Egyszer régen vizsgáztam az egyetemen
A téma messze nem volt a kedvencem (és most finoman fogalmaztam), Magyarország története a két világháború között.
Kicsit nehezítette az amúgyis nehéz vizsgát (írásbeli és szóbeli körből állt, feltéve ha akartál az írásbeli eredményén javítani. Elég sokan akartunk), hogy a szerző által jegyzett egyetemi tankönyvből valamiért hiányzott legalább egy fél évtized eseménytörténete - biztos nem fért bele a korszak irodalmával foglalkozó fejezetek miatt, vagy nem tudom. De persze egyetemista korára az ember többnyire tisztában van vele, hogy egynél több könyv létezik egy témából, szóval nyilván ki tudtuk pótolni, ezt csak azért jegyeztem meg, mert azért egy dedikált egyetemi tankönyv felé csak volnának az embernek elvárásai. (nem ez volt az egyetlen ilyen, mondjuk úgy kissé hiányos tankönyvünk egyébként. És ebben legalább nyelvtani szempontból rendben voltak a mondatok. Mindegyikben volt alany meg állítmány meg minden. Akadtak más szerzők, akik ezt se mindig ugrották meg)
A vizsga maga úgy zajlott, hogy egyszerre bent volt több ember és egymás után mondhatta el a tanár által kiszabott témát, plusz amíg bent ültél, bármikor kaphattál extra kérdést, ha a felelő elakadt a feleletében.
Én, mivel balga mód kettesről legalább négyesre akartam javítani az írásbeli eredményét (végül hármasig sikerült) elég sokáig bent ültem, sok ilyen extra kérdést kaptam, amire a felelő nem tudott válaszolni.
Ekkor történt meg amiért ezt az egészet leírom: bejött egy lány, egész hamar sorra került. Mivel nálam okosabb-ügyesebb volt, jó írásbelit írt, így alapból jobb helyzetről indult, és nagyon szép szóbeli feladatot adott a témájáról. Megkapta a jegyét: jeles, át is adta az indexét aláírásra. Látszott, hogy kezd felengedni, megvan a jegy, végre mehet pihenni.
A tanár közben feltett egy kérdést egy másik felelőnek, de a másik felelő elakadt.
És akkor a tanár tolla megállt a már nyitott index felett, fel se nézve a papírjaiból azt mondta "Ezt egy ötösnek tudnia kell. [Lány aki az imént szépen felelt], mi a válasz?"
Szegény lány köpni-nyelni nem tudott, talán a kérdést se hallotta, de a gondolatai már egészen biztosan máshol jártak. Természetesen nem jutott eszébe. Négyest kapott.
Na ez a tanár volt az a Romsics Ignác, akivel tegnap Magyar Péter "nem mondom ki, h őt szeretném köztársasági elnöknek, mert legutóbb is mi lett belőle, de azért célozgassunk rá" alapon találkozott.
Eszembe nem jutna vitatni a munkásságát és a történészi kvalitásait (ha kell, azt majd megteszik azok, akik erre nálam jobban kvalifikáltak), de ha ő lesz az elnök, azért nem biztos, hogy szeretnék találkozni vele.
