ritmusú tipikus záródal, ami nemcsak ezen lemez végére illik jól, hanem (főleg a végén ezt a dupla vokálozós, ismételgetős részt) egy koncert zárásaként is abszolút el lehet képzelni.
Jó kis lemez lett ez, remekül ötvözi a stílusokkal való kísérletezgetést, és a gyökerekhez való visszanyúlást. Paddy nyilatkozta, hogy a L.H.B. egy szólóalbumként indult eredetileg, ennek tükrében nem meglepő, hogy a számok mondanivalója nagyrészt magányos és borús, továbbá érződik a folk pop hatás is néhány dalban. Osztályozni nem fogom sem az albumot, sem az egyes trackeket, kedvencet se tudnék még mondani, a lényeg, hogy összességében abszolút tetszik, csak ajánlani tudom!
Indulhat a számok tanulgatása, és persze a tippelgetés, hogy melyikből lesz nagy közönségkedvenc...
“Hold again, for the last sea and the friends
Take away my heart from this dusty land
They call me the rogue but I keep on looting, my friend
Let’s haul the rope again!”
